•   Bevezetés
•   Bevezetés – II.
•   Bevezetés – III.
•   Bevezetés – IV.
•   Arsenicum album
•   Calcium carbonicum
•   Lachesis
•   Lycopodium
•   Natrium muriaticum
•   Nux vomica
•   Phosphorus
•   Pulsatilla
•   Sepia
•   Silicea
•   Sulphur




folytatása következik

A foszfor minden szervezet számára nélkülözhetetlen elem, sok élettani folyamatban tölt be fontos szerepet, valamint hatása más életfontosságú ásványi anyagokat is érint. Szükség van rá ahhoz, hogy a sejtek energiát tudjanak tárolni, majd szükség esetén felszabadítsák azt. Nélkülözhetetlen a csontok és a fogak felépítéséhez is.
     A foszfor az ételek többségében előfordul, különösen a szódavízben és az ételek adalék anyagaiban, hiánya ezért ritkán fordul elő. A problémát inkább a foszfor túlzott bevitele okozza, aminek következtében felborul a szervezet igen kényes kémiai egyensúlya. A megnövekedett foszforbevitelnek például az lehet a következménye, hogy a szervezet nagyobb mennyiségben fogja üríteni a kalciumot, ami rendkívül negatív következményekkel jár például a csontok, fogak, izmok felépítésében.

A foszforról ismert, hogy levegővel érintkezve elég, és fényt bocsát ki hő termelődése nélkül. (Ezért meglepő, hogy a Phosphorus alkatú ember fájdalmai mindig égő jellegűek.) A foszforeszkáló fényhez hasonlatosan a Phosphorust igénylő egyén személyisége is sugárzó, kifelé forduló, a foszforvégű gyufához hasonlítható, mely fényt bocsát ki, de hamar elég; az ilyen alkatú ember ugyanilyen gyorsan kiég és kimerül, ennek következtében nehezen fejezi be, amit elkezdett.

A Phosphorust mind az akut, mind a krónikus betegségek kezelésében gyakran alkalmazzák, de felírását mindkét esetben inkább a szer általános jellemzőire, mint a helyi tünetekre építik.

A Phosphorus alkatú személy általában nyitott, pezsgő természetű. Nagyon eleven és jókedvű. A Phosphorus nagyon élvezi és igényli, hogy a figyelem középpontjában legyen, ezért ennek érdekében mindent elkövet, úgy viselkedik, hogy a többiek szeressék, elfogadják. Jólesik neki a masszírozás, a testi kontaktus, egyrészt a vele együtt járó jó érzés, másrészt pedig az ily módon közvetített figyelem és szeretet miatt.
     Ugyanakkor a Pulsatillával ellentétben ő nem csak kapni akar, de maga is ad szeretetet. Eközben könnyen környezete befolyása alá kerül. Ha mások aggódnak, akkor ő is aggódik, ha mások megkönnyebbülnek, akkor ő is. Felnőve egyre inkább a maga vagy a környezetében élők egészségével kapcsolatos dolgok vannak rá ilyen nagy hatással.
     A Phosphorus mint a virág, kinyílik és virít, ha őt szeretők és elfogadók között lehet, de ellenséges környezetben elhervad, mint a virág a hidegben és a sötétben. Az ilyen alkat élvezi a homeopátiás kikérdezést, mert tetszik neki, hogy a homeopata teljes figyelmével felé fordul.

Amellett, hogy érzelmileg könnyen befolyásolható, a fizikai környezet is erősen hat rá. Érzékeny a hidegre (nem sokkal egy áthűlést követően megbetegedhet), a hőmérséklet változásaira (néha úgy tűnhet, mintha élő hőmérő lenne), a szagokra (túlérzékeny a parfümökre és a dohányfüstre), az erős fényre (bántja a szemét), valamint a zajra (könnyen megijed tőle).
     Érzékei gyakran kifinomultabbak, mint másoké. Nemcsak jobban lát, hall és érez, mint mások, de intuitív is, olykor még előérzetei is vannak jövőbeli dolgokkal kapcsolatban.

A Phosphorus sok mindentől fél. Fél a sötéttől, az egyedülléttől, a szellemektől, a betegségtől, a vihartól, a pókoktól. Félelmei mögött sokszor olyan előérzet húzódik meg, hogy valami rossz dolog fog történni vele. Az ilyen, a külső benyomásokra érzékeny személy a félelmeit sem tudja befolyásolni, legfeljebb beszél róluk, mégpedig igen drámai módon. Bár félelmei könnyen kiválthatók, együtt érző odafigyeléssel könnyen meg is lehet nyugtatni.
     Az ilyen típusú embernek nagyon könnyen elkalandozik a figyelme. Csak rövid ideig tud egy valamire koncentrálni. E tulajdonság annyiban előnyös, hogy a félelmeiről, a bánatáról is megfeledkezhet, ha valami más kelti fel az érdeklődését.

A félelmek gyakran testi tünetekben nyilvánulnak meg, általában a gyomorszájnál. (Tipikus mai tünet.) De lehet hasmenése és egy csekélységtől is remegni kezdhet. Különféle félelmei miatt a Phosphorus alkatú gyermek nem szeret egyedül aludni, különösen, ha betegnek érzi magát. Ha nem alhat a szüleivel, akkor azt kéri, hogy legalább a lámpát hagyják égve nála. Mivel könnyen befolyásolható, se gyermekként nem szabad rémmesével elaltatni, sem felnőttként horrorfilmmel vagy katasztrófa hírekkel szórakoztatni elalvás előtt. Félelme a sötétben a normális életkoron túl is megmarad. Felnőttként talán már nem fél magától a sötéttől, de a sötétedés még mindig ijesztő hatással van rá.

A Phosphorus gyermekre jellemző az állandó nyugtalanság, folyton izeg-mozog, könnyen elpirul. Bár általában fázós, a fejben, a torokban, a mellkasban és a hasban érzett fájdalmai rendszerint égő jellegűek. A tünetek többsége melegtől enyhül, ez alól a fejfájás kivétel, mely melegtől fokozódik.
     Fázóssága ellenére nagyon kívánja a hideg ételeket, a jeges italokat. Élvezi, ha jégkockát szopogathat, imádja a fagylaltot. Kívánja a sót, a fűszeres ételeket, az édességet, a csokoládét és a hideg tejet.
     A Phosphorust igénylő gyermek gyakran megbetegszik. Jellemzőek a visszatérő fertőzések, főleg meghűlés, köhögés. Hajlamos a gyakori orrvérzésre. Bár általában buzog benne az energia, mégis könnyen kifáradhat. Lefekvés előtt nem sokkal általában nagyon megéhezik.

Nagyon sok gyermek Phosphorus alkatú, különösen azok, akik rendezett családi viszonyok között élnek. Mondhatni, amíg a gyermek környezetétől elegendő figyelmet és szeretetet kap, addig megőrzi Phosphorus természetének pozitív tulajdonságait. (Betegségei is szinte arra szolgálnak, hogy a figyelmet mindig ébren tartsa maga iránt.) De ahogy gyűlnek a negatív élményei, ahogy egyre több sérülést szerez az életben, úgy jelennek meg nála a Phosphorusra jellemző negatív tünetek mind lelki, mind testi szinten, illetve (jobb esetben) úgy alakul át az egyénisége.

Kulcstünetek:
Igényli a társaságot és az együttérzést. Könnyen befolyásolható, nagyon érzékeny a környezeti hatásokra. Ugyan hideg ételekre, jeges italokra vágyik, mégis fázós.
     Fájdalmai égő jellegűek, melyek melegtől enyhülnek (a fejfájást kivéve).
     Rosszabbodás: hidegtől (a fejfájást kivéve); szagoktól; fénytől; érintéstől; hirtelen időjárás-változástól; napnyugtakor; sötétben; vihar előtt és alatt.
     Javulás: melegtől; evéstől; hideg ételtől vagy italtól; együttérzéstől; masszírozástól.

Főbb javallatok:
Könnyen meginduló vérzések minden életkorban, élénkvörös vérrel; égető fájdalom a test bármely részén; olyan, mint a foszfor fellobbanó lángja. Orrvérzés, fogínyvérzés, végbélvérzés, bőr alatti vérzések. Különösen gyenge pontja a mellkas; köhögések, égető fájdalmak, akut mellkasi panaszok, a mellkasra húzódó megfázások, friss vércsíkot tartalmazó köpet, mellkasi szorító érzés, gégegyulladás, köhögés, nehézlégzés. Tüdőgyulladás, tuberkulózis (csont és izületi érintettség).
     Emésztési panaszok, májgyulladás, fejfájás, szorongás. Nem ritka tünet a pajzsmirigy-elégtelenség, különösen szülés után. Jellemző tünet még a kézujjak zsibbadása.

A Phosphorus gyógyszervizsgálata számos ma divatos panaszt, tünetet lefed. Ezek között a legismertebbek: Égő érzés és fájdalom a gerinc mentén, a lapockák között (lásd a honlap „Gyógyszerlobby csapdájában” című cikkét). Vértolulás, szédülés idős korban, nyomásérzés a szegycsonton, az egész mellkasban, gyomorszájban jelentkező panaszok (amit ma reflux-ként kezelnek mindenfajta szintetikus gyógyszerrel).
     Májelégtelenség. Epekő. Hasnyálmirigy-gyulladás. Érelmeszesedés. Szívelégtelenség. Veseelégtelenség, diabetes.
     Éjszakai éhség és evés. Undor a meleg ételektől. Szorongás. Izgatottság és depresszió. Túlságosan erős hangulatváltozások (lásd a honlap „Gyógyszerlobby csapdájában” című cikkét).
     Túlérzékenység. Képtelenség az önkontrollra. Alkoholizmus.

Feltéve: 2011. december 17.

Catherine R. Coulter portréiból csak azokat a részeket közlöm, melyek az előzőekből kimaradtak. Coulter asszony könyvének kiválóságát mutatja az a tény is, hogy e háromkötetes műnek mind az első, mind a második kötete, két év eltéréssel, elnyerte Londonban az év legjobb könyve díját.
     Coulter erőssége nemcsak érdekes és szellemes stílusában – és természetesen elképesztő tudásában – rejlik, hanem abban, hogy az alkatokat történelmi és irodalmi személyiségeken keresztül még plasztikusabbá, és nem utolsó sorban, jobban megjegyezhetővé teszi. Hiszen a homeopátiás alkati szereket akkor a legkönnyebb megérteni és megjegyezni, ha minden szerhez egy-egy általunk nagyon jól ismert személyt kapcsolunk.

Coulter könyvének már a címe: „Homeopatikus gyógyszerek portréi, Kiválasztott alkati szerek pszichoszomatikája” (pszichoszomatika = lelki okok következtében beálló testi tünet, elváltozás) elárulja a homeopátia lényegét. Ezen elv szerint ugyanis az ember akkor betegszik meg, ha nem él harmóniában saját magával. Minden embernek megvannak a maga tulajdonságai, képességei, és alkatának megvannak a maga jellemzői, melyek segítségével e tulajdonságokat és képességeket a lehető legjobban tudja használni, fejleszteni. Amíg egy ember saját adottságaival a saját alkatára jellemző keretek között normális egyensúlyban él, addig személyiségének pozitív jellegzetességei kerülnek felszínre, de amint megbomlik ez az egyensúly, például ha visszaél képességeivel, vagy helytelen módon használja fel őket, akkor az alkatára jellemző negatív lelki és testi tünetek jelennek meg.
     Coulter asszony leszögezi, hogy a homeopatának nem az a feladata, hogy homeopatikus gyógyszereivel az emberek karakterét megváltoztassa, hanem az, hogy miközben harmonizálja, a karakter jobban érvényre juthasson. Ezt írja: „A hangjegyek ugyanazok maradnak, de a kezelés után a darabot hamis helyett, jól játsszák.”

Coulter asszony művének első kötetében és ennek is első szereként tárgyalja a Phosphorust. Csakúgy, mint a többi szernél, itt is fejezetekre osztva mutatja be a szer legfőbb tulajdonságait.
     [Saját észrevételeimet szögletes zárójelbe tettem.]

Szenzibilitás

A Phosphorus másokat barátságosságával, finom dicséreteivel, megható figyelmességével és olykor szinte már túlzott nagyvonalúságával nyeri meg. Ha valaki segítségre szorul, Phosphorus mindent félbe hagyva elsőnek van jelen, hogy segítsen. Egy Phosphorus-asszony képes saját gyermekeit másokra bízni, saját munkáját elhalasztani, hogy másokon segíthessen. Ez az alkat egyenesen kedveli azt az izgalmat, melyet a kis katasztrófák jelentenek. Az élet kisebb nehézségei inkább szórakoztatják, mint zavarják őt.
     Beszélgetéskor azért figyel annyira mások szavára, hogy ezzel megszerettesse magát velük. Az őt kezelő orvosával szemben feltűnően kimutatott bizalma és reménykedése kiegyenlíti azt, ami tudásából és tapasztalatából hiányzik.
     Ugyanakkor a kritikára és a visszautasításra nagyon érzékenyen reagál. Elsősorban azért igyekszik mindig jó hangulatot teremteni maga körül, hogy az ilyenfajta megnyilvánulásoknak elejét vegye.

A kellemetlen vagy szomorú érzések testileg is beteggé teszik; vagy a gyomrában okoznak remegést, vagy a fejét fájdítják meg, vagy a szíve kezd el szúrni tőlük. De a kellemes érzések, például egy színházi előadás vagy jó társaság, is kiválthatják belőle ezeket a tüneteket.
     Annyira beleéli magát mások helyzetébe, hogy átveszi ízlésüket, életmódjukat, sőt még fizikai panaszukat is. Érzései azonban nem tartósak, félévenként váltogatja őket, csakúgy, mint érdeklődésének tárgyait.

Vérkeringése instabil, ezért nagyon érzékeny a hőmérséklet- és légnyomásváltozásokra. Félelmei ideges és könnyen felizgatható természetéből fakadnak. A fentebb már említett félelmei mellett még nyugtalan álmai is lehetnek. Kulcstünet a vihartól való extrém félelme. Minden más alkati szernél jobban érzi a levegő elektromos feszültségeiben jelentkező változásokat, minthogyha a saját maga által produkált feszültségen túl már nem lenne képes több feszültséget elviselni. Nem csak a vihar kitörésétől fél, mint a többi alkat, hanem alatta is. Pániszerűen fél a villámoktól, és minden mennydörgésnél összerezzen, ezért félelme a vihar alatt még fokozódik. Néhány beteg bevallja, hogy ilyenkor az ágy vagy az asztal alá bújik. Egy asszony még azt is megpróbálta, hogy felnőtt gyermekeit rábírja, ők is bújjanak el.
     Társaságszeretete szintén sokfajta félelméből ered, mert az egyedüllét erősíti ezeket, sőt pánikba kergetheti. Mások puszta jelenléte már enyhíti nem csak félelmeit, de még fizikai tüneteit is.

Csillogás és önszeretet

A Phosphorus arra teremtetett, hogy boldog legyen, a humor iránt is nagy érzéke van. Az életből a lehető legtöbb elragadtatást és életörömet veszi ki. Jól él és jól szórakozik, rendkívül szórakoztató, tehetséges az improvizálásban és mások utánzásában, karikírozásában.
     Könnyen előfordul, hogy csak a mának él, mintha holnap nem is lenne, ez passzol egész megjelenéséhez, de ez komoly gyengeséget is jelent, mely tükrözi alkata labilis oldalát, és ami az élet során komoly problémákat okozhat számára.
     Ez a nyílt, világos alkat, ahogy a későbbiekben még látni fogjuk, sokkal többrétegűbb, mint első látszatra tűnik. A felszín átlátszó ugyan, de a mélyben sok minden zavaros, nehezen kivehető.

A Phosphorus ragyogása nem csak a másokkal szembeni élénk fogékonyságából és életszeretetéből fakad, hanem önszeretetéből is. Önmagát érzékenyebbnek, kifinomultabbnak, intuitívabbnak, szórakoztatóbbnak, tehetségesebbnek és szellemdúsabbnak tartja, mint másokat. El lehet magától telve, és központnak tekintheti magát, mely körül a többiek keringenek, vagy olyan személynek, aki gazdagítja a környezetét.
     Egocentrikus, és hiú a kinézésére, egészen a nárcizmusig, bár ezt sokszor nagyon bájosan mutatja ki. Ezért van a lakásában mindenütt tükör, ahol állandóan megbámulhatja magát. Olyan személynél, akinek otthonában a falakat saját fotói díszítik, a homeopata joggal gondolhat Phosphorusra.

Az örök gyerek

A Phosphorus alkatú gyereknek már egészen pici korában sikerül az emberek figyelmét maga felé fordítani. Mindig igyekszik másokban jó benyomást kelteni, nagyon ügyel arra, hogy ez sikerüljön neki. De ha valami meghiúsítja a terveit, akkor nagyon türelmetlenné válik, sőt nagyhatású dührohamot kap, amit azonban azonnal abbahagy, ha megint vele tőrödnek. Ez bizonyítja, hogy valójában minden, amit csinál, egyfajta színjátszás. Sokszor a tükör elé áll, és magát figyelve próbál ki különböző viselkedésmódokat.
     Rosszkedve soha nem tart sokáig, nem haragtartó. Az iskolába járásból, a leckecsinálásból, általában minden kötelezettségéből igyekszik játékot csinálni, de ha valami untatja, akkor egyszerűen eltűnik, és nem végzi el azt, amivel megbízták.

Akármit akar elérni, annak első próbálkozásra sikerülnie kell. Ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy ő szeretné, akkor sokszor hisztérikusan reagál. Akármibe fog, például zenetanulásba, csak addig gyakorol szorgalmasan, amíg egy bizonyos pontig el nem jut. Utána koncentrációja alábbhagy. Az elégtelen felkészülésnek és az inspirációjára való hagyatkozásnak ez a mintája a felnőtt korba is elkíséri.
     A Phosphorus-gyerekek ritkán durvák. Pajkosságukat inkább abban élik ki, hogy megtréfálnak, kijátszanak másokat, ami nagyon szórakoztatja őket. Nagyon meggyőzőek tudnak lenni. Például, ha kellemetlenségből kell kiverekedniük magukat, mélyen a felnőtt szemébe néznek, miközben komplett mesét tálalnak fel neki. Ötletgazdagságukkal a tények kicsavarásának mesterei.
     Ha a Phosphorus alkatot nem éri sok kellemetlenség, akkor mind vidám természetét, mind fiatalos kinézését idősebb korára is megőrzi.

Ugyanakkor a Phosphorus hajlik arra, hogy ne nőjön fel, a kitartás és a felelősségvállalás hiánya alkalmatlanná teszi a felnőttként való viselkedésre. A Phosphorus-felnőtt gyermeki módon kering saját pillanatnyi szükségletei és hangulatai körül. Érzései ugyan mélyek, de váltózóak, mert teher alatt nem képes fenntartani őket. Azt teszi, amit szeretne, és ebben se kötelességérzet, se bűntudat nem tudja megakadályozni. [megjegyzés: A napokban több olyan anyáról hallottam, akik egész nap az internet előtt ülnek, ahol ismeretségeket kötnek, ahelyett, hogy gyermekeiket és férjüket ellátnák. A Phosphorus a mai látszat-világ legáltalánosabb szere, minden perccel több és több embernek lenne rá szüksége.]
     A Phosphorus gyerekek és felnőttek élvezni akarják az életet, anélkül, hogy ezért bármilyen árat hajlandók lennének fizetni. Nem képesek elviselni, hogy bármi is akadályozza vagy gátolja őket. Ez az oka annak, hogy bár rengeteg barátjuk van, mégis sokszor egyedül maradnak, hiszen hosszútávon mindenkinek elege van egy olyan partnerből, aki egy gyerek önzésével és énközpontúságával akarja leélni az életét, állandóan abban bízva, hogy majd mások kirántják a nehézségekből.

Felnőtt korban is hajlamos arra, hogy semmit ne fejezzen be, vagy azért, mert elveszti az érdeklődését, vagy arra hivatkozik, hogy az idő egyébként sem lenne elegendő a feladat elvégzésére. Eközben olyanokra, amit szórakoztatónak talál, mindig kerít időt. Egész életét ez a minta járja át: kezdeti lelkesedés, erőteljes kezdet, csodálatraméltó gesztusok, aztán félúton visszavonulás.
     Mindig többet ígér meg másoknak, mint amit képes elvégezni, sokszor azért, hogy kedveljék, és jóakaratát megcsodálják. Ez történhet egyfelől azért, mert többre tartja magát képesnek, de sokszor csak azért, hogy szeressék, anélkül, hogy ezért megdolgozott volna. Az is előfordul, hogy annyira nem képes felfogni a valóságot, hogy a legvégsőkig azt hangoztatja, hogy beváltotta az ígéretét, és ennek ellenkezőjét még akkor sem látja be, amikor a tényeket az orra elé tárják.

A Phosphorus megbízhatatlanságának egy másik formája a pénzzel, mind a saját, mind a mások pénzével való bánásmódjában mutatkozik meg. Nagyvonalúságának semmi nem szab határt, ezért sokszor kér kölcsönt, amit gyakran nem ad meg. Alantas dolognak tartja, ha valaki az ilyesmit számon kéri rajta, le is nézi ezeket, és ha mégis úgy érzi, hogy tartozik, akkor inkább pompás ajándékot ad vissza, mint a kölcsönkért pénzösszeget. Úgy érzi, hogy sokkal hatásosabb másokat jótéteményekkel elárasztani, mint a tartozásokat kiegyenlíteni.

Az előadóművész

A Phosphorus született komédiás, akinek mindig szüksége van publikumra, akárhány személyből is álljon az. Társaságszeretete is ebből fakad. Szüksége van mások elismerésére és csodálatára, akkor érzi magát jól. Hajlandó másokat folyamatosan szórakoztatni. Bár leghálásabb közönsége mindig saját maga marad. Még ha beteg, akkor is erőt fejt ki, hogy ő legyen a középpont.
     Nagyon sok színész Phosphorus-alkat. A többi színész között arról ismerhetők fel, hogy ők soha nem fáradnak el fellépni, nekik a tapsból soha semennyi nem elég, mert ez ad nekik energiát.
     Arthur Rubinstein zongoraművész nagyon sok Phosphorus vonással rendelkezett, mely önéletrajzából világosan kiderül. Részletek alapos ismertetésével láthatóan elsősorban saját magát bűvölte el. Könyve azonban a Phosphorus-alkat tipikus gyengéit is leleplezi: tele van pletykákkal, ismert nevekkel és vicces megjegyzésekkel, melyek azonban úgy hatnak, mint az olyan dőzsölés, melytől senki sem lakik jól.

A Phosphorus teatralitáshoz való hajlamának negatív oldala a hisztériában, az exhibicionizmusban, és a nehézségek és veszélyek vonzásában nyilvánulhat meg. Ez utóbbival az a célja, hogy ezzel is felkeltse mások figyelmét és sajnálatát. Az ilyen emberek titokban büszkék lehetetlen viselkedésükre és hatalmukra, mellyel mások életében nyugtalanságot tudnak előidézni.

Az impulzív Phosphorus erős vágyában, hogy másoknak tessen, nem ismer emocionális mérsékletet. Csak ad és ad, túlerőlteti magát, és nem hagy időt magának a regenerálódásra. Az ilyen ember idő előtt „kidől”, gyakran válik fizikai vagy érzelmi téren ronccsá, aki altatókon és nyugtatókon él.

Az érzelmi és a testi tünetek közötti hatásos párhuzam jól megfigyelhető a Phosphorusnál, akinél az érzelmeknek és az emócióknak a túlcsordulása testi szinten a bő vérzésekben jelentkezik. Ezért a szer minden vérzésnél hatékony, beleértve a műtétutáni vérzéseket is. Sőt a vérzékenységnél is jó eredményeket produkál.

Értelem és gondolkodó képesség

A Phosphorus gondolkodása inkább intuitív és művészi, mint mély vagy bölcs. Mint egy pillangó, mely virágról virágra szálldogál, a dolgoknak csak a felszínét érinti, itt is ott is kóstol egy kicsit. Ellenszenvvel viseltetik aziránt, hogy fantáziájának szabadságát és spontaneitását valamilyen módszernek vagy rendszernek alárendelje.
     Előadóként lényének egész kisugárzásával kommunikál, gesztusokkal, szemével, hanghordozásával, és ezzel sokszor elfeledteti gondolatmenete és szavai zűrzavarosságát.

Ösztönös intelligenciája ellenére a Phosphorus értelme komoly mértékben behatárolt lehet. Hiszékeny és kissé naiv volta miatt a felszín megcsalja, arra pedig képtelen, hogy tapasztalataiból tanuljon, és ezért az embereket és a helyzeteket rendre tévesen ítéli meg. [Ez megint egy olyan tulajdonság és viselkedés, mely a mai emberekre, mint örök gyerekekre, növekvő mértékben érvényes.]
     Ez részben makacsságából és önfejűségéből származik, emiatt a tanácsokat is elutasítja. Ostoba kalandokba bocsátkozik, miközben nem tűri el, hogy ezektől bárki visszatartsa, illetve dühkitörést kap, ha vissza akarják tartani. Ha valamit elhatározott, akkor szilárdan ragaszkodik ehhez, nem tágít attól, hogy impulzív módon cselekedhessen. („Azt teszem, amit akarok, és senki nem tud ettől eltántorítani.”)

(A fotókon Phosphorus-alkatú ismert személyiségek: Az elsőn John Keats költő, a másodikon Tolsztoj regényhősnője, Anna Karenina, akit az író Puskin idősebb lányáról, Maria Gartung-ról mintázott, a harmadikon és negyediken Arthur Rubinstein)

Feltéve: 2011. december 19.

Mindig lelkesedik valamiért, miközben ez a valami állandóan változik, ezért amiért ma lelkesedett, azt holnap már ejti. Kritika nélkül hagyja magát mindig a legújabb divat által vezérelni. Befolyásolható pszichéjét túl sok inger izgatja fel, nagylelkű természete pedig túl sok dologban lát túl sok jót. Ez a viselkedése az egészsége terén is megmutatkozik, ma a homeopátiára, holnap a kézrátételre esküszik, mint az egyetlen és mindenre jó megoldásra.

A pszichiátriai kezelés alatt álló betegek közül soknál fedezhető fel a Phosphorus alkatra jellemző hiányzó tanulási készség. Az ilyen páciens az esetleg már évek óta tartó terápia ellenére ugyanolyan zavart, mint a kezelés kezdetekor, önmaga megismerése vagy megértése terén semmilyen előrehaladást nem mutat. Kezelő orvosát valószínűleg inkább közönségnek tekinti, mint a szükséges felismerés forrásának, és a terápiát olyan lehetőségnek, melyben megint magáról beszélhet. Így aztán semmit nem változik kezelő orvosa igyekezete és törődése ellenére sem. Bár ennek az is oka, hogy egyszerűen nincs kedve hozzá, hogy az önmagáról alkotott nagyszerű képnek a tündöklését kellemetlen igazságokkal elhomályosítsa. Senki nem konfrontálódik szívesen ilyesfajta igazságokkal, de Phosphorus nem csak nem szereti az ilyet, de tökéletesen el is utasítja. Ezzel azonban leginkább magát csapja be, hiszen átlátszó lényét mások könnyen kiismerik.
     [Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mai világunkban mekkora jelentősége van egy ilyen alkati képnek, illetve annak a szernek, mely ezeket, a mai emberek többségénél legalább időszakonként megtalálható jellegzetességeket lefedi. Az önismeretnek ez a hiánya szinte ragályszerűen terjed a világon. Ez azt támasztja alá, hogy akármilyen alkati tulajdonságokkal is születik valaki, a környezet, az uralkodó világnézet, azaz a „nevelés” egyrészt alaposan megváltoztathatja, de legalábbis időszakonként felülírhatja ezt. Mindként esetben szüksége van a pillanatnyi állapotára illó alkati szerre.]

Befolyásolhatósága miatt gyorsan kész arra, hogy mindent elhiggyen, amit mondanak neki, minél utópisztikusabb, amit hall, annál inkább. A valóságról alkotott saját verziója érzéseinek és vágyainak felel meg, ezért azt összetéveszti a valós tényekkel. Ezt olykor tudatlanul, máskor azonban nagyon is tudatosan csinálja, úgy, hogy a valóságot megszépíti. Sokszor ezt is azért teszi, hogy másokat érdekes történetekkel – melyek maguk is újból és újból változnak, egyre színesebbek lesznek – elszórakoztathasson.
     Ezért aztán nem meglepő, hogy a regényírók között sok a Phosphorus alkat, legalábbis az angol nyelvterületen. Jane Austen (a Büszkeség és balítélet írónője), Emily Brontë (Üvöltő szelek), Virginia Woolf (aki öngyilkos lett), Katherine Mansfield, Charles Dickens, John Keats, mind erős Phosphorus vonásokkal rendelkeztek. Általánosságban elmondható, hogy azok a költői zsenik, akik korán érnek, és inkább az ösztöneiktől és érzésektől hagyják magukat inspirálni, mint intellektuális fejlődésüktől és tapasztalatuktól, gyakran mutatják e szer jellegzetes tüneteit.
     Jane Austen kiváló példája a Phosphorus alkatnak, mely nem csak viselkedésében, hanem fizikai betegségeiben is kifejezésre jutott. Így például megírták róla, hogy hirtelen felindulásnál mindig elájult, és Addison-kórban halt meg, melynek szintén a Phosphorus a fő szere.

Szerelmi élet

A Phosphorus szerelmi életére mindaz érvényes, ami eddig elhangzott. Bár minden szerelmes hajlamos illúziókra, és arra, hogy szerelmének tárgyát olyan jó tulajdonságokkal is felruházza, melyekkel a valóságban nem rendelkezik, ő ezt is felfokozottabban teszi, mint más alkatok.
     De nem csak szerelmének tárgya, hanem egyik kollégája, barátja, rokona vagy akár egy kedves gyermek is könnyen kivívja rajongását, aminek következtében egész nagylelkűségét, jóindulatát a körülrajongott személyre önti. Mivel nem képes szeretetteiben a gyengeségeket is észrevenni, olyan elvárásokkal közeledik feléjük, amit ők természetszerűleg nem tudnak beváltani, ezért kapcsolatai gyakran végződnek szakítással.
     Ha szerelmes, képtelen emlékezni rá, hogy máskor is előfordult már vele ilyesmi, ezért minden alkalommal úgy érzi, ez az első, az egyetlen igaz szerelem.

Amikor fiatal a szerelemben is az izgalmat, a felfokozott indulatokat keresi, ezért cserél partnert, ha a régi már megszokottá kezd válni a számára. Idősebb korban is úgy véli, hogy „szerelmesnek lenni” nagyon fontos számára, ezért igyekszik kapcsolata intenzitását minél tovább fenntartani.
     Három-négy házasság a múltban, számos szerelmi kapcsolat, ezek mind erre a szerre engednek következtetni. A mértéken felüli érzékiség is nagyon jellemző erre az alkatra. Bár ez csak az egyik oka állandó partnerváltogatásának. A másik ok még jellemzőbb: saját önzését, azt a vágyát, hogy mások csodálják, hogy ő legyen egy másik ember életében a középpont; nos, ezt leginkább egy friss szerelem tudja megadni. Ezért, ha a kezdeti, mindent átölelő bámulat ideje elmúlik, és a szeretet a mindennapokban elfoglalja normális helyét, a Phosphorus fellázad, és a kezdeti izgalom újraátélése érdekében újabb ingereket keres és ezért újabb kapcsolatokba bonyolódik.

Az „árnyékok”

A Phosphorus-emberek, akik annyira befolyásolhatóak és olyan könnyen lelkesedők, a depresszióra is hajlamosak. „Reménytelenség egészen az öngyilkosságig”, írta róla Hering. És, ami még ennél is meglepőbb, az unalomra is.

Talán ez az oka annak, hogy a Phosphorus egyike a fiatalok legnagyszerűbb szereinek. Szellemi és érzelmi tünetei tökéletesen visszatükrözik a fiatalok változó hangulatát, koncentrációs nehézségeiket, cél nélkül elpocsékolt energiájukat. A szer alkalmas a rövidéletű lelkesedésükre, és az érzelmi izgalom utáni vágyukra, hogy elkerüljék az unalmat. Fizikailag is passzol a vékony, enervált, szűk mellű (kehes), érzékeny vagy vérszegény fiatalokra, kiknek ereje nem tart lépest a gyors csontnövekedésükkel, és akik, állandó fáradtságuk ellenére, nyugtalanok és idegesek. Heves vágyat éreznek a fagylalt, a jéghideg italok, a csokoládé, egyáltalán minden olyan iránt, ami ízes és sós. A pubertás évek során alkalmanként kapott egy-egy adag Phosphorus hozzájárulhat ahhoz, hogy ezek az évek érezhetően elviselhetőbben teljenek.

A Phosphorus levertsége sokkal mélyebb, mint a többi szeré. Aki állandóan olyan magas hőfokon ég, mint ő, annál az esés előre be van programozva. Ilyenkor teljesen visszavonul, minden iránt elveszti az érdeklődését, apatikus melankóliába esik, mely gyakran végződik öngyilkossággal.

Egy homeopatának mindig tisztában kell lennie azzal, hogy a legtöbb polychrestnek két oldala van. E nagy szereknek olyan sok tünetük van és olyan széles hatásmódjuk, hogy magukba foglalják az ellentétes pólust is. A két ellentétes oldal olykor más-más páciensnél található, de gyakran egyetlen beteg mindkét pólust egyesíti magában.

Az életkor a Phosphorusnál egészen biztosan komoly szerepet játszik. Az élet keménysége és az egyre törékenyebb egészség a pezsgő, csillogó oldalt idővel elhomályosítja, és a kétségbeesettet, az árnyékos oldalt hozza elő.

Bizonytalanság saját identitásával kapcsolatban

A Phosphorus-alkat sokszor azt a benyomást kelti, mint az az elem, melyből származik: nevezetesen, hogy szeszélyes, állandóan változó és nincs kapcsolata a valósággal. A stabilitásnak ez a hiánya onnan fakadhat, hogy hiányzik egy határozott körvonalú központi magja vagy pszichikai erőtere, mely az információkat és a benyomásokat felismeri, osztályozza, csoportosítja, értelmezi és értéküket megállapítja. A Phosphorus labilis, és állandóan reagál a környezetére [ami ma szintén napról napra változik]. A létfontosságú „Én” – a kiválasztó, a kötelező, az egyesítő elv – nála nem stabil. Olyan, mint egy szivacs, túlzott fogékonyságával válogatás nélkül szív minden külső, egymástól eltérő ingert magába, melyek aztán leteperik és elborítják. Számára minden egyformán izgalmas. Nincs nála meg az egészséges közép, melyre a benyomások vonatkoztathatók lennének, melyek a benyomásokat osztályozhatnák. Ezért ezek egész lényét diffúz módon hálózzák be, anélkül, hogy bármilyen rendszert alkotnának. Olyan benyomást kelt, mint akinek még saját magához sincs határozott viszonya.

Természetes, hogy minden alkati szer stressz, lelki csapás vagy valamely más probléma miatt időnként instabillá válik, Phosphorus azonban egyre inkább arra hajlik, hogy állandóan ebben az állapotban legyen. Olyan, mint egy eleven kisgyerek, akinek ösztönös ötletei gyorsabban jönnek, mint ahogy azokat értelmével kontrollálhatná, és benyomásainak nincsenek fogalmi struktúrái, melyek a nekik megfelelő jelentőséget megadnák. Ezért az ösztönei és az érzései magával ragadják, mielőtt ideje lenne őket intellektuális rendbe sorolni. „Szétszórt szalma, külső hatások és belső érzelmek csaknem tehetetlen áldozata”, írta róla Edward C. Whitmont.

Mindezek után nem csoda, hogy a Phosphorus-alkat számára a nap érzelmi mélypontját az alkonyat, ez a nappal és éjjel közötti homályos félsötét jelenti. „Szomorúság a szürkületben”, „nyugtalanság alkonyatkor”, „félelmek estefelé”, Hahnemann és Hering ezekkel a szavakkal jellemzi a Phosphorust.
     Ebből következik, hogy a Phosphorus a narkózis rossz következményeinek klasszikus szere. Mérsékli a hányingert, a fejfájást és a szellemi zavarodottságot, mely az altatást követheti. Akkor is segít, ha egy páciens nehezen ébred fel a narkózisból.

A mindig szokatlanabb szellemi és érzelmi ingerek keresése, a kimerítő próbálkozás, hogy megtalálja, ki is ő valójában, tartós pszichés és a saját identitása feletti zavarhoz vezethet. A társaság utáni vágya is visszavezethető arra a félelemre, hogy elveszti identitását, ha egyedül van. (A Pulsatilla – a másik alkati szer, mely nagyon igényli a társaságot – társaság-igénye abból fakad, hogy állandóan szüksége van valakire, akitől támogatást kaphat.)

Egy Phosphorus-alkatú emberrel akkor tartós a kapcsolat, ha a partner szünet nélkül állandó, teljes és egyértelmű rajongást mutat iránta. Más alkatok is vágyhatnak ilyesmire, de ők, ha megkapják, nem tudják elviselni, Phosphorus viszont alig tud e nélkül élni. [Tipikus példa erre a többgyermekes énekesnő, Mary Zsuzsi esete, aki láthatólag minden dalénekes-társánál jobban szomjazta a tapsot, a nyilvánosságot, és aki 2011. karácsonyán öngyilkos lett.]

A saját identitása körüli zavar olykor önáltatáshoz vezet, melyet a homeopatikus irodalomban „túl jó véleménnyel van magáról”, „túlzott fontosságot tulajdonít önmagának”, vagy még erőteljesebben, „beteges egoizmus és nagyzási hóbort” kifejezésekkel írnak le.
     Lehetőségeit már elvégzett tetteknek tartja, fantáziájában azt, amit tehetne, összekeveri azzal, amit valóban megtett. Túlértékeli saját lehetőségeit és saját képességeit, elsősorban kitartását és azt a képességet, hogy terveit szisztematikusan véghez tudja vinni. [Hiányzik belőle az előre megfontolt tudatos alkotás képessége, ami pedig az igazi nagyság elengedhetetlen jellemzője.]

A Phosphorusnak kapcsolata van a csontrendszerrel, ezért homeopatikusan adagolva olyan panaszoknál hat, mint a rachitis, a növekvő gyermekek csontfájdalmai, a felnőttek éjszakai égő, metsző csontfájdalmai [lásd a honlap „A gyógyszerlobby csapdájában” című cikkét]; ezenkívül segít az izületi gyulladásoknál, az állkapocs-fájdalmaknál, a csontkinövéseknél, a csontvelőgyulladásnál és csontgümőkórnál.

A Phosphorus-alkatú embernek intuitív képessége van arra, hogy magának a vitákban, a problémás helyzetekben lélektani előnyt szerezzen, miközben a vitás kérdést túlkomplikálja, ahelyett, hogy nyugodtan megvitatná, hogy állandóan ellentmond magának, vagy mást mond, mint amit csinál, így a másik nem tudja követni.
     Phosphorus szakértő abban, hogy másokat rávegyen, hogy akaratukon kívül segítsenek neki. Amíg a másik a Phosphorus bájának hatása alatt van, és úgy táncol, ahogy ő fütyül, addig nagyon hálás és előzékeny, dicséri karakterét, gyermekeit, kinézését. Ha azonban a másik már nem hajlandó azt tenni, amit ő akar, egyszerre kötekedő, veszekedő, szeszélyeskedő, követelődző és hálátlan lesz, mint az elkényeztetett gyermekek.
     Sőt, ha valami nem a tetszése szerint zajlik, akkor hazugságokhoz és rágalmakhoz folyamodik, amivel a Phosphorus destruktív potenciálja kerül napvilágra. Gonosz és haragtartó lesz, és hangosan kiáltja ki, hogy bántják. Ellenségeket szerez magának, és különösen hajlamos arra, hogy azokat káromolja, akiknek tartozik. Ironikus módon ez a hálás típus képtelen elviselni, hogy valakinek le legyen kötelezve (hiszen mindig ő akar a segítő lenni, akinek a többiek mind le van kötelezve). Ezért inkább megszakítja az ilyen kapcsolatokat, hogy ily módon szabaduljon meg a kötelezettségeitől. Végülis az ellenséggel szemben nincsenek kötelezettségek.

A Phosphorusra jellemző, hogy a szánalmat előbbre helyezi, mint az igazságosságot, és a nagyvonalúságot előbbre, mint az igazságot. Hajlamos a túl erős érzelmekre, az önuralom hiányára, a fantázia és a valóság összekeverésére és a saját identitásában való bizonytalanságra. Fantáziája többet nyom a latban, mint az értelme, labilitása erősebb, mint az ítélőképessége. Csak azt hiszi, amit el akar hinni, hangulatai uralkodnak rajta, és soha nem képes elfeledkezni saját magáról. Bár tehetséges, az életben rendszerint lehetőségei mögött marad.

Catherine R. Coulter rendkívül érdekes leírását nem csak felbecsülhetetlen értéke miatt idéztem ilyen hosszan, hanem azért is, mert a Phosphorus-alkat bemutatását olvasva, kísértetiesen tárul elénk korunk átlagos polgárának a képmása, mely újabb bizonyítékát szolgáltatja annak, hogy 1. minden kornak megvannak a maga jellegzetes alkatai; 2. a környezet minden alkatra kisebb-nagyobb befolyással van; 3. a homeopátia az egyetlen tudomány, mely ezt felismerni és alaposan feldolgozni képes; 4. a homeopátia az egyetlen tudomány, mely az ebből eredő problémákat a bemutatáson túl kezelni is tudja.

Ezek után célszerű megvizsgálni, hogy mik azok a körülmények, melyek a Phosphorust a mai kor egyik legfontosabb, legtöbbször alkalmazott alkati – és akut – szerévé teszik? Első helyen a cikk elején már elhangzottakat kell említeni: „A foszfor az ételek többségében előfordul, különösen a szódavízben és az ételek adalék anyagaiban, hiánya ezért ritkán fordul elő. A problémát inkább a foszfor túlzott bevitele okozza, aminek következtében felborul a szervezet igen kényes kémiai egyensúlya.” – Ma az élelmiszerek csaknem százszázalékában található valamilyen adalék-anyag, azon kívül az emberek minden életkorban rengeteg élénkítő italt fogyasztanak. Mindezek következtében a kelleténél lényegesen több foszfor kerül a szervezetükbe.
     Ezután az sem meglepő, hogy a csontrendszer zavarai: eleinte a csontnövekedési problémák, majd a csontfájdalmak, végül a csontritkulás népbetegséggé vált, hiszen „a megnövekedett foszforbevitelnek például az lehet a következménye, hogy a szervezet nagyobb mennyiségben fogja üríteni a kalciumot, ami rendkívül negatív következményekkel jár például a csontok, fogak, izmok felépítésében”.

Az internet-használat terjedése és a gombamód növekedő televíziós csatornák következtében az információ-áradat elöntötte a föld minden lakóját, olyan módon áraszt el bennünket, melyre az ember agya nincs és nem is lesz soha felkészülve. Emiatt ahelyett, hogy informáltabbak és okosabbak lennénk, egyre ostobábbak, egyre beszűkültebbek leszünk, mert szervezetünk egyfelől védekezik, másfelől kapitulál a „túl sok” előtt (lásd Hahnemann másodlagos reakció elméletét A krónikus betegségekről szóló cikkben).
     A mai ember fejében az információk úgy hemzsegnek, mint egy puzzle játék szétszedett darabjai, mindenféle rendszer, egymáshoz való kapcsolat, viszony nélkül. Ráadásul a darabok mellől hiányzik az összerakandó kép fotója: így a tulajdonosnak fogalma sincs, honnan induljon el, milyen rendszer szerint próbálja összerakni a darabokat.
     A vallás, a szilárd világkép kiirtásával mindenfajta értékrendet, viszonyulási alapot eltöröltek a modern életből. Szabályokkal, törvényekkel, előírások tömkelegével ugyan próbálják a külső rendet fenntartani, de ez csak időlegesen és ezalatt is csak igen mérsékelt eredménnyel sikerülhet. Ha az embereknek nincs semmilyen belső értékrendjük, akkor a mindenkori divatnak és médiának akarattalanul vannak kiszolgáltatva.
     Akkor az számít célnak, értéknek, amit aznap éppen annak mutatnak meg a reklámokban, a show-műsorokban, a vetélkedőkben. Akkor az ember legfőbb célja és az élet legfőbb értelme a közszereplés lesz, ami instabil, korlátolt, manipulált, majd depresszív embereket hoz létre.

A Phosphorus legnagyobb baja, hogy nem tud felnőni, ma már elsősorban nem is a saját hibájából, hanem a modern világ értéktelensége, hazugságai miatt. A csillogó látszat-világ terrorja, egyeduralma miatt, mely az élet minden területén működik (hogy tartós és kritikátlan fogyasztóvá tegye), teljesen elvesztette a képességét, hogy különbséget tegyen a jó és a rossz, a helyes és a helytelen, az értékes és az értéktelen között. És emiatt már fejlődni, tanulni sem képes, így reménytelenül megmarad ebben a kisgyerek-állapotban (ahol még az ösztönök sem működhetnek egészségesen).

Végezetül egy érdekes megjegyzés. Konrad Lorenz Nobel-díjas tudós írja „A civilizált emberiség nyolc halálos bűne” című kis művében:
     »A vágyak azonnali kielégítésének követelése, mindennemű felelősségérzet hiánya és a mások érzelmeinek teljes mértékű figyelmen kívül hagyása a kisgyermek tipikus, neki még megbocsátható jellemzői. Az érett felnőtt embert az jellemzi, hogy kitartó munkát tud végezni távoli célok elérése érdekében, felelősséget visel a saját cselekedeteiért és figyelemmel van tágabb környezetére is.
     A rákkutatók is „éretlenségről” beszélnek, amikor a rosszindulatú daganatok egyik alapvető tulajdonságát határozzák meg. Ha egy sejt mindazokat a tulajdonságokat elveti, melyek egy bizonyos testszövet, például a felhám, a bélhám vagy a tejmirigyek részévé tehetnék, akkor szükségszerűen törzs- vagy egyedfejlődése korábbi szakaszának megfelelő állapotba esik vissza, ami azt jelenti, hogy egysejtűként vagy embrionális sejtként kezd el viselkedni, és nekilát az osztódásnak, tekintet nélkül a test egészére. Minél nagyobb fokú a visszaesés, annál inkább különbözik az újonnan képződő szövet a normálistól, és annál inkább rosszindulatú a daganat.
     A szemölcs, amely a normális felhám sok tulajdonságával rendelkezik, szintén daganat, de jóindulatú, bármennyire ki is emelkedik a bőrfelszínből, a szarkóma viszont lapos, teljesen differenciálatlan sejtekből áll és rosszindulatú. A rosszindulatú daganatok kártevése azon alapul, hogy a szervezet bizonyos önvédelmi intézkedései vagy csődöt mondanak, vagy maguk a daganatsejtek hatástalanítják azokat, miközben a test egésze küzd az „aszociális” betolakodók ellen. Amikor a környező szövetek maguk közé tartozónak tekintik és elkezdik táplálni, csak akkor kezdődik a daganat halálos, áttételes növekedése.
     Ezt az analógiát továbbvezetve, az ember, akinek társadalmi magatartásnormái megrekednek az infantilizmus állapotában, szükségszerűen a társadalom parazitája lesz. Magától értetődően várja a felnőttek további gondoskodását, jóllehet az csak a gyermekeknek jár.«

Különösen tragikus, hogy a homeopátia mindezen segíteni tudna, ha hagynák… A homeopátia ugyanis ellentétben más tudományokkal, nem elégszik meg a problémák feltárásával, hanem megoldást is ad, amit sajnos elenyésző mértékben vesznek igénybe. Coulter asszony ragyogó leírásai sokban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az akut betegségeken túlmenően az alkati kezelés is egyre elterjedtebbé váljon.

(Az utolsó rész fotóin sorrendben lord Benjamin Disraeli (1804-1881) brit miniszterelnök, Virginia Woolf angol írónő, aki öngyilkos lett, Jane Austen írónő, Mary Zsuzsi táncdalénekesnő, aki szintén öngyilkos lett – mind jellegzetes Phosphorus-alkatok , végül egy csillagszóró, melynek csillogása olyan rövid ideig tart, amíg a mai „sztárok” tündöklése)