Jó reggelt! – Jó napot! – Jó estét! – Kellemes és hasznos időtöltést kívánok a honlapon! dr. Élthes Eszter


KORUNK DIVATOS PANASZAI, BETEGSÉGEI

Ezen az új oldalon nem „tudományos” besorolás szerint, hanem a hozzám küldött levelek alapján válaszolok az egyre több embernél jelentkező panaszokra, illetve adok tanácsot azok helyes kezelésére.


Ennek az oldalnak a tartalma:
       1. A műanyag fogtömések káros hatása
       2. A védőoltások káros hatásainak kezelése
       3. A pajzsmirigy-probléma
       4. Human papilloma vírus
       5. A prosztata (vastagbél, női medence) betegségei
       6. A vastagbélgyulladás
       7. Lyme-kór – A szifilisz miazma tünete
       8. Epilepszia
       8. Változókori problémák


1. A MŰANYAG FOGTÖMÉSEK KÁROS HATÁSA

Elsőnek azonban egy nem a homeopátiához tartozó, de nagyon sokaknál komoly problémát jelentő fogászati problémával foglalkozom. Ennek előzménye: Miként az a könyvemben és e honlap kezdőlapján olvasható rövid életrajzomból kitűnik, fogorvosi diplomával – is – rendelkezem, tanulmányaimat Münchenben végeztem, és Németországban praktizáltam, de ma már fogorvosként sem rendelek. Németországban a fogorvos-képzés sokban eltér a magyarországiétól: lényegesen korábban megtörténik a szakosodás, egy fogorvos-hallgatónak tanulmányi évei alatt sokkal több gyakorlati tanfolyamon kell részt vennie, mint itthon.

Most két dologra szeretném felhívni a figyelmet: a műanyag tömésekre, és a nagy valószínűséggel ezek elterjedése miatt egyre gyakrabban szükségessé váló gyökérkezelésekre. Nagyon sok levelet kapok, melyekben ez utóbbival kapcsolatban kérnek tanácsot.

1. A műanyag, még a mostani legmodernebb anyagok is, károsítják a fogideget. Ezért nagy felelőtlenség a nagy őrlő fogakat, tehát a hatost, hetest, nyolcast (de még a kisőrlőket, tehát a négyest, ötöst is), különösen, ha a tömés nagy, műanyaggal betömni. Évtizedek óta folyik a vita az amalgám tömések állítólagos káros hatásáról: ez „divat” diktálta túlzás, és egyáltalán nem bizonyított. Az amalgám kifejezetten fertőtlenítő és idegnyugtató hatású, az idegnek még akkor sem árt, ha alátömés nélkül tömik be vele a fogat. Alátömésre csak a jó hővezetése miatt van szükség.
     Rendszeresen előfordul, hogy amikor a fogorvos egy idősebb páciense fogából egy 20-30-40 évvel ezelőtt – és jól – elkészített amalgámtömést kivesz, azt tapasztalja, hogy a tömés alatt a szuvasodás nem indult meg, a tömés még mindig jól zár, a fog egészséges. Ugyanez a műanyag töméseknél elképzelhetetlen, mert se a tömések nem tartanak ilyen sokáig, de ami még rosszabb, a fogak már sokkal hamarabb tönkremennek.
     A műanyag ugyanis károsítja, sőt, ha mély a tömés, meg is öli a fogideget. Ezért korábban az őrlőfogakat tilos volt műanyaggal tömni. Kétéves orvosi gyakorlatom ideje alatt történt, hogy egy ízben főnököm betegsége miatt én kezeltem egy betegét, akinek nem sokkal korábban három alsó őrlőfogát tömte be műanyaggal (főnököm ugyan nagyon ügyes, de eléggé felelőtlen és lusta fogorvos volt – a műanyaggal gyorsabban lehet egy fogat betömni, mint amalgámmal). A három fogból egyet már semmiképpen nem lehetett megmenteni, tehát ki kellett húzni, a másik kettőt pedig gyökérkezelnem kellett, holott maguk a lyukak nagysága ezt nem indokolta volna: a műanyagtömés volt az, ami az idegeket megölte. Amit addig elméletből tudtam, azt ezzel az esettel a gyakorlatban is megtapasztaltam: őrlőfogakat nem szabad műanyaggal betömni!

Korábban Magyarországon az emberek nem sokat törődtek a fogaikkal, mostanában még a fogak fehérítésére is hajlandók sok pénzt kiadni. Aki nem akar amalgám tömést, és nincs pénze kerámia-inlayre, annak számolnia kell azzal, hogy a végén drága árat fizet a „fehér” tömésű fogakért.
     Ráadásul sok fogorvos azt állítja, hogy ma már nem szabad és nem lehet amalgámtömést csinálni: ez nem igaz. Páciensei egészségéért felelősséget érzett fogorvosként csak azt tudom tanácsolni, hogy senki ne engedje őrlőfogait műanyaggal betömni (legfeljebb bukkálisan, azaz az arc felé néző felületen levő kis lyukaknál), különösen nem akkor, ha a lyuk már nagykiterjedésű és mély!

2. Szerintem a sok gyökérkezelés és az őrlőfogak divatba jött műanyagtömése között szoros összefüggés van, mert a műanyag tömések alatt tönkremennek a fogak, meghal az ideg, és ezért előbb vagy utóbb ezeknél a fogaknál gyökérkezelésre lesz szükség.
     Ráadásul ez még a jobbik eset, az még rosszabb, ha a fogat kihúzzák. Különösen az SZTK-ban – főleg az éjszakai ügyeletben – volt divat, hogy a nagy fájdalommal, feldagadt arccal érkező betegek fájós fogát azonnal kihúzták, mondván, az ideg elhalt, ami miatt gennyesedés állt elő. Ez olyan, mint a testi sértés! Hiszen a gyökércsatorna megnyitásával a genny magától ki tud folyni, így a genny által keletkezett feszülés, nyomás és vele a kibírhatatlan fájdalom azonnal megszűnik. Ezután csak arról kell gondoskodni, hogy a kinyitott idegcsatorna ne záródhasson be, és egy következő alkalommal el lehet kezdeni a gyökérkezelést.

Magyarországon régen az ú. n. panoráma-röntgen felvételek, és -gépek csaknem ismeretlenek voltak. Tapasztalatom szerint manapság nagyon sok rendelőnek saját panoráma-röntgen gépe van, vagy ha nincs, a betegeket máshova küldik, hogy ilyen felvételt csináltassanak róluk – jó drágán! Ez az esetek túlnyomó többségében teljesen felesleges, sőt, gyökérkezeléshez kifejezetten használhatatlan! A gyökérkezeléshez a kis, minden rendelőben megtalálható speciális fogorvosi-röntgen készülékre van szükség, ezzel a kezelés kezdetekor, aztán a gyökerek mélységének megállapításához, majd a kész tömés ellenőrzéséhez egy-egy felvételt kell készíteni. E felvételek nélkül nem lehet biztonságos és jó gyökérkezelést végrehajtani!

Gyökérkezelésre akkor van szükség, ha: 1. az ideg (legalább egy ideg a többgyökerű fogaknál) már elhalt; 2. az ideg (vagy többgyökerűnél az idegek mind) még él, de már nagyon érzékeny, nem csak hidegre és édességre, de már melegre is; 3. az idegcsatorna a mély lyuk miatt kinyílt, bár a fog korábban még nem volt nagyon érzékeny.
     Az első esetben a gyökércsatorna fertőtlenítésére sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani, mint a másik kettőnél. Ez többszöri kezelést tehet szükségessé. A második és harmadik esetben a gyökérkezelést egyetlen ülésben el lehet végezni.
     Antibiotikumra a gyökérkezelésnél egyáltalán nincs szükség, még a „hivatalos” orvoslásnál sem. Ha a gennyesedés már megindult, akkor az antibiotikum már úgy sem aktuális, ilyenkor a gyökércsatornát a lehető leggyorsabban ki kell nyitni és fertőtleníteni. Ha ezt megteszik, nem keletkezhet gyulladás.

Ezek után természetesen az a kérdés, hogy kit tudok mondani, aki a fogakat felelőséggel és jól kezeli. Nos, akár csak a homeopátiában, ezen a téren sem tudok senkit név szerint ajánlani. Aki olyan helyen lakik, ahol elérhető egy egyetemi klinika, az feltétlenül oda menjen gyökérkezelésre. Akinek erre nincs lehetősége, az semmiképpen ne menjen olyan fogorvoshoz, aki implantátumot (fogbeültetést) is csinál. Próbáljon egy idősebb, tapasztaltabb és szerény, egyszerű fogorvoshoz menni, akinek van kis fogorvosi-röntgen gépe, és azt használja is. És aki még ma is hajlandó amalgámtömést csinálni.

Kiegészítés:

A cikk megjelenése után a következő levelet kaptam egy kedves olvasótól, egy röntgen-asszisztenstől:
     „A műanyag fogtömésekkel kapcsolatban leírtakkal nap mint nap találkozom a fogászati röntgenben. Nekem 53 évesen még nincs gyökérkezelt fogam. Most, szinte nem látok olyan pácienst, akinek ne lenne kortól, nemtől függetlenül legalább egy gyökérkezelt foga. Azt is nagyon sokszor látom, hogy a fehér töméssel betömött fogaknál keskeny légsáv látható a tömés és a fog között, ami rövid idővel a kezelés, vagyis a tömés után jelenik meg. Pár hónap eltelik, és már nem zár jól a tömés, és ezért alatta tovább romlik a fog. Ennyit a mai divatos tömőanyagokról. Nekem van 35 éves amalgámtömésem, ami még mindig tökéletes. Szerencsére nem tudtak rábeszélni arra, hogy cseréltessem ki őket fehérre. Most megint igazolást kaptam arra, hogy jól döntöttem, amikor nem engedtem áttömni a jó öreg amalgámtöméseimet. Sajnos van fehér tömőanyaggal készített tömésem is, amit már 1 év múlva cserélni kellett, mert kiesett. Ezután csak amalgám tömést fogok kérni.”

És kaptam egy másik levelet is, ami még szomorúbb, mint az előző, és amiben ez áll [előzmény: az olvasónak a pár hónappal ezelőtt betömött, nem gyökérkezelt foga begyulladt, a gyulladás átterjedt az arcára és az állkapcsára. A fogorvos ahelyett, hogy azonnal megnyitná a fogat és elkezdené a gyökérkezelést, antibiotikum kúrát írt fel]:
     „A kezelő fogorvosom megerősített abban, hogy a kompozit (műanyag) tömés okozhatta a fogelhalást. Mérges vagyok és szomorú, mert pár hónapja gondosan elmentem betömetni a fogamat (a bal alsó ötöst, tehát kisőrlőt), és most ez okozza a bajomat. Nem tudom, hogy az ideg egyáltalán regenerálódik-e?”
     A kérdésre az a válasz, hogy sajnos nem. A fogideg nem tud regenerálódni, mert a gyökér túl szűk, a gyulladásnál keletkező térfogat-növekedésre nincs lehetősége, ezért a begyulladt fog mindig (vagy nagyon-nagyon ritka kivételtől eltekintve, ha nagyon hamar észreveszik és kezelik a gyulladást) elhal, és ennek következtében elindul a gennyesedés, ami aztán átterjed az állkapocscsontra.

A cikket azért írtam, mert többen fordultak hozzám kérdéssel gyökérkezeléssel kapcsolatban. Viszont engem is meglepett, hogy ilyen hamar visszajelzést, visszaigazolást kaptam. Meglepett és elszomorított. Ezért újfent csak azt tudom nyomatékosan javasolni, hogy ne engedjék se a kis, se a nagy őrlőfogaikat műanyaggal betömni, akármivel is akarja önöket a fogorvosuk erre rábeszélni!

(Kiegészítve: 2013. május 20.)


2. A VÉDŐOLTÁSOK KÁROS HATÁSÁNAK KEZELÉSE

Magáról a védőoltásokról és azok káros következményeiről a honlap eme cikkében olvashatnak.

Elsőként egy olvasó és köztem történt levélváltásból idézek:

Kérdés: „Sajnos a mi Fánikánk [a régi kutya, azaz az öreg puli] sem olyan szép, mint a képen, sőt kifejezetten csúnya, mert a Cuki [az új kutya, azaz a kölyök puli] kitépkedte az összes szőrét. Cuki nagyon rosszcsont, mindig bemászik az elkerített virágos részre, tegnap is mire hazajöttem, szétszedte egy papucsomat és egy újabb növényt tépett ki, ami gyönyörű, és kicsit drága volt ahhoz, hogy kitépjék. Nincs erre véletlenül valamilyen szer? Vagy ezt el kell viselni, amíg kölyöknek számít? Biztos unatkozik, mert Fáni már öreg ahhoz, hogy folyton játsszon vele. Fáni és Rozi [az öreg és az előző puli] sosem csinált ilyeneket. Cuki mindent szétszed, ellop, megrág.”

Válasz: „Igen, az nagyon szomorú, ha az új, fiatal kutya nem hasonlít az előzőekre. Azt hiszem, ebben a tenyésztés és az oltások is hibásak. Adjon neki Thuja C 30-t legalább négyhétig, hetente egy adaggal.”

Kérdés: „Cukinak csütörtök este adtam Thuja-t. Létezik, hogy egyszeri szerbevétel után úgymond csoda történik? Mert tessék elképzelni, azóta [a levél vasárnap esti, tehát három teljes nappal a bevétel után] teljesen megnyugodott, semmi rosszat nem csinált. Tiszteletben tarja a kerítést, nem tépett szét, nem rágott szét semmit. Többet alszik, mintha kicserélték volna.
     (Szerdán bezártam egy fészerbe, hogy amíg dolgozom, ne tegyen tönkre semmit, hát mire hazaértünk, szinte minden zsákot, amibe a gyújtósnak való gallyakat összevágva gyűjtjük, szétrágott, amit elért szétszedett, egyszóval tombolt.) Most úgy tűnik, van egy új kutyánk.
     Ha belegondolok, hogy hány hiperaktív gyereket kezelnek mindenféle káros pirulákkal, pedig lehet, hogy csak a védőoltások káros hatásaitól kellene megszabadítani őket. Számomra ez annyira döbbenetes. Olvasom az interneten, hogy sok szülő felismeri a védőoltások mellékhatásainak káros következményeit, de megvan kötve a kezük, mert nálunk kötelező beadatni az oltásokat, ellenkező esetben megbüntetik a szülőt.
     Sajnos a kutyáknál is van kötelező oltás. Az segít, ha oltás után Thuját adunk? Ha igen mikor célszerű adni a Thuját, rögtön oltás után, vagy várni kell valamennyi időt?”

Válasz: A homeopátiának két szere van, mely a védőoltások káros következményeit – legyenek ezek bármik – képes megszüntetni – akár évekkel később is: ez a Thuja és a Silicea. Coulter asszony Silicea-portréja végén ez áll: „Régen, a kötelező védőoltások elterjedése előtt a Thuja elegendőnek bizonyult az oltások káros mellékhatásainak az orvoslására. Amióta azonban bevezették a kényszer-oltásokat a gyerekeknél a Thuja egyedül nem bizonyul elegendőnek. Az alkati szerek mellett három polychrest az, ami segít a káros mellékhatások megszüntetésében: Sulfur, Calcium carbonicum és Silicea, mert ezek tünetei nagyban lefedik a tipikus oltási panaszokat. Ezért, ha egy helyesen kiválasztott alkati szer nem működik megfelelően, akkor a tüneti képnek megfelelően e három szer egyikét kell közbevetőleg alkalmazni.
     Ha a védőoltásokat nem lehet elkerülni, a homeopátia segítséget tud nyújtani a lehetséges káros mellékhatások megelőzésében is. Az oltás előtt az idegsérülések fő szerét, a Hypericumot kell adni közepes potenciában, hogy a központi idegrendszer esetleges kárait a minimumra csökkentsük. Röviddel az oltás után Ledumot kell adni, szintén közepes potenciában, hogy a lázat vagy a gyulladást megelőzzük. Végül egy adag Thuja a későbbi káros mellékhatások megelőzésére vagy legalábbis csökkentésére szolgál.”

A fenti olvasói kérdésre válasz tehát az, hogy a védőoltások után – akár van panasz, akár nincs – nyugodtan be lehet adni egy adag Thuja C 30-t. Ha azonban az oltás káros következményekkel járt (legtöbbször a gyerek – vagy kutya – viselkedése változik meg), akkor a Thuja C 30-t hetente egy adagban legalább négy hétig adagolni lehet. A tapasztalat azonban azt mutatja, mint a fentebb elmesélt esetnél is, hogy ha az oltás elég friss – tehát nem évek, legfeljebb hetekkel korábban történt – akkor egyetlen adag Thuja is segít, mégpedig egycsapásra. (Imhäuser doktornő több ilyen esetet elmesél a könyvében.) Sokszor Siliceára is szükség van – kivéve a himlőoltásnál, annak kifejezetten a Thuja a szere –, ha a Thuja egyedül nem oldja meg a problémát. Ezért, ha egy adag Thuja C 30 nem hozott eredményt, mielőtt a Thuját ismételnék, előbb egy adag Silicea C 200-t kell adni.


3. A PAJZSMIRIGY-PROBLÉMA

Az „én időmben” (tehát ezelőtt kb. egy évig) szinte senkit nem ismertem, akinek pajzsmirigy-problémái lettek volna (erre utal például az is, hogy a repertóriumokban alig van erre vonatkozó rubrika), most meg kis túlzással azt mondhatom, hogy nincs olyan olvasói levél vagy ismerős elbeszélése – lásd a honlap következő cikkét Ignatia hormonkezelés helyett –, aki ne arról számolna be, hogy valamilyen kontroll vizsgálat során azt állapították meg, hogy a pajzsmirigye rendellenesen működik.
     Alig pár napja kaptam egy olvasói levelet, melyben – többek között – szintén erről van szó: „Egyik ismerősömnél hyperthyreosist állapítottak meg nem régen. Nincs semmilyen panasza. Véletlenül derült ki, illetve csak a nyaki nyirokcsomóinál érzett valami keménységet. Ezért vizsgálták januárban, majd áprilisban volt labor vizsgálaton, ahol a pajzsmirigy értékei nagy eltérést mutattak.”

Igaz, hogy a környezetünk nagyon szennyezett, igaz, hogy két évvel ezelőtt Japánban felrobbant egy atomerőmű, és ennek káros hatásait Európában is érzékelték, de azért nem valószínű, hogy most hirtelen minden ember pajzsmirigye „megbolondult” volna. „A gyógyszerlobby csapdájában” című cikk, illetve az e cikk alapjául szolgáló film leírja a gyógyszergyárak stratégiáját. „A gyógyszergyárak nem a meglévő betegségek eredményesebb gyógyítására próbálnak hatékony gyógyszereket kikísérletezni, hanem azt vizsgálják, hogy egy már meglévő gyógyszerük mellé milyen betegségeket kreálhatnak, és ezeket a fantom-betegségeket milyen módszerekkel és milyen hatékonyan tudják a médiában az emberek tudatába bevinni.
     A gyógyszerlobby másik nagy trükkje a kritériumok, azaz a különböző élettani folyamatok – mint például a vérnyomás, a vér koleszterinszintje – határértékeinek a megváltoztatása. Azokban az egészségügyi hivatalokban, ahol ezeket az értékeket megállapítják szintén a gyógyszergyártók emberei ülnek, hiszen ma a világon minden egészségüggyel foglalkozó intézetben, társaságban 90 százalékban az általuk finanszírozott emberek ülnek. A vizsgálatokat ők szponzorálják, az engedélyeket ők adják ki, ők határozzák meg, hogy melyik gyógyszert és milyen arányban támogatják a biztosítók. Ha a határértékeket közelebb hozzák egymáshoz, és olyan értéket adnak meg normálisnak, ami az egészséges 25 éveseknek van, akkor ugrásszerűen megnövelhetik a »gyógyszerszedésre szoruló« emberek körét.”
     Ezért mindazok, akiknek nincsenek tünetei, akiknél csak „véletlenül” bukkannak a pajzsmirigy-működés „rendellenességére”, fontolja meg, ami ebben a cikkben áll.

Természetesen nagy felelősség azt állítani, hogy az összes pajzsmirigy-lelet manipulált, és mindenki, akit pajzsmirigy-rendellenességgel kezelnek, valójában egészséges. De azt mindenképpen el kell mondani, hogy ez a lehetőség fennáll. A hivatalos egészségügy hormonokat ír fel ilyenkor, amik legalább annyira károsak, mint a szteroidok.
     A honlap fent említett cikkében a pajzsmirigy-értékek megváltozásáért a páciens lelki bajai voltak felelősek. Az olvasó, aki az idézett levelet írta olvasta ezt a cikket, és ezért levele további részében megírta, hogy az említett ismerősének semmilyen lelki panasza nincs.

Ugyanakkor tudni kell, hogy nem csak a lelki, az idegi panaszok vezethetnek a pajzsmirigy rendellenes működéséhez, hanem az öröklött miazmás terheltség is. A szifilisz-miazma legfontosabb tünete éppen a mirigyek megkeményedése. Kent írja a Mercurius – a legfontosabb anti-szifiliszes szer leírásánál: „A mirigyek és a nyirokcsomók gyulladásos duzzanatai, különösen a nyelv alatti, az alsó állkapocs alatti nyálmirigy, a nyaki, a hónalji és a lágyéki mirigyeké. A mirigyek megkeményedése általános tünet.”

Mindezek ismeretében csak azt lehet tanácsolni, hogy mielőtt valaki hormonokat kezd el szedni, vagy pláne, hagyja megoperáltatni a pajzsmirigyét, próbálja meg a homeopátiával kezeltetni magát. A homeopátia számos gyógyszert ismer a pajzsmirigy rendellenes működésének a gyógyítására. Ezekkel és az alkati kezeléssel, amibe a miazmák kezelése feltétlenül bele kell tartozzon, biztos, hogy a legtöbb esetben elkerülhető a hormonkezelés vagy operáció.

A homeopátia legfontosabb pajzsmirigy-szerei: Iod, Thyr, Spong, Hydr, Calc, Calc-f, Hep, Bell, Brom, Kali-i, Sulph-i.
     A terhesség alatt fellépő esetleges panaszoknál: Calc-p, Hydr, Ham.


4. A HUMÁN PAPILLÓMA VÍRUS

A védőoltások káros következményeivel kapcsolatban már volt szó róla, hogy a homeopátiával mennyi mindent lehetne gyógyítani, amit a hivatalos egészségügy radikálisan, vagy súlyos mellékhatásokat okozó gyógyszerekkel, vagy még súlyosabb következményekkel járó operációkkal próbál meg – jóformán kivétel nélkül eredménytelenül – kezelni.

Napjaink egyik legdivatosabb és legsúlyosabb ilyen betegsége a Human papilloma vírus okozta szemölcsös elváltozás (Condyloma accuminatum). Az interneten talált cikkekből valók a következő idézetek: „Becslések szerint a harmadik leggyakoribb nemi betegség a Human papilloma vírus okozta szemölcsös elváltozás (Condyloma accuminatum) ( = németül: Feigwarzen, magyarul: Hegyes függöly, cimbalomszög, genitális szemölcs) a nemi szerveken.” – „A HPV családba tartozó vírus fertőzése következtében karfiolszerű növedékek, szemölcsök alakulnak ki.” – „A HPV kezelése többféleképpen is lehetséges, léteznek különféle ecsetelők, de a kiterjedt növedékek, általában csak sebészi úton távolíthatóak el. Ez történhet fagyasztással, elektro-sebészettel, az elváltozás lekaparásával egy éles kanálszerű eszköz segítségével, de kimetszéssel vagy lézeres műtéttel is. Használatban vannak különféle kenőcs formátumú helyi, ún. immunmódosító szerek, melyek szintén hozzáférhetőek Magyarországon is.” – „A vizsgált nők többsége fertőzött a méhnyakrákra hajlamosító HPV vírussal. Csaknem 600 nőnél végezték el a tesztet és az esetek több mint felében, a 16 és 25 év közöttieknél pedig 70 százalékban találták meg a fertőzést.” – „A fertőzöttek csaknem hetven százalékánál a magas kockázatú, úgynevezett rákkeltő típusokat találták. A legtöbb HPV-fertőzött nőnél egyébként nem alakul ki a méhnyakrák, de döntően ott a fertőzés, akiknél a daganatot diagnosztizálják. Magyarországon évente csaknem 500 áldozatot szed ez a betegség.”

A honlap egyik cikke már foglalkozott ezzel a problémával. A „Soha nem küldeném a lányomat HPV-oltásra…” címú cikkben egy „hivatalos orvos”, Dr. Michael Friedl német gyermekgyógyász szakorvos véleménye olvasható e betegség elleni védőoltásról. Dr. Friedl ezt írta: „Ez az oltás állítólag véd a méhnyakrák ellen. Hogy erre valóban képes-e, az máig nincs bebizonyítva. Ezzel szemben az biztos, hogy ez az oltás veszélyes. Több haláleset is történt ezen oltás után, melyek oka a mai napig nincs tisztázva. Egyáltalán nem lehet kizárni az összefüggést az oltás és a halálesetek között.”

Dr. Friedl kijózanító véleménye után egy olvasói levélből idézek. A levél előzménye: Egy olvasó férje, akinek Condyloma accuminatuma volt – és aki kenőccsel kezelte, sikertelenül, a végbélnyílásán hosszú idő óta meglévő szemölcseit – tanácsomra alkati kezelését a következő szerekkel kezdte meg: Sulphur, Thuja, Bacilinum, Natrium sulphuricum. Körülbelül négy hónapig tartó homeopátiás kezelés után kaptam a következő jelentést: „Férjemnek visszahúzódott a hpv szemölcs a végbél nyílásnál.”

Bár a honlap fent említett cikkében már leírtam, de fontossága miatt itt újra megismétlem e betegségről a homeopátia véleményét:
     A condylomata acuminatum nem más, mint a szikózis, vagyis az idült gonorrhea, németül: Feigwarzenkrankheit, magyar fordításban a furcsa nevű: „cimbalomszeg”, vagy hivatalosabb orvosi kifejezéssel: „hegyes függöly” (= börgöbcse), melyet az orvosi lexikon így definiál: „vírusfertőzés okozta papilloma a nemi szervek vagy a végbél környékén”. A hivatalos orvoslás már Hahnemann korában a szemölcs operatív eltávolításában látta e betegség egyetlen gyógyítását, ami már akkor sem vezetett eredményre, sőt, csak súlyosabbá tette a beteg állapotát, amennyiben a betegséget, a szikózist a szervezet belsejébe terelte, ahol aztán a hasi szervek, a vastagbél, az izületek stb. súlyos megbetegedéseit okozzák. Lásd a honlap szikózisról szóló cikkét.
     Hahnemann óta annyi változott e kérdésben, hogy a hivatalos orvoslás már nem csak azokat nyomorítja tovább szikózissal, akik már fertőzöttek tripperrel, hanem még a fiatal lányokat is, akik még nem is élnek szexuális életet. Ahogy az interneten olvasható, ezt az oltást már a 9-15 év közötti kislányoknak is ajánlják, amivel gyakorlatilag megfertőzik őket a kankó kórokozójával, illetve egy olyan vírussal, mely a kankó talaján fejti ki leginkább hatását. Így aztán, ha ezek a kislányok később tényleg megkapják a trippert, ami nagyon-nagyon valószínű a mai világban, bennük a „cimbalomszeg” betegség, majd ennek következtében a rosszindulatú rák is sokkal könnyebben és gyorsabban alakulhat ki.
     A szikózisról és a krónikus betegségekről szóló cikkeimben írtam, hogy ma a nők legnagyobb része, ha nem az egésze fertőzött a tripperrel. Nos, hogy ez nem volt túlzás, azt bizonyítja a HPV-vel kapcsolatban folyó, fentebb idézett hivatalos vizsgálatok.”

Hány és hány asszony, lány és férfi életét lehetne megmenteni, illetve őket súlyos betegségektől megóvni, ha az operációk helyett Thujával, a szikózis fő szerével kezelnék őket! Ha a hivatalos orvoslás nem megoperálná és beoltaná az embereket, hanem valóban a gyógyításukkal törődne!
     Még annak is, aki nem akarja magát homeopátiával kezeltetni – ahogy a védőoltás káros hatásainál is – e súlyos betegségnél is segíthetne egy Thuja-kúra!

Feltéve: 2013. május 13.


5. A PROSZTATA (VASTAGBÉL, NŐI MEDENCE) BETEGSÉGEI

Az elmúlt napokban több olyan levelet kaptam, melyekben korunk aktuális panaszairól, betegségeiről kérdeztek.

Az első levél így hangzott:
     „A férfiak egyik mumusa a prosztata-probléma. Hogy kerülhet ki az ember abból az ördögi körből, amikor a felső határértéknél 1 egésszel nagyobb PSA értéknél már biopsziára küldik a pácienst, megfélemlítve és elültetve benne a gondolatokat a rák lehetőségéről? Ha a beavatkozás meg is történik, hogyan lehetséges enyhíteni a testi és lelki kárt? Magyarul a műtét előtt és után milyen szerek szükségesek? (Arnica, Ledum, Staphysagria?) És a lelki hatásokra? Esetleg a megtalált alkati szer segíthet 0-ra csökkenteni a kockázatot?”

Mielőtt valaki kérdést tesz fel, érdemes a honlapon keresgetni (lásd a GYAKORI KÉRDÉSEK 2013. május 4.-1.-i bejegyzését), hiszen ott mindennapjainknak nagyon sok aktuális bajára – a levélben említett prosztata-problémára is – megtalálhatók a válaszok. A honlapon hetek óta fent van a következő cikk: „Alapos ok nélkül soha nem végeztetnék el magamon PSA-tesztet” Dr. Michael Fritz általános- és sportorvos tollából:
     »Ez a teszt azt mutatja meg, hogy van-e egy férfinak prosztatarákja. Valójában ez a teszt nagyon pontatlan: Azon férfiak kétharmadának, akiknek vére megnövekedett PSA-értéket mutat, nincs is prosztatarákja. És a tanulmányok azt is kimutatták, hogy a prosztatarákban szenvedő páciensek átlagos élettartamát ez a teszt nem javítja. Ezzel szemben a tévesen rákosként diagnosztizált férfiakat fölöslegesen operálják meg. A megoperáltaknak mindössze 10 százalékánál jelent ez előnyt. Viszont a megoperáltak 30 százaléka az ilyen operáció után vizelettartási problémákkal küszködik. Sőt, a tanulmányok szerint a megoperált férfiaknak legkevesebb 20, de akár 80 százaléka is impotenssé válik az operáció után.«

Ebből a cikkből tehát kiderül a válasz első része: Minden embernek magának kell eldöntenie, hogy a hagyományos orvoslással akarja magát gyógyíttatni, vagy belátja, hogy ez nem vezet sehova. Ha vezetne, az emberek egyre egészségesebbek lennének, ennek viszont pont az ellenkezője az igaz, arról már nem is beszélve, hogy maga a WHO, tehát a hivatalos egészségügyi világszervezet is azt mondja, hogy a gyógyszerek mellékhatásai miatti halálnem az 5., azaz az ötödik helyen áll a halálozási ranglistán. Ha ők hivatalosan már az ötödiket adják meg, akkor bőven lehet, hogy korunkban valójában a legtöbb ember a modern gyógyszerek mellékhatásai miatt hal meg. Valószínűleg a legtöbb esetben nem egy bizonyos gyógyszer mellékhatásaként, hanem több gyógyszer együttes hatásaként. Lásd ezzel kapcsolatban A gyógyszerlobby csapdájában című cikket.)
     Amennyiben nem a hivatalos orvoslást választja, akkor keres valamilyen más megoldást, de ennek csak akkor van értelme, ha annak szabályait betartja. Maradva a cikk elején említett olvasói levélnél; ha valaki a homeopátiától segítséget vár, akkor ennek csak akkor van értelme, ha annak megfelelően viselkedik, jelen esetben nem csináltat PSA-tesztet.

Hogy egy műtét előtt és után milyen homeopátiás szereket lehet bevenni, ez a könyvem harmadik fejezetében, valamint minden, a gyakorlati homeopátiával foglalkozó könyvben (többek között a honlapon ajánlott könyvekben) és a honlapnak a Sérülések és Operációk (az operációs hegek sérüléseknek tekinthetők) című cikkében le van írva. A lelki hatások pedig ugyanazon oldalnak az B) Idegi eredetű panaszok, C) Érzelmi megrázkódtatások, D) Félelmek, fóbiák című fejezeteiből kikereshetők.
     Ha egy operáció elkerülhetetlen (ide tartoznak a szájsebészeti beavatkozások is), akkor az operáció előtt és után bevett homeopatikus szerek arra is alkalmasak, hogy az operáció után rendszerint automatikusan felírt antibiotikumokra ne legyen szükség. Lásd ezzel kapcsolatban a honlap következő cikkét: Fogorvosi kezelés után homeopatikus gyógyszer-koktél. (Egyébként a honlapnak ebből a cikkéből is kiderül, hogy melyek a leginkább ajánlott szerek egy operáció előtt és után.)

De ami a legfontosabb, és ami miatt a honlapon válaszolok az olvasó által feltett kérdésre: A honlapon hónapok óta fent vannak a Krónikus betegségek, Miazmák, Szikózis című cikkek, melyekből egyértelműen kiderül, hogy a prosztata megbetegedései a szikózis miazma tüneteihez tartoznak. Következésképpen csak anti-szikotikus szerekkel (elsősorban Nit-ac és Thuj) lehet őket meggyógyítani az alkati kezelés során.
     Ezekben a cikkekben felsorolom azokat a ma elterjedt betegségeket is, melyek a szifilisz és a szikózis miazma, azaz az örökletes vagy szerzett vérbaj és kankó tüneteihez tartoznak. Többek között ezt írom:
     »Ahogy már „A krónikus betegségek” című cikkben írtam, korunk rengeteg „divatos” betegsége nem más, mint a helytelenül kezelt kankó későbbi stádiumainak megbetegedései. Hogy ezek közül elsőre csak a leismertebbeket soroljam fel.
     Terméketlenség; vetélések; vakság; kötőhártya-gyulladás; iritis; az izületek, különösen a térd, a váll és a csukló gyulladása, amely „mozgáskorlátozást okozó rendkívüli fájdalommal jár”.
     Hüvelyfolyás; a medence kötőszöveteinek gyulladása, az ú. n. „női betegségek” („erős alhasi fájdalmakkal járó gyulladások, melyek lezajlása után köteges, csomós megvastagodások, daganatszerű képletek maradnak vissza”); menstruációs problémák; hashártyagyulladás.
     Szívbelhártya-gyulladás; húgycsőszűkület; mellékhere-gyulladás; prosztatagyulladás.
     Szénanátha, az orr-garatüreg-gyulladásai; csecsemők orrnyálkahártya-gyulladása, a pelenkakiütések.
     Asztma, krónikus reuma, vírusmegbetegedések, kövérség, rák – ezek mind a kankó tünetei.«

Az olvasói levél kapcsán ehelyütt még egyszer kiemelem:
     A prosztata, a vastagbél, a női medence összes betegsége (lásd az előző cikket) mind-mind a kankó szövődménye. (Ezt a 70-80-as évekig még a hivatalos orvoslás is számításba vette.) Következésképpen ezek a bajok nem operatív beavatkozással – ami csak súlyosbítja a helyzetet, és egyre beljebb, egyre fontosabb szervek felé viszi a betegséget –, hanem a kankó elleni homeopátiás szerekkel gyógyíthatók csak.
     Egy helyütt már írtam, hogy ha valaki nem tud elmenni homeopata orvoshoz, vagy nem akar a homeopátiával komolyabban foglalkozni, és nem tud, vagy nem akar egy alapos alkati kezelést elvégezni, elvégeztetni magán, akkor legalább a fő anti-miazmatikus szerekkel végezzen el egy-egy kúrát. Még ezzel is sokkal többet segít magán, mint amit a hivatalos orvoslás kuruzslása el tud érni.
     Ha valaki elvégzi magán a salaktalanítást, aztán az anti-miazmatikus szerekkel egy alap-kezelést, már komoly eredményt érhet el a gyógyulása, illetve az egészsége megtartása terén. Ezt a kezelést akkor is lefolytathatja, ha nem is ismeri az alkati szerét.


6. VASTAGBÉLGYULLADÁS
illetve
A HOMEOPÁTIÁS KEZELÉS LEGJOBB MENETE

A most következő cikk szintén egy olvasói levél alapján íródott, és azzal a céllal közlök belőle részleteket, hogy egy konkrét példán bemutatassam, hogy 1) a hivatalos egészségügy elnyomja a miazmát, de nem gyógyítja meg (sőt, fel sem ismeri); 2) a helyes homeopátiás kezelés során elsőnek az elnyomott tünetek térnek vissza.

Egy 27 éves nőtől kaptam a levelet, aki ezt írta: „3 év után idén januárban derült ki, hogy vastagbélgyulladás áll a tüneteim mögött, amit ugyan a szövettan nem igazolt, negatív lett. Hasmenésem nincs, nem is volt, izületi és alhasi fájdalmakkal kezdődött minden három évvel ezelőtt. 3 hónapja szedem a gyógyszert, amit a [hivatalos] doktornő felírt, de nem használ,”
     Az első válaszom így hangzott:
     „A leírt tünetek alapján sürgősen szikózis elleni kezelésre van szüksége. (Akár talál erre okot az életében, akár nem. Nálam például akkor aktiválódott a szikózis, amikor egy téli nap legalább fél órát ültem egy hideg kövön. Amikor valójában – tehát előtte valamikor – megfertőződtem, nem vettem észre semmilyen tünetet.) Elsőként azonnal hagyja abba az allopatikus gyógyszerek szedését. Utána csináljon végig egy tisztító és anti-szikotikus kúrát. Vagyis
     1. Sulph C 30 hetente egy adag, négy héten át;
     2. Thuja C 30 hetente egy adag, négy héten át;
     3. Ha úgy gondolja, hogy ismeri az alkati szerét akkor abból LM 6-os potenciával először háromnaponta, később négy-öt naponta hat héten át; majd utána:
     4. Nit-ac LM 6 szintén úgy, ahogy az alkati szernél, de elég négy hét.”

Válaszomra jött a következő levél, melyben többek között ez állt: „A levelében írt szikózis kankót jelentene? Ha valóban kankó, akkor elegendőek ezek a szerek, vagy esetleg antibiotikumra is szükség lehet? A nőgyógyász meg tudja mondani, ha valóban kankóról van szó?”

Ennyi tájékozatlanság – vagyis a honlapon való informálódás teljes hiánya – után kicsit keményebben fogalmaztam meg az új válaszomat:
     „A legfontosabb homeopátiás elv, amit többször több cikkben leírok, pl. a szikózis miazmáról szóló cikkben, vagy AZ ALKATI KEZELÉS LEFOLYTATÁSA EGY PÉLDÁN KERESZTÜL című cikkben stb. a következő: A hivatalos egészségügy nem fog kankót diagnosztizálni, mert még olyanoknál sem diagnosztizál, akinek az esetét ebben a cikkben leírtam. És nálam sem diagnosztizált, és azoknál sem, akiket HPV ellen kezelnek, meg operálnak stb. Ha valamiben, hát akkor ebben a problémában ez a két eljárás homlokegyenest ellenkezőt állít. Legalább is manapság, Ahogy a cikkeimben írom, korábban az egyetemi tankönyvek sem voltak annyira modernek és vakok, mint a mostaniak. Akár kapott friss kankós fertőzést, akár nem, öröklés útján egészen biztosan van szikózis miazmája, mint ahogy mindannyiunknak van. Nem akarom idegesíteni, de honnan tudja, hogy a párja mit hozott magával a kapcsolatukba, régen és most? Ráadásul, ahogy az előző válaszomban írtam, a kankó évekig megbújhat, és aztán történik valami, ami aktiválja, akár egy fizikai esemény, mint nálam (a hidegen ücsörgés), akár egy lelki trauma, akár egy stressz.”

Egy-két héttel később jelentkezett újra az olvasó: „Szerettem volna megosztani önnel, amit eddig tapasztaltam az első adag Sulphur bevétele óta. Az első adag Sulphurt egyik este vettem be. Másnap reggel úgy keltem, hogy a bal oldali izületeim nagyon fájnak, és mintha felerősödtek volna az izületi és izom fájdalmaim, amik eddig is időnként fellobbantak a vastagbélgyulladás miatt (boka, csípő, derék, könyök, váll). Lehetséges, hogy a Sulphur így fejti ki a hatását, hogy az elején rosszabbodnak a panaszok?”

Azon felül, hogy az olvasó által feltett utolsó kérdést – az első rosszabbodásról – minden homeopátiával foglalkozó könyv, honlap – többek között az én könyvem és ez a honlap – ezerszer leírja, az olvasó eme levelében nem ez volt a fontos, hanem a „tapasztalata”. Három éves kínlódása alatt, amikor a különböző antibiotikumokkal és más allopatikus gyógyszerekkel csak elnyomták a betegségét, az első homeopátiás szerre visszajöttek azok a tünetek, melyek a kankó legjellemzőbb szövődményei, és amelyek elnyomása egy belső szervet, jelen esetben a vastagbelet támadta meg! Ez tökéletes bizonyítéka a kankó jelenlétének, az eddigi allopatikus kezelés által történt elnyomásnak, vagyis az eddigi helytelen kezelésnek, és a homeopátia valódi gyógyító hatásának! Ez a homeopátiás gyógyulás leghelyesebb útja, amiről a legnagyobb homeopaták írtak!


7. LYME KÓR – A SZIFILISZ MIAZMA TÜNETE?

Az elmúlt cikkek, mind a szikózis miazma szövődményeiről szóltak, hiszen a kankó, azaz a szikózis korunk legjellemzőbb és legaktívabb miazmája. A most következő levél írója azonban már nem a szikózis miazmával kapcsolatos betegségre keres gyógyulást.

„Lyme kóros vagyok, közel öt éve. Az elmúlt években volt nyirokmirigy-, szem-, agyhártya-, ízületi- és vesegyulladásom. Furcsa bőrtünetek jelennek meg és tűnnek el. Orvostól orvosig jártam hosszú ideig és hiába volt pozitív Lyme laborleletem (western blot), az orvosok egybehangzóan állították, hogy krónikus Lyme betegség nem létezik, a tüneteimnek semmi köze egymáshoz, hovatovább hozzám se….
     Beszéltem Lyme specialistákkal is, de megrémített a hónapokig/évekig tartó antibiotikumos kezelés lehetősége. Igazából nem is tartom logikusnak: ha a gyógyszerekkel teljesen legyengítem és mérgezem az immunrendszeremet, akkor hogy képes megküzdeni a remekül alkalmazkodó és mindent túlélő borrelia baktériummal? Ismerek egy fiatal lányt, másfél éve antibiotikumon él, szegényre ránézni is ijesztő, az egész szervezetét ellepte a candia gomba és nem mehet közösségbe, mert az immunrendszere a legenyhébb fertőzésekkel sem képes már megküzdeni. A borrelia ellenben továbbra is szaporodik a testében. Nem értem. Én már másfél éve semmilyen gyógyszert nem vagyok hajlandó beszedni. Gyógyteákkal, vitaminokkal, ezüst kolloiddal igyekszem erősíteni az immunrendszeremet, a tüneteimet pedig homeopátiás szerekkel kezelem. Az agyhártya-gyulladásomból is ezen a módon jöttem ki, nagyon nehezen. Az orvosok azt mondták, idegkimerültségem van, nyugtatót írtak fel.
     Ha ez csak az én egyedi történetem volna, mondhatnám, hogy pechem van, de a Lyme fórumok tele vannak ehhez hasonló esetekkel, sőt sokkal súlyosabbakkal is, sajnos.
     Nemrég hallottam a Borrelia nosodáról, de akárhol próbálkoztam, nem találtam információt arra nézve, hogy krónikus Lyme esetén milyen hígításban és hogyan lehet alkalmazni. Kérem, amennyiben van rá lehetősége, írjon a Lyme kór kezeléséről, mert nagyon sokan vagyunk, akik kétségbeesetten keressük a kiutat ebből a betegségből.”

Mielőtt válaszoltam, átnéztem a homeopátiás szakirodalmat, köztük a legújabb repertóriumot is, de a Lyme-kórról sehol nem találtam semmit. Ezután fogalmaztam meg a válaszomat:

„A homeopátia a tünetekre épít, és nem a betegség-elnevezésekre. A régi szakirodalomban nincsenek is a betegségek feltüntetve, minden szert csak a beteg egyéni tünetei alapján kerestek ki. Ez idővel, illetve szerzőként változott ugyan, de azért pl. a Lyme-kór még ma sincs így külön, betegségként feltüntetve. A következőket tudom mondani:
     A Remedia osztrák cég (lásd honlapon a linkajánlóban a honlapjukat) készít Borrelia nozódát (Nosode Borrelia), tőlük lehet rendelni. A csak nozódákkal való terápiáról szóló homeopátiás könyvben a D 200 potenciát ajánlják. Ha ezt rendeli, hetente egy adagot kell bevennie, tünetektől függően 2-4 hétig (egy adag: 2-3 globuli). Vagy a Remedia készít LM potenciát is ebből a nozódából. LM 30 a legmagasabb potencia, én inkább ezt ajánlanám, szintén hetente egy adagot (LM potenciáról lásd a honlap cikkét).

Aztán van egy másik út (az előző helyett vagy után, vagy előbb, talán még mellette is, bár inkább nem). Ez a tünetek kirepertorizálása, és a Lyme kórnak, mint elsősorban a szifilisz miazma egyik betegségének a kezelése. Ez lenne egy alapos alkati kezelés. De ehhez kellenek a pontos tünetek, előzmények stb. Egy Sulphur, Thuja, Nit-ac, Merc kúra biztosan jót tenne, akár az első, akár a második megoldást választja.
     Szívesen utánanézek a Lyme-kórnak, de eddig egyetlen szakkönyvemben sincs így, elnevezés szerint szó róla, úgy hogy igencsak nehéz nekem kidolgozni. De majd utánanézek.” – Eddig szólt a levélírónak adott válaszom.

Természetesen nem vagyok szakértő ezen a területen, és a klasszikus homeopátiás szakirodalomban – ahogy már írtam – a Lyme-kór nem szerepel. Az interneten található leírásokat tanulmányozva – és ezeket a klasszikus homeopátia miazma-tana szerint értelmezve – azonban a következő adatokra lettem figyelmes:

„A Lyme kór kórokozója egy baktérium, a Borrelia burgdorferi, mely a spirocheták közé tartozik, dugóhúzó alakú baktérium. A Lyme kór fertőzése során a baktérium bőrbe való behatolását követően megkezdi szaporodását, majd később elterjed a testben, megcélozva a lépet, vesét, májat, bejutva a gerinc-agy folyadékba (liquor), az agyba és az ízületekbe.”
     Vagyis a kórt okozó baktérium ugyanabba a baktérium-családba – azaz a spirochaeta – tartozik, mint a szifilisz kórokozója. A fertőzés ugyanúgy terjed a testben, mint a szifilisznél. A betegség stádiumai is ugyanazok: Először a bőr-tünetek jelennek meg a fertőzés helyén, majd ugyanitt a nyirokcsomó-gyulladás és -duzzanat. A második stádiumban elsősorban levertség, általános nyirokcsomó- és a lép megnagyobbodása, az izületek gyulladása, a szájnyálkahártya elváltozásai, a hajhullás, bőrkiütések. A harmadik stádiumban már a belső szervek is érintettek, elsősorban az agy, a verőerek, a máj. Végül az idegrendszer betegségei, melyek nemcsak a harmadik stádiumban, hanem a betegség egész lefolyása alatt jelen vannak.

Ahogy a szifilisz miazmáról szóló cikkben olvasható, a szifilisz elsősorban a nyál- és a nyálka-mirigyeket, a nyálkahártyákat támadja meg, és a véráramon keresztül terjed, csakúgy, ahogy a Lyme-kórnál is történik. A szifilisz miazmáról és e miazma elsőszámú anti-miazmatikus szeréről, a Mercuriusról szóló cikkben felsorolt testi és idegi eredetű tünetek a legteljesebb mértékben megegyeznek a Lyme-kórnál leírt tünetekkel, (az egyezések olyan mértékűek, hogy felsorolásuk azt jelentené, hogy az egész cikket ide kell másolni).
     A Lyme-kórral foglalkozó egyik komoly internetes oldalon a szöveg előtt egy fotó áll, melyen egy kisfiú egy táblát tart a következő felirattal: „MY MOM GAVE ME LIFE LOVE&LYME”. Magyarul: édesanyám életet adott nekem, szeretetet és Lyme kórt. – Nem hiszem, hogy a honlap készítői homeopátiával is foglalkoznának, én fotójukat mégis telitalálatnak tartom: A Lyme-kór a szifilisz miazma modern megjelenési formája, ahogy például a HPV a szikózis mai megjelenési formája. És ha ez így van, akkor a Lyme-kór valóban az öröklött szifilisz-miazma tünete – vagyis az édesanyától (vagy apától) származik – (és nemi úton adódik át, vagyis a szeretkezés és a Lyme, azaz LOVE&LYME, így szorosan egybe írva, az utóbbi keletkezésénél összetartoztak).

Egy homeopátiás honlapon találtam a következő szöveget a LYME-kórral kapcsolatban:
     „Fertőzés esetén homeopátiás, izopátiás szerekkel a kórokozó kivezethető a szervezetből. A betegség késői felismerése miatt kialakuló ízületi gyulladás esetén segíteni tudunk a tünetek enyhítésében. … Az antibiotikumok elpusztítják a kórokozót a betegség kései stádiumában is, és az ízületi gyulladás a legtöbb esetben javul. Néhány betegnek azonban tartós marad az ízületi gyulladása, mert a gyulladás a baktérium pusztulása után is fennáll.”
     Az „izopátiás szerek” ebben az esetben azt a szert jelenti, amiről a fenti levélben szó volt, vagyis a Borrelia nozódát. Az „ízületi gyulladás esetén segíteni tudunk a tünetek enyhítésében” mondat pedig azt, hogy elnyomják a tüneteket, azaz a szervezet belsejébe terelik a betegséget. (Ez ugyanis nem csak az allopátiás szerekkel lehetséges, hanem a homeopátiában is, ha krónikus betegségek tüneteit akut szerekkel kezelik.)
     „A gyulladás a baktérium pusztulása után is fennáll” kijelentés pedig azért igaz (még ha megfogalmazói nem is így gondolták), mert a betegséget nem a baktériumok okozzák, hanem az öröklött miazma, és a kullancs által átadott baktériumok csak aktiválják ezt a miazmát, azaz ők csak másodlagos kórokozók. Ezért áll a Lyme-kór hivatalos leírásában a következő igaz megállapítás: „Nem mindenki betegszik meg Lyme kórban, aki megfertőződik a kórokozóval!” Akinél a szifilisz-miazma éppen nem aktív (bármely okból) vagy eredendően gyenge, annál a kullancs-csípés okozta fertőzés sem váltja ki a betegséget.

Mindezek után, azt tudom ajánlani, amit a levélírónak is. Akár elvégzi a Borrelia-nozódával a kezelést, akár nem, az e kórban szenvedőknek érdemes egy alapos anti-miazmatikus (jelen esetben anti-szifiliszes) kúrát végigcsinálni. Ehhez a fent felsorolt szerekre van szükség: Sulph C 30 (hetente egy adag négy héten át), Thuja C 30 (hetente egy adag négy héten át), egy hét szünet, Nit-ac LM 6 (háromnaponta egy adag négy héten át), egy hét szünet, Merc LM 6 ((háromnaponta egy adag hat héten át).
     Ez a szersorrend és kúra nem egyénre szabott, hanem olyan, amit minden Lyme-kórban szenvedő végigcsinálhat tüneteinek kirepertorizálása nélkül is. Ezután a leghelyesebb ezt a kúrát az alkati szerrel folytatni, melyhez már természetesen szükség van a beteg egyéni tüneteinek, alkatának a figyelembevételére.

Feltéve: 2013. június 6.

Kiegészítés 2013. július 29-én:
Körülbelül hat héttel ezelőtt engem is megcsípett egy kullancs. A csípés helyén pár nappal később kialakult a jellegzetes kokárdaszerű, körkörös gyulladás, melynek közepén jól látható volt a kullancs behatolásának helye. A gyulladás lassan, de fokozatosan terjedt. Elsőnek Arnika-borogatást (Arnika őstinktúrából) tettem a csípés helyére, melynek hatására fekete vérrög távozott a csípés helyéből; a hely ugyan ezután is látható maradt, de már nem volt többé sötétebb színű, mint a körülötte levő gyulladás. Majd bevettem egy adag Pyrogenium C 30-t.

A Pyrogeniumról ezt írja Dr. Karl Stauffer (aki abban az időben gyógyított homeopátiával, amikor még nem készítettek minden állítólagos kórokozóból nozódát):
     „Semmilyen súlyos és még súlyosabb szeptikus folyamatnál nem akarom nélkülözni ezt a kitűnő szert, csakúgy, ahogy az inkább krónikus fajtájú súlyos fertőzéseknél sem. A Pyrogenium megelőzi a szervezetet fenyegető általános fertőzést (vérmérgezést), és meggyógyítja a helyi tüneteket a felszívódás előmozdításával vagy tályog keletkezésével és kifakadásával. Alkalmazása mindenféle fenyegető általános fertőzés esetén elengedhetetlen. A Pyrogenium helyettesíti az allopátiában használatos penicillint. Csakis a C 15-től magasabb potenciák jönnek számításba, efölötti potenciák hatásosságában nem találtam eltérést, mindegyik kiválóan működött.”
     Boericke így fogalmaz: „Krónikus panaszok gyógyítására, melyek szeptikus állapotra vezethetők vissza.”

Természetesen se azt nem állíthatom, hogy az engem megcsípő kullancs fertőzött volt, se azt, hogy ha igen, én megkaptam-e a fertőzést, de azt sem, hogyha mégis megkaptam, a Pyrogenium segített abban, hogy a betegség ne alakuljon ki. Mindenesetre a gyulladás – ha halványan is, de – még ma, mintegy hat héttel a csípés után is látható a bőrömön, viszont semmilyen más panaszom nincs.
     A szakirodalom ajánlása alapján mégis kimondható, hogy kullancs-csípés esetén mindenképpen érdemes bevenni legalább egy adag Pyrog C 30-t, és a csípés helyét Arnika őstinktúrával fertőtleníteni. Illetve a már kifejlődött Lyme-kór esetén elvégezni egy Pyrogenium C 30-kúrát (három napig naponta egy adag, utána ritkítani az adagolást, illetve javulás esetén leállítani).


8. EPILEPSZIA

Én eddigi életem során négyszer találkoztam epilepsziás esettel. Az első németországi fogorvosi rendelőmben egy fiatal lánybetegem volt, akinek fogínye a szedett gyógyszerek mellékhatásaként borzasztó erős gyulladásban volt, olyannyira, hogy alig lehetett a fogait látni, kezelni pedig szinte sehogy, és aki ennek következtében sorra vesztette el a fogait.
     A második epilepsziás beteget a lovardában ismertem meg: amatőr lovas volt, kocsit vezetett, és akiről úgy derült csak ki, hogy epilepsziás, hogy egyszer egyik társunk szemtanúja volt a nagy rohamának, ami éppen az istállóban érte utol. Betegsége nem akadályozta meg abban, hogy férjhez menjen és három egészséges gyermeket szüljön, továbbra is autót vezessen és lovagoljon.
     A harmadik a fehér pulim, melynek esetét a könyvem 59. oldalán meséltem el. „Most éppen van egy fehér pulink, akinél rendszeresen görcsös (valószínűleg epilepsziás) roham lép fel. Borzasztóan néz ki ilyenkor, megmerevedik, fetreng, nem tud lábra állni, szájzárat kap. Aki észreveszi, azonnal üvölt, én pedig rohanok a mindig kéznél levő Aconitummal és Digitalis-szal, és erővel szétfeszítve a száját, a torkába öntök mind a kettőből néhány szemet. Írd és olvasd, azonnal, de tényleg azonnal, ahogy megkapja a bogyókat, feláll, rohan a többi kutyához, és vadul megtámadja őket. Ha nem kapja meg a bogyókat, akkor minimum fél óráig eltart a roham, de erre ritkán kerül sor, mert már fel vagyunk készülve, és mindenki tudja, mit kell csinálni, ha én nem lennék otthon.” (Az elbeszélésből a szerek felsorolásánál kifelejtettem a Cuprumot.) A puli görcseiről a szakkönyvben ezt olvastam: „Epilepsziához hasonló rohamok gyakran észlelhetők az állatokon, leggyakrabban kutyákon. Ezek a rohamok az ú. n. másodlagos- és a reflex-epilepszia fogalma alá esnek. Ezek a rohamok gyakran egészen múlékonyak és a másodlagos rángógörcshöz sorolhatók.”
     Hogy a mi pulink rohamai mennyire múlékonyak, nem tudom eldönteni, és pusztán a „tudomány” vagy a kíváncsiság kedvéért nem is fogom kikutatni, mert nem vagyok hajlandó a kísérlet kedvéért nem beadni neki ezeket a szereket. Az biztos, hogy a rohamok mindig a szerekre múltak el, mégpedig azonnal. A betegsége elején, amikor én nem voltam otthon, az otthoniaknak előbb fel kellett hívniuk engem, aztán nekem elmagyaráznom, hogy milyen szert és hol keressenek, amit tehát csak mindez után, azaz jó tíz-húsz perc után tudtak beadni. És a roham ezekben az esetekben is csak a szer beadása után szűnt meg. Ma már ekkora késlekedés nem fordulhat elő, mert a szerek állandóan kéznél vannak.

A negyedik epilepsziás beteget csak elmesélésből ismerem: egyik orvos-barátnőm húga, akinél első gyermeke szülése előtt öt évvel jelentkeztek az első rohamok. Orvos nővére ismerve az allopátiás gyógyszerek veszélyét, nem engedte húgát gyógyszeresen kezeltetni, betegségét pihenéssel, az alvását elősegítő enyhe nyugtatókkal gyűrték le. Ma már három egészséges gyermek édesanyja.
     Mindezt azért mesélem el, mert az egyik hűséges olvasóm már felnőtt korú lánya a napokban epilepsziás rohamot kapott. Az epilepsziás leírásokban az olvasható, hogy az epilepsziát kimerültség is előidézheti.

Egy régi szakkönyvben többek között ezeket, a gyógymód szempontjából fontos adatokat találtam:
     „A rohamok hirtelen, minden előzmény nélkül is felléphetnek, igen sok esetben azonban bizonyos tünetek jelzik a bekövetkezését: a beteg kedvtelen, étvágytalan, fáradt, feje fáj, undorodik, gyomor- és bélzavarai vannak stb. Még gyakoribbak a rohamot megelőző ú. n. aura-tünetek, amelyek rövid ideig, néha csak pillanatokig tartanak. Ezek lehetnek bizonyos izomcsoportokra korlátozódó görcsök (pl. arc- vagy kézizmok görcse), automatikus mozgások (köhögés, tüsszentés, ásítás stb.); avagy bizonyos érzések (szenzibilis aura, pl. szívtáji fájdalmak, fejfájás), ráfújás érzése (ahonnan ez a tünetcsoport az aura nevet kapta). Az érmozgató idegek zavara is szerepel az aura-tünetek között (elsápadás, verejtékezés stb.), továbbá az érzékszervek izgalma is, így a látás, hallás hirtelen megszűnése, sőt komplikáltabb hallucinációs tünetek: az az érzés, mintha a környező tárgyak hirtelen kisebbednének, megnagyobbodnának, továbbmozdulnának.
     Az aurának az ad praktikus jelentőséget, hogy a beteg felismeri a roham kezdetét, s úgy tud elhelyezkedni, hogy a roham alatt magában kárt ne tehessen. Vannak rohamok, amelyek kizárólag az ilyen auraszerű tünetekre korlátozódnak (petit mal). E „kis roham”-nak leggyakoribb alakja az öntudat pillanatnyi kikapcsolódásával járó »absence«: a beteg hirtelen megszakítja munkáját, vagy hirtelen elhallgat, valamely furcsa helyzetben megmerevedik, s aztán a következő percben, mintha mi sem történt volna, folytatja ott, ahol abbahagyta. Az absence ideje alatt is igen gyakran figyelhetünk meg a betegen mozgásokat: pislogást, rángásokat stb. A rohamra jellemző, hogy a betegek emlékezetéből az alatta történt események teljesen kiesnek. A betegség lefolyásának leggyakoribb típusa az, hogy az egyébként teljesen normális egyén először ú. n. kis rohamokat kap, melyek esetleg el is kerülhetik a figyelmet, vagy talán nem fektetnek súlyt rá, amíg a beteg egy nagy rohamot nem kap. Gyakran fordul elő, hogy az első nagy roham éjjel lepi meg a beteget, s csak az összeharapdált nyelv, vagy az ágybavizelés tereli rá a figyelmet másnap reggel. … Valószínű, hogy mindazok a betegségek, melyek főleg a gyermekkorban az agyvelőben durvább elváltozásokat okozhatnak, szerepet játszanak az epilepszia kifejlődésében. Ilyenek főleg a fertőző betegségek (skarlát), fejre esés, agyvelődaganat, öröklött szifilisz, a szülők krónikus alkoholizmusa és ólommérgezés.”

Azért idéztem ilyen hosszan a tüneteket, mert a homeopátiás repertóriumokban a szereket e tünetek alapján kell kikeresni. A Boericke repertóriumban a kisebb rohamoknál a következő szerek szerepelnek: Bell, Caust, Phos, ZYNK-CY.
     A nagy rohamok legfontosabb általános szerei: ARG-N, BELL, BUFO, CALC, CAUST, CIC, CUPR, IGN, KALI-BR, LACH, NUX-V, PLB, SIL, illetve a ritkábban használatosak, de mégis nagyértékűek: ABSIN, AGAR, COCC, FERR-CY, HYDR-AC, HYOS, STRAM, SULPH, VERB.
     Boericke-ben az alvás közben fellépő, eszméletvesztéssel járó rohamoknál a következő szerek állnak (érték szerint sorolva): OP (vagy Zink), SIL, Bufo, Cupr, Lach.
     Érzelmi kiváltó ok esetén: ARG-N, IGN, Bufo, Calc, Sil, Stram

A Boericke-ben szereplő tünetcsoportok a következők: megelőző (fizikai) jelenségek; aura; kísérő tünetek; követő állapotok; kiváltó okok; modalitások. Ezek alapján kell kikeresni a helyes szert magukra a rohamokra.

Dr. Karl Stauffer ezt írja az epilepszia homeopátiás kezeléséről:
     „Ismerni kell a beteg alkati szerét, és a betegségét kiváltó lelki-idegi okokat. A kezelést ezek figyelembevételével lehet csak végezni. Ezen felül a speciális szert a rohamok idejére a roham jellegzetességei alapján kell megkeresni. A nem veleszületett, hanem szerzett, kimerültségre, hisztériára visszavezethető ú.n. reflex-epilepszia és hisztéria-epilepszia gyógyítása könnyebb, mint az idiopatikusé, bár annak gyógyítása sem lehetetlen.
     A leginkább bevált gyógyszerek roham esetén: a Belladonna és a Cuprum, mindkettő legalább D 30-ban hosszabb időn keresztül, esetleg felváltva, naponta, két-naponta egy-egy adag. Mellettük Zincum C 6 is vehető. Arnika segíti az agy vérellátását, ezért C 30-ban három-négy naponta egy adag jó szolgálatot tesz, különösen a fejsérülésre visszavezethető epilepszia esetén.
     E szerek szedése közben azonban feltétlenül el kell kezdeni az alkati kezelést, melyet hosszú időn keresztül folytatni kell. Alkati szerként elsősorban a következő szerek jönnek szóba: Silicea, Causticum, Calc, Phos, és Lach, melyeket magas potenciában (min. 1 M) és ritka adagolásban kell a beteggel szedetni.”

Abban minden homeopátiás szakkönyv megegyezik, hogy epilepszia esetén nem szabad a szereket alacsony, tehát D 30 alatti potenciában szedni!
     És abban is, hogy a szerzett, azaz a kimerültségre visszavezethető epilepsziás rohamokat legsikeresebben a nyugalom, az alvás, a kimerültség megszüntetésével lehet megelőzni. Ez olyan fontos követelmény, hogy ha az álmatlanság elleni homeopátiás szerek ((Ign, Arg-n, Brom, Coff, Gels, Ign, Nux-v, Rhus-t stb.) egyike sem segít az elalvásban, még a Seduxen (fél tabletta) bevétele is megengedett.

Azt sem árt tudni, hogy a depresszió elleni szerek – még ha a szülők szedték is ezeket a gyermekük fogantatása előtt – elősegíti az epilepszia kialakulását. És azt sem szabad elfelejteni, amit még a régi, fent idézett tankönyv szerzője tudott, hogy az epilepszia az öröklött szifilisz egyik tünete is lehet (vagyis az alkati kezelés során anti-szifiliszes szert is adni kell a betegnek).

Utalva a pulimra és az aura-állapotra, azt is meg lehet próbálni, hogy az epilepsziás betegnél mindig legyen Acon, Cupr, és olyan szer, ami már korábban helyesnek bizonyult (Bell vagy Dig), és az aura alatt ezekből szedjen be néhány globulit. Ahogy kutyám esete mutatja, ezzel talán ki lehet védeni, vagy jobb esetben meg is lehet előzni a roham kialakulását.
     Az epilepszia homeopátiás gyógyítása azért olyan fontos, mert az epilepszia allopátiás gyógyszereinek súlyos mellékhatásai vannak.

Feltéve: 2013. július 16.


VÁLTOZÓKORI PROBLÉMÁK

A Boericke-ben a klimaktérium címszó alatt a következő panaszok vannak felsorolva:
     – Depresszió vagy ingerlékenység; Ideges érzékenység; Félelem; Hisztérikus hajlam; Globus hytericus, azaz gombóc-, csomó-érzés a torokban;
     – Hajhullás; Égető érzés a falcsontban (a koponyában); Fejfájás; Fülfájdalom; Fülzúgás; Szédülés;
     – Köhögés, mellkas-égés, periodikus neuralgiák; Nyálfolyás megnövekedett;
     – Szívdobogás; Gyomor: süllyedés érzete, nehézség; Májműködés zavarai;
     – Mell-megnagyobbodás; Mell alatt fájdalom; Méhvérzés; Méh elernyedt, fáradt; Méhben fájdalom; Szexuális izgatottság megnövekedett;
     – Viszketés; Égető érzés a tenyéren és a talpon; Lábon sebek, fekélyek;
     – Vértolulás; Hőhullámok; Pirulás; Izzadás erős;
     – Gyengeség nagyfokú; Fáradtság az izmokban; Borzongás; Ájulásos rohamok.
Stauffer e tünetekhez még hozzáteszi az álmatlanságot, a székrekedést és a folyást. A mai egészségügy pedig a csontritkulást.

[Az internetről letölthető angol nyelvű – eredeti – Boericke-ben megtalálható mindaz, ami a kiegészített német Boericke-ben. De van néhány szer, mely az angol nyelvű eredetiben nem felel meg a ma szokásos jelölésnek, ezek közül a legfontosabb, hogy a Sulphurt „Sul”-nak írja, nem csak itt, hanem mindenütt, erre vigyázni kell. Ezen kívül néhány szert a botanikai nevén használja, például a Seneg nála Polyg, mert a botanikai név: Polygala Senega. A főbb eltérések ezek (elől a régi, utána a ma szokásos elnevezés): Amyl=Amyl-ns; Bellis=Bell-p; Calc. ars=Calc-ar; Cím=Cimic; Oophor=Ov; Semperv. t=Semp; Sul=Sulph; Val=Valer; Polyg=Seneg.]

Boericke a speciális tünetekre megadott speciális szerek előtt felsorolja az ilyenkor általánosan használt szereket, ezek (ahogy már írtam, Boericke csak két értéket használ, az egyértékű szereket nem adja meg): Acon, Agar, Alet, AMYL-NS, Agui, Arg-n, BELL, BELL-P, Bor-ac, CACT, Calc-ar, Calc, Caps, Carb-v, CAUL, CIMIC, Cocc, Coff, CON, Cycl, Ferr, GELS, GLON, Graph, Helon, IGN, JAB, Kali-br, KALI-C, KREOS, LACH, Mag-c, MANC, MURX, NUX-M, NUX-V, OV, Plb, PULS, SANG, Semp, SEP, SULPH, Sul-ac, Ther, UST, Valer, Vip, Visc, ZINC-VAL.

Dr. Stauffer Homeopátiás kézikönyvében a következő szereket ajánlja: A vazomotorikus zavarokra, azaz a vértolulás, hőhullám, izzadás, idegesség, szívdobogás, mellkasi szorító érzés és székrekedés jellemezte tünetegyüttesre elsősorban Lachesist; aztán a tünetek szerint még Glonoiumot, Belladonnát és Sanguinariát ajánl.
     A Sepiát a változó hangulatok, nagy gyengeség és csökkent teljesítőképesség esetén ajánlja, ha ezekhez gyakori fejfájás, rendszertelen vérzések és folyás társul.
     A hormonháztartás zavaraira szerinte Calcium carbonicum és Sulphur hat a legjobban. Az idegi problémákra, különösen az álmatlanságra, a fokozott ingerlékenységre és a falcsont-fájdalomra a Cimicifugát ajánlja. Vértolulással járó erős vérzéseket szerinte legjobban Sulphuricum acidummal (Sul-ac) lehet kezelni.

A tapasztalat azt mutatja, hogy leggyakrabban a következő zavaró tünetek okoznak gondot a változókorba kerülő nőknél: Fokozott ingerlékenység, hajhullás, szívdobogás, vértolulás, nagyfokú izzadással és kipirulással járó hőhullám, fülzúgás, szédülés.
     Ha kirepertorizáljuk ezeket a tüneteket, akkor első helyen – ahogy várható volt – a két nagy női szer, a Lachesis és a Sepia jön ki, majd kissé lemaradva két kisebb szer, az Amylium nitrosum (Amyl-ns) és a Glonoinum (Glon).

Az itt felsorolt hét tünet közül is kiemelkedik azonban az izzadással járó hőhullám, mert a mindennapi életben rendszerint ez okozza a legtöbb kellemetlenséget, legalábbis ez az a panasz, ami miatt a nők legtöbbször orvoshoz fordulnak. A hivatalos egészségügy egyetlen megoldást ismer e problémákra, a nem elég súlyosan elítélendő hormon-kezelést. Az a nő, aki nem akarja egészségét rombolni, és hormon-kezelés helyett inkább a homeopátiához fordul, általában két lehetőség között választhat: vagy szedi a médiában reklámozott komplex szereket, vagy elmegy egy homeopatához, aki – amennyire én tudom – vagy a Lachesist vagy a Sepiát adja ilyenkor magas potenciában. Az előbbi módszer – komplex szerek szedése – csak kevéssel rosszabb megoldás, mint a hormonszedés. Az utóbbi pedig az esetek túlnyomó részében nem más, mint sima tüneti kezelés (mondhatni elnyomás), ami ugyan nem annyira káros, mint az allopátiás elnyomás, és – mint sok tüneti kezelés –elsőre azonnal hat, de ez a hatás alig pár hétig tart, és a szerismétlés már semmilyen eredményt nem hoz.
     Ennek oka abban rejlik, hogy a változókori panaszok nem akut jelenségek, hanem egyfelől az életkorral járnak, a szervezet elhasználódásának, az optimális hormonműködés csökkenésének jelei, másfelől miazmás terheltség következményei, mégpedig leginkább a tbc és a rák miazmáé. Ezért e panaszok gyógyítása az alkati kezelés területére tartozik, nem pedig az akut betegségekére, következésképpen a páciens alkati szerével és az anti-miazmás szerekkel kell kezelni.
     A hőhullám és ennek következménye az erős izzadás elleni szerek között valóban a Lach és a Sep a leghatásosabb, ezért ezek nagy potenciájú (C 10) egyetlen adagja azonnal képes jelentősen csökkenteni, sőt teljesen megszüntetni e kellemetlen tüneteket. Ha azonban a páciens nem Lachesis, illetve nem Sepia alkatú, akkor a hatás nem tart tovább négy hétnél, és a szerismétlés ilyen magas potenciában mindkét szernél egyfelől semmilyen pozitív eredményt nem hoz már, másfelől nem is tanácsos. A Lachesis, ahogy már több helyen írtam, azon kevés homeopátiás szer közé tartozik, mely, ha több ízben helytelenül vesz be valaki, képes nem várt tüneteket okozni, melyek csak nehezen mulaszthatók el. A Sepia pedig azok közé a szerek közé tartozik, melyeket még a Sepia alkatú egyéneknek is csak ritka adagolásban szabad szedni, ahogy Coulter Sepia-portréjában írja: »Elizabeth Wright Hubbard szerint „a második adag Sepia mindig hiba”. Inkább hónapokig kell várni, amíg a szer teljes mértékben kifejti hatását, mint megismételni. Ha a lelki tünetek egyértelműen javulnak, de a testi tünetek nem múlnak – mind – el, akkor azokra más szert kell adni. Úgy tűnik – írja Coulter –, hogy a szer, csakúgy, mint a Sepia-személyiség, nem tud egyszerre több követelésnek megfelelni. Ha azonban a választás helyes volt, és a Sepia elkezd hatni, a páciens belső viselkedése olyan nagymértékben megváltozhat – előnyére –, hogy ez teszi a második adag beszedését fölöslegessé.«

A változókori panaszokat tehát a helyes alkati szerrel lehet a leghatásosabban és legtartósabban megszüntetni, mégpedig akkor is, ha a páciens alkati szerében a változókori tünetek nem is szerepelnek. Ugyanis a változókori tünetek egyfelől az öregedés jelei, másfelől a miazmás terheltségé, és mint ilyenek, nem specifikusan az alkatra jellemzőek.
     Egy példa az elmondottakhoz: Egy 50 éves nő változókori panaszaira egy adag Lachesis C 10 M-t kapott. Hőhullámai azonnal megszűntek, de négy hét múltán eredeti erővel jöttek vissza. Az előírt hat hét várakozási idő után újra elment a homeopatához, aki ismét Lachesis C 10 M-t adott neki. Ennek az égvilágon nem volt már semmilyen pozitív hatása. Ezután egy másik homeopatát keresett fel, aki alaposan kikérdezte, majd tünetei kiértékelése után alkati szereként Natrium muriaticumot adott neki LM 1-ben. Hőhullámai annak ellenére azonnal, és végleg megszűntek, hogy a kapott szer, azaz a Nat-m egyetlen repertóriumban sem szerepel a változókori panaszoknál. De nem csak a hőhullámai, hanem aktuális panaszai is majdnem mind eltűntek, melyek között a változókorra jellemző más tünetek is voltak, mint például vértolulás, szívdobogás, szívszúrás, folyás, fülfájás – se ezek nem jöttek vissza az elkövetkező években, se más újabb változókori panaszok nem léptek fel.

Feltéve: 2013. szeptember 4.

VISSZA




KEZDŐLAP         ÉRDEKESSÉGEK         HÍREK         SAJÁTVÉR TERÁPIA         ELMÉLETI HOMEOPÁTIA

GYAKORLATI HOMEOPÁTIA            ALKATI KEZELÉS            GALÉRIA            GYAKORI KÉRDÉSEK

LEGÚJABB FRISSÍTÉSEK            KERESÉS A HONLAPON            KAPCSOLAT            HASZNOS LINKEK