Jó reggelt! – Jó napot! – Jó estét! – Kellemes és hasznos időtöltést kívánok a honlapon! dr. Élthes Eszter


KEZDŐLAP

ÉRDEKESSÉGEK

HÍREK

SAJÁTVÉR TERÁPIA

ELMÉLETI HOMEOPÁTIA

GYAKORLATI HOMEOPÁTIA

ALKATI KEZELÉS

ALKATI SZEREK

GALÉRIA

GYAKORI KÉRDÉSEK



LEGÚJABB FRISSÍTÉSEK



KERESÉS A HONLAPON

KÖNYV- ÉS HONLAPAJÁNLÓ

KAPCSOLAT



GYAKORI KÉRDÉSEK
AZ ALKATI KEZELÉSRŐL

Ezen az oldalon a könyv és a honlap olvasása közben a krónikus betegségek gyógyítása, vagyis az alkati kezelés során felmerülő leggyakoribb kérdésekre adok választ. A kérdéseket a KAPCSOLAT oldalon megadott e-mail címre küldhetik.
A kérdések sorrendisége fordított, azaz a legrégebben feltett kérdés-válasz az oldal alján, míg a legfrissebb legfelül található.


A homeopátia alapszabálya, amit minden komoly szakkönyv unos-untalan ismétel:
A homeopátiában a kevés a legtöbb, a sok mindent elronthat!

Megszámlálhatatlanul sok levelet kapok, melyben azt kérdezik, hogy egy-egy szert hányszor és milyen potenciában és milyen gyakorisággal kell szedni. Eddig türelmesen válaszoltam ezekre a kérdésekre is, de a jövőben már nem fogok. Az adagolással kapcsolatban a honlapon minden tudnivaló részletesen megtalálható. Tessék elolvasni és tanulmányozni a GYAKORLATI HOMEOPÁTIA menűpont alatt a HOMEOPATIKUS GYÓGYSZEREK című oldal cikkeit. Elsősorban ezeket: A homeopatikus szerek adagolása; Hány bogyó felel meg egy adagnak?; A homeopatikus szerek gyógyszerkapcsolatai; A homeopatikus szerek ajánlott potenciái; LM potencia.


Kérdés: Két levelet kaptam egymás után, melyekben mindkét olvasó felsorolja, hogy egy adott akut bajnál mit szándékozik adni egyik rokonának, és ezek között az Arnikát mindketten LM 1 potenciában sorolják fel.

Válasz: A honlapon ugyan több helyen azt írom, hogy akut esetekben is lehet LM potenciát alkalmazni, de az AJÁNLOTT POTENCIÁK oldalon csak C, illetve D potenciákat adok meg akut esetekre.
     Hahnemann és Risch akut panaszokra is csaknem mindig LM potenciát használt, de ez szerintem nem mindig indokolt. Mégpedig több okból: Először azért, mert az LM potenciát Hahnemann kifejezetten a krónikus betegségekre kísérletezte ki; másodszor, de kiváltképp azért, mert az LM „lágyan” hat, hiszen Hahnemann-nak pont ez volt a célja vele. Akut esetekben viszont sokszor gyors, határozott, „erős” hatásra van szükség, amire a C és D potenciák jobban képesek, mint az LM.
     Annak eldöntése tehát, hogy ki melyik potenciát használja akut esetben, itt is alapos megfontolás kérdése, ahogy a homeopátiában mindig: Ha az akut panasz megfázás, vagy valami ehhez hasonló (a honlapon az LM potenciánál Risch-nek egy elhúzódó foghúzásos esetét mutatom be), vagy nagy a gyanú, hogy valójában egy krónikus baj rejtőzik mögötte, akkor érdemes, sőt helyesebb LM potenciát használni. Ha azonban az akut panasz hirtelen lépett fel, vagy azonnal és erősen kell hasson (például erős fájdalomnál), akkor csakis C-t vagy D-t érdemes használni. És vannak szerek, melyekre csakis ez utóbbi hatás-mechanizmus a jellemző, ilyenek elsősorban az Aconitum és az Arnika, amiért is ezeknél az LM használata semmilyen esetben nem indokolt.


Kérdés: Amikor azt írja, hogy " Sulph C 30 (hetente egy adag négy héten át), Thuja C 30 (hetente egy adag négy héten át)", az értelemszerűen ugye nem azt jelenti, hogy 4 héten át hétfőnként Sulphur, keddenként Thuja, hanem 2x4 hetet jelent?

Válasz: Mivel többen feltettek már a fenti vagy a fentihez hasonló kérdést, úgy látszik, meg kell ismételnem azt, ami a homeopátia egyik alapszabálya, és amit a honlapon már többször megírtam. Azt hittem, hogy miután ezt az elvekről, az alapszabályokról szóló fejezetekben egyszer már tisztáztam, nem kell minden megadott szer-ajánlásnál külön megemlítenem: A homeopátiában egyszerre csak egyfajta szert szabad szedni! Mivel minden szabály alól van kivétel, a homeopátiában is van ilyen, de ha akad ilyen, azt mindig külön jelölik/jelölöm. Ilyen kivétel például egy súlyos vagy nagyon fájdalmas akut eset, melyről könyvem 85. oldalán írok.


Kérdés: Régóta van olyan problémám, hogy ha mennem kell valahova, előtte nem eszem, mert félek hogy majd vécére kell mennem . Ez szépen tovább fejlődött és mindenféle más szindróma is előjött. Orvosnál is voltam, régebben szedtem xeroxat és rivotril nevű gyógyszert, ami először használt pár évig, majd visszaestem. Lehetséges ezt meggyógyítani homeopátiával? Pár napja vettem Argentum nitricum szert: kétszer vettem be esténként és másnapra azt vettem észre, mintha be lenne dagadva a torkom, vagyis csak az érzés volt ez, fizikálisan nem volt semmi. Lehet ez ennek a szernek a hatása? Én csak szerettem volna egy olyan szert, ami segít csökkenteni ezeket a pánik-rohamaimat. De ahogy olvasom, lehet hogy mellé nyúltam és nem a helyes megfelelőt választottam.

Válasz: A mai világban egyre több ember szenved ilyen és ehhez hasonló panaszoktól, mert a világunk ilyenné vált, és ebben a tekintetben – is – egyre rosszabb lesz. A homeopátia több „pánik-szert” ismer, ezek egy részét a honlapon már évekkel ezelőtt felsoroltam: lásd Szerválasztás akut esetekben – B) Idegi eredetű panaszok Az itt legfontosabb tüneteikkel felsorolt szerek a leggyakoribbak, de vannak még mások is.
     A levélírónak tünetei alapján a Gelsemiumot kellene elsőre javasolni. Ugyanakkor a honlapon található másik cikk alapján: Honnan lehet megállapítani, hogy a bevett szer helyes volt vagy sem?, az említett esetben valószínűleg nem ez lesz a helyes szer. A cikkben ugyanis ez olvasható: „Az első két eseten kívül: 1) a szer jó volt, 2) a szer egyértelműen rossz volt, létezik egy harmadik eset is, ez pedig az, amikor a szer majdnem jó, de nem az igazi. Ezt úgy veszi a beteg észre, hogy valami új panasza jelentkezik. Ez az új tünet kulcsfontosságú, mert ez mutat rá a valóban jó szerre, melynek gyógyszervizsgálatában ez jellegzetes tünet, vagyis magas (legalább három vagy négy) értékkel szerepel.”
     Nos, a „torok dagadása” rubrikában az ACON és a BAR-C az a két szer, amelyik háromértékű és a pánik-elleni szerként számításba jön. Az Aconitról a könyvemben részletesen írok, tehát annak mindig a táskában, és a pánik jelentkezésekor azonnal elérhetőnek kellene lenni. A Barium carbonicumról is van leírás a honlapon: ITT. E leírás nem nagyon részletes, de a torok duzzanat és a félősség szerepel benne. A magyarul is kapható MM-ben a kérdéses tünettel kapcsolatban ez áll: „Nincs önbizalma. Bizalmatlan. Idegenek előtt szégyelli magát.” – A sokkal jobb és általam állandóan ajánlott Boericke MM-ben ez áll: „Határozatlanság. Önbizalom hiány. Bátortalan. Idegenekkel szembeni bizalmatlanság.”

Mindezek után a levélírónak a következőket ajánlhatom: Olvassa el a honlapon található Szerválasztás akut esetekben – B) Idegi eredetű panaszok cikkben szereplő szereket, és keresse ki belőlük azt, ami szerinte a tüneteire passzol. Ha nem talál ilyet, akkor csináljon egy Bar-c kúrát, ami abból áll, hogy hetente vegyen be egy adag C 30-t legalább három héten át. Eközben figyelje meg, hogy javul-e az állapota, azaz elsősorban csökken-e az idegen helyzetektől való félelme. Ha jelentősen javul ez a tünet, akkor elég, ha a zsebében hord Aconitum C 30-t, és akkor beszed belőle egy adagot, ha az akut helyzetben a Bar-c hatása nem elegendő. Ha a Bar-c kúra hatása nem elegendő, akkor 1-2 órával azon esemény előtt, amitől fél, vegyen be egy adag Gelsemium C 30-t. Figyelje meg, hogy hat-e, ha nem, akkor ne próbálkozzon vele többet. Ha igen, akkor valószínűleg ez lesz az a szer, amit ilyen esetekben használnia kell.

Ez a kérdés-válasz kiváló lehetőség arra, hogy megmutassam:
     1. A homeopátiának vannak törvényszerűségei, melyek figyelembevételével ki lehet keresni a helyes szert.
     2. A honlapon minden fent van már, ami lehetővé teszi a helyes szer kiválasztását.
     3. Aki homeopátiás szerekkel akarja magát gyógyítani, annak be kell szereznie legalább egy repertóriumot és egy Materia medica-t, ahogy ezt a honlapon többször leírtam már.
     4. Ahelyett, hogy nekem ír levelet valaki, és velem végezteti el a munkát, a megadott forrásokból keresse ki saját maga a szerét.


Kérdés: Gyors egymásutánban két levelet is kaptam, melyben azt kérdezik, hogy terhesség alatt szedhetnek-e homeopátiás szereket, illetve elvégezhetik-e a salaktalanítást és az anti-miazmatikus kezelést.

Válasz: Az ideális eset az, ha valaki már fiatal éveiben átesik egy alapos homeopátiás kezelésen, de ha ez elmaradt, akkor legalább a gyerekvállalás előtt bepótolja. Ha ez nem történt meg, akkor a terhesség alatt kell ezt bepótolni, éppen azért, hogy a születendő gyerek terheltsége kevesebb legyen. A homeopátiás szerek nem ártanak a magzatnak, ezért mind a salaktalanítást, mind az anti-miazmatikus, mind az alkati kezelést el lehet végezni terhesen is. Csak arra kell vigyázni, hogy a kezelés lehetőleg „szelíden” folyjon, azaz C 30-as potenciában (a salaktalanításnál) és LM potenciákban a többinél. A gyógyszerek szedését mindig gondosan, a szabályokat betartva, és a tünetek alakulását gondosan figyelve kell elvégezni.


Kérdés: A Remedium kiadó és az Ön szerkapcsolatokról szóló fejezetét össze szoktam vetni. Mivel 2-3-4 alkati szerünk is van, mennyiben befolyásolja egy szer hatékonyságát és gyógyító erejét, ha nem ezekkel rokon szert alkalmaz? Konkrétan: Például a Nux-v-nál antidótumként jelzik a Puls, Sulph és Thuját is, ezekre pedig az ember élete során máskor is szükség lesz, mennyire kell ezzel foglalkozni?

Válasz: A Remedium kiadó gyógyszerkapcsolatokról szóló kézikönyvében egyszerűen átvette a szakirodalomban megtalálható összes adatot. Egy olvasó hívta fel a figyelmemet arra, hogy ezért ebben a könyvben nagyon sok félreérthető adat szerepel, például antidótumként és ellenséges szerként közöl olyan szereket, melyek a „követő” szereknél is fel vannak tüntetve. Én éppen azért készítettem el a honlap A HOMEOPÁTIÁS SZEREK GYÓGYSZERKAPCSOLATAI című összeállítást, hogy az ilyen következetlenségeket kiküszöböljem. Ugyanakkor, tény, hogy a szakirodalomban sok össze-vissza adat van forgalomban. Különösen igaz ez az ú. n. „ellenséges” szereknél, mert valóban sok esetben fel van sorolva ugyanaz a szer a rokon-szernél és az ellenséges szernél is.
     De ezek a szerkapcsolatok csak a közvetlen egymás utáni szedésnél játszanak fontos szerepet. Különösen akkor érdemes a gyógyszerkapcsolatokat figyelembe venni, ha egy szersorrendet akar valaki felállítani, vagy ha nem tudja eldönteni, hogy két, három szer közül melyikkel kezdje a kezelést. Akkor megnézi ezeket a gyógyszerkapcsolatokat, és úgy határozza meg, hogy a háromból melyiket vegye előbb. Tehát a hatásuk csak akkor fontos, ha KÖZVETLENÜL egymás után veszi be őket. Ha később (minimum három hónap múlva) vesz be egymással nem rokon szereket, az nem játszik már szerepet.
     Az antidótum és az ellenséges szer nem ugyanaz, az említett cikkben pontosan elmagyarázom, hogy melyik mit jelent.

Kérdés:A Lachesis-t 2013. novemberében szedtem. Most (2014. január vége) úgy érzem, hogy Sepiára van szükségem (vagyis most ez a szer jött ki a legmagasabb értékkel a tüneteim kirepertorizálásában). Azt olvastam, hogy a Sepia és a Lachesis ellenséges szerek. Mennyi idő után lehet az ellenséges szereket bevenni?

Válasz: Az előző kérdésnél részben már megválaszoltam a kérdést, most csak kiegészítem. A válasz a „mikor szabad”-ra attól függ, hogy milyen szerekről van szó, és ezeket mekkora potenciában vette, illetve akarja venni valaki. Ha akut szerekről, azaz alacsony potenciájú szerekről van szó, akkor elég két-három hét várakozás. Vagyis az akut panasz elmúlása után egy újabb akut panasznál már bármit be lehet venni.
     Ha krónikus panaszról van szó, azaz alkati kezelésről, akkor már többet kell várni, mert az első szert nyilván magas – C vagy LM – potenciában szedte. (Az LM 18 már magasnak számít. Hogy C-ben mi számít magasnak, az az adott szertől függ. Silicea C 200 nem számít olyan magasnak, mint például Calc C 200.)
     A konkrét kérdésre: Ha Lachesisből C 10M-t vett, akkor minimum négy hónapot ajánlott várni, amíg Sepia-t alkati szerként, azaz magas potenciában bevesz (Sepiát nem is szabad alacsonyban szedni.) És ezt is úgy, hogy a két szer között vesz valami mást, kvázi „levezetésként”, tehát vagy valamilyen salaktalanító szert, vagy a korának megfelelő szert (ez utóbbiakat a könyvemben sorolom fel).


Kérdés: Több szert is megvásároltam LM potenciálban. A Pulsatillát elsőként a fiam szedte, LM6 potenciálban. Most úgy látom lányom reakciói alapján, hogy rá is ráférne egy ilyen kúra. Maradt meg az előző kezelésből egy kicsi. Az ütve-rázásnak köszönhetően emelkedett a potenciálja, ahogy olvastam Önnél. Mivel úgy gondolom, hogy lányom nem csak belecsúszott egy Pulsatilla állapotba, hanem kimondottan az egyik alkati szer, amire szüksége van, nem készítenék neki új adagot, hanem már ezzel az emelkedett potenciállal kezdeném a kezelését. Vagy mindenkinek személy szerint új adagot csináljak?

Válasz: Nem kell mindenkinek újra előállítani az LM-szert, tehát minden szert bárki használhat, ha éppen neki van rá szüksége. (Csak „a kis vízzel teli, kávéscsésze nagyságú poharat”, ahogy az LM potencia elkészítésénél írom, nem kell megosztani mással.) Hogy mit kell tenni, ha az üvegből MAJDNEM kifogyott a folyadék, azt szintén leírom a cikkben, ahol az LM potencia elkészítését mutatom be.

Kérdés: Azokat az LM potenciájú szereket, amelyek nem csak a tisztításhoz kellenek, hanem alkati szerként is szóba jöhetnek, és már van belőlük itthon egy alacsonyabb potencia, amit be is szedtünk, a későbbiekben már minimum LM30-ban rendelném meg. Erről mi a véleménye?

Válasz: Én még LM 90, 150-t is rendeltem és használtam, de az a tapasztalatom, hogy nem hatottak jobban, mint az LM 18, csak sokkal drágábbak. Elsőre ne rendeljen LM 30-t, inkább csak LM 18-t, és ha úgy látja, hogy a szer nagyon jól hat, de talán egy kicsit nagyobb „erőre” még szükség lenne, akkor abból az egyből, ahol ezt tapasztalja, rendelhet 30-t, különben pénzkidobás az LM 30 megrendelése. A honlapon Az ajánlott potenciák című cikkben LM-ben is megtalálhatók az ajánlott potenciák. (Például Nit-ac-ből nem érdemes LM 6-nál magasabb potenciát használni.)

Kérdés: Kisfiam most Nit-ac-ot szed. Szépen hat neki a szer. A kezelés előtt több pattanás is megjelent az arcán. Most nagyon szépen letisztult, semmi nincs a bőrén. A széklete szinte minden alkalommal lágy, és van, hogy naponta többször is van. Valamint helyi bőrfájdalomról panaszkodik, ami az egyik nap jelentkezik, a másik nap nyomtalanul eltűnik. A lányom túl van a tisztítókúrán. Ő inkább nátha jellegű tüneteket produkált a kúra alatt. Mi a férjemmel a tisztítókúrát csináljuk. Férjemnek inkább lágyabb a széklete és kiütések jelentek meg rajta, nálam inkább erős folyásban és szintén kiütésekben nyilvánul meg a tisztulás. Mi a véleménye, ezek jó tünetek?

Válasz: Nagyon jó tünetek, és csak gratulálni tudok a kezeléséhez. Addig szedjék a Nit-ac-t, amíg ez a tisztulási folyamat zajlik, de azért hat hét után mindenképpen áttérhetnek valami másra, de bármikor visszamehetnek a Nit-ac-ra, ha úgy érzik, még maradt, mint „eltakarítani” (például abból, hogy egy jól kiválasztott alkati szer egy idő után nem hat megfelelően.) Ha a Nit-ac után bőr tünetek jelennek meg, ha korábban nem voltak, az nagyon jó jel. Ha viszont voltak, akkor az a jó jel, ha eltűnnek. Amit leír, kiváló ismertetése annak, hogy a tisztulás mindenkinél másképp megy végbe, és ezeknek örülni kell, és nem szabad elnyomni őket. Csak így tovább!

Kérdés: Elkezdtem a salaktalanítást a Sulphur-ral. Előtte én bizonyos időközönként szedtem Schüssler sókat. Ha tart ez a salaktalanító kúra, szabad ezekből is szedni, vagy ezek szintén megzavarják a kúrát?

Válasz: Ne szedje a Schüssler-sókat a salaktalanítás alatt. Ha úgy gondolja, hogy szüksége van rájuk vagy bármilyen más szerre – kivéve valamilyen egyszeri akut panaszt, pl. sebesülés, de a krónikus megfázás már nem tartozik ide –, akkor ne fogjon bele a salaktanításba. Azt akkor kezdje el, ha nincs semmilyen konkrét oka, hogy más szert szedjen, azaz a krónikus nyavalyáin kívül nincs más panasza.

Kérdés: Korábban szedtem Sepiát, de most elkezdtem a salaktalanítást, és most nagyon hiányzik a Sepia, mert úgy érzem, valahogy olyan szépen kisimogatott engem az a szer. Most természetesen nem szedem. A kérdésem az, hogy az egész salaktalanító procedúra alatt nem szabad szedni?

Válasz: Ahogy az előző kérdésnél válaszoltam: Ha úgy gondolja, hogy megtalálta az alkati szerét, vagy az eredetit, vagy csak azt, ami arra az állapotra illik, amiben éppen van, és MÁR szedi is ezt a szert, és az jót tesz, érzi a hatását, akkor ne fogjon bele a salaktalanításba. Abba akkor fogjon, amit az előző pontban írtam.

Kérdés: A fő problémám, a krónikus álmatlanság évekkel ezelőtt egy nagy bánat ill. csalódás után jött elő. Erre évekkel ezelőtt már kaptam Ignatia LM 6-ot, de nem sok hasznát vettem. Nem éreztem különösebb megkönnyebbülést. Az Önnél olvasottak alapján, ha jól értem ezt minimum C 1000 vagy még magasabb potenciában kellett volna kapnom és csak egyszer? Az LM kevés erre? Az egyáltalán nem jó? (Chappell is LM-et javasol) Nem szívesen venném meg a nagyon drága C1000-et, ha nem muszáj. Egyébként egyszer Nat-m C 1000-et is kaptam, ezt sem éreztem túl hatékonynak.

Válasz: Az Ignatia a bánat, a csalódás esetén – főleg, ha szerelmi, de nem csak akkor – az emberek legalább 80 százalékánál hat, de nem a 100 százalékánál, sajnos. Miközben több középkorú férfinél úgymond „életet képes menteni”, sok nőnél semmilyen hatást nem mutat. Vagyis, az Ignatia a bánatnak, csalódásnak nem az egyedüli szere. Ez lehet az egyik ok, amiért az Ign nem hatott. A másik ok az, hogy az LM ugyan nagyon jó kezelési mód, de nem az egyszeri nagy lelki panaszoknál, melyek nem igényelnek folyamatos kezelést, hiszen ha helyes a választás, valójában egyetlen adagtól meg kéne nagyjából oldódnia a problémának, a lelki sokknak lassan le kéne csillapodnia. Ezért ilyenkor sokkal jobban hat egy adag C 1000, vagy, C 10000. A folyamatos lelki megterhelésnél a C 30, vagy LM 18 is elég, mert a nap, nap után idegesítő munkahelyi problémákból eredő lelki megterhelést az egyszeri adag nem képes kezelni. Ha a baj oka nem egyszeri, hanem folyamatos, akkor a kezelésnek is folyamatosnak kellett lennie, erre kiváló az LM, bár Ignatiában akkor sem 6, hanem legalább 18. Tehát, hogy az Ign LM 6 Magánál vagy azért nem hatott, mert a problémájára nem az Ign a megfelelő szer, vagy azért, mert alacsony volt a potencia, nem lehet eldönteni. Persze, ha valóban az Ign lett volna a helyes szere, akkor legalább egy pici kis hatást éreznie kellett volna, legalább az első adagnál. Az a tény, hogy a Nat-m sem hatott, inkább arra utal, hogy nem az Ign a jó Magánál, hiszen az Ign, a Nat-m „akut” szere, vagyis nagyon közeli rokon szere.

Kérdés: A krónikus betegségek kezelését mindenképp az érzelmi kiváltó okra adott szerrel kell kezdeni? Ha nem így teszünk, a többi szer nem hat majd később? Lehet, hogy az alkati szer is magában foglalja a kiváltó ok problémáját, nem?

Válasz: Hatni fognak ugyan, de nem teljesen. Ha valóban egy érzelmi megrázkódtatással kezdődtek a bajok, akkor tartósan nem múlnak el, ha ezt a sokkot nem kezelik ki. Az igaz, hogy az alkati szer bizonyos mértékben magában foglalja a „kiváltó ok problémát”, hiszen az alkatunk határozza meg, hogy mi tud bennünket sokkolni, bántani, kilökni az egyensúlyunkból, de azért sokan egy lelki sokk után alkatilag is megváltoznak. És csak, ha ezt a rárakodott réteget kikezelik, „lehámozzák” róla, jutnak el a valódi énjéhez, azaz ahhoz az alkathoz, ami eredetileg volt – ez valószínűleg rokon a „szerzett” alkattal, de legtöbbször nem ugyanaz. Ezért kell a krónikus betegségeknél mindig szersorrendben gondolkodni, és a hagymahasonlatnál maradva, lehámozni magunkról mindent, amíg végre egészen „önmagunk” vagyunk. De az igaz, hogy a lelki bajon segít az is, ha azt az alkati szert szedjük, ami annak az állapotnak felel meg, amibe éppen kerültünk éppen e bizonyos lelki sokk hatására.

Kérdés: Coulter szerint a Sepiából elég egy adag, és nem szabad ismételni. Ez az LM-re hogy vonatkozik? Nem szabad túl hosszan szedni?

Válasz: Amerikában – és Coulter ott tanulta a homeopátiát – nem ismerik az LM potenciát, ahogy írtam. Risch szerint, ha ismerték volna, soha nem használtak volna magas C potenciákat. Az LM-t folyamatosan szedheti Sepiában is, de maximum hetente egy adagot, és ha érzi, hogy működik a szer, még ritkábban.

Kérdés: Honnan tudjuk, hogy egy adott miazma szerét (például Thuja LM 30) mikor kell szednünk? A repertóriumokban nagyon kevés tünetnél látom feltüntetve például a Thuját vagy a Medorrhinumot. Ha egy adott miazma szerének egy-két feltűnő tünete jelen van, akkor mondhatjuk, hogy az a miazma éppen felszínen van és szedhetjük rá a megfelelő szert?

Válasz: Igen, ez így van. A repertóriumokban a nozódák szinte teljesen, az anti-miazmatikus szerek jó részben hiányoznak. Ennek oka, hogy akik a repertóriumokat írták, nem a miazma-tan szerint dolgoztak (se Kent, akitől csaknem az összes repertórium származik, se az ázsiaiak, de még Boericke sem). A Thuj minden miazma ellen használ, tehát azzal soha nem csinál bajt, ha azt szedi, ugyanígy a Nit-ac is (talán még jobban, mint a Thuj). Az egyes miazmák tünetei már jórészt fenn vannak a honlapon, vagyis a szikózis, a szifilisz fent van, a rákot most csinálom, utána már csak a tuberkulózis jön, az nagyon hasonlít a szifiliszhez és a rákhoz is, illetve olyan, mint a szikózis plusz szifilisz egyszerre. A család előtörténetéből is meg lehet állapítani, melyik miazma van a leginkább jelen. Ezt kérdezi: „Ha egy adott miazma szerének egy-két feltűnő tünete jelen van, akkor mondhatjuk, hogy az a miazma éppen felszínen van és szedhetjük rá a megfelelő szert?” – Válasz: Igen.

Kérdés: Régen többször volt nagyon fájdalmas égő érzettel járó hüvelygombám. Már látom előre, hogy ez a homeopátiás kezelés alatt vissza fog majd jönni. (korábban már megtörtént). Elviselhetetlen. Az ennek enyhítésére csak külsőleg használt Canesten kenőcs vagy teafaolaj elnyomásnak számít?

Válasz: Igen, mégpedig a legsúlyosabb elnyomásnak. Talán éppen azért jön újra és újra vissza, mert elnyomja. Ha meg akar tőle végre szabadulni, akkor semmi szín alatt nem nyomhatja el helyi kezeléssel! Csak belsőleg szabad Thujával, vagy Nit-ac-val, vagy Med-del, vagy az alkati szerével kezelni. Vagy azzal a szerrel, amit a repertóriumban talál a speciális tünetére.

Kérdés: Szeretnék tanácsot kérni, hogy mely készítmények vagy módszerek lennének a legalkalmasabbak HPV vírus illetve a nemi szervi szemölcsök (condyloma) kezelésére. Már több dolgot kipróbáltam, de eddig sajnos sikertelenül.

Válasz: A condylomata acuminatum – magyarul „cimbalomszeg” – a szikózis miazma legbiztosabb jele. Hahnemann magát a szikózis miazmát Feigwarzen-Krankheit (azaz cimbalomszeg-betegségnek) nevezte. Egyes homeopaták szerint nem is elég a szikózis hozzá, hanem akkor keletkezik, ha a szikózishoz szifilisz is társul. Na mármost, szerintem – ahogy írom – ma nincs olyan ember a földön, aki ne szenvedne öröklött szikózisban, azaz kankóban és öröklött szifiliszben. Ha ehhez az életében még szerzett is valamit – szerintem a mai világban kankót csaknem mindenki szerzett, akár többször is – akkor keletkezik a condylomata.
     Ha ezt bármilyen módon elnyomják, különösen, ha leoperálják, akkor nyitva az út a nagyon komoly belső betegségekhez, például a rákhoz. Úgy hogy nem volt jó, hogy megpróbálta több dologgal eltüntetni, már csak azért sem, mert így a homeopátiás szerek is nehezebben tudnak hatni.
     Yves Laborde szerint az elnyomott condylomata fő szerei abc sorrendben: MERC, NIT-AC, STAPH, THUJ, X-RAY.
     Én azt ajánlom, hogy szedjen elsőnek Thuj C 30-t, mondjuk háromnaponta egy adagot három hétig. Figyelje meg, hogy történik-e változás. Ha nem, szedjen tovább Sulph C 30-t ugyanígy, és ezt követően Thuj C 1000-t kéthetente egy adagot. Ha erre sem történik semmi, akkor bevehet egy adag Med C 10 000- t. Ha ez sem hat, akkor jöhet a Nit-ac, ebből LM 6 akár naponta is hat hétig. Végül, ha még ekkor sem történt semmi, kipróbálhatja a Merc-t és a Staph.
     Ha bármelyik szernél úgy látja, hogy hat, akkor ritkítsa a bevetélt, majd szüneteltesse, vagyis tartsa be a homeopátia alapszabályait – ezeket megtalálja a honlapon. Ha valamelyik szer hatott, akkor nincs szükség a következő szerre.
     Ajánlom, hogy a problémával kapcsolatban olvassa el a honlap következő cikkeit:Krónikus betegségek; Miazmák; Szikózis miazma. [A honlapra hamarosan felteszek egy cikket erről a problémáról.]


Kérdés: (Az egyik leggyakoribb kérdés, amit kapok, más-más megfogalmazásban, így hangzik):
     Mekkora a Silicea ereje az idegen anyagokra a szervezetben? – Elvégeztem egy Schüssler tanfolyamot, ahol ezerszer elmondták nekünk, hogy a Siliceával vigyázzunk, mert kilöki az idegen anyagokat a szervezetből, például az implantátumokat, stentet, gyökértömést. Siliceára is szükségünk lenne a rengeteg régi védőoltásunk miatt. Merjem szedni, vagy sem, ha van gyökérkezelt fogam? – A szénanátha gyógyítása c. könyvében említi a Siliceát, mint a homeopátia sebészkését. Felfigyeltem egy mondatára, hogy vigyázni kell, mert minden idegen tárgyat eltávolít a szervezetből. Mivel nekem van egy fogimplantátumom, érdeklődnék erre is vonatkozik-e ez a hatás? Úgy tudom, hogy az anyagot befogadja a szervezet, így nem teljesen egyértelmű számomra, hogy a Siliceára miként reagálna? – Én korábban a Schüssler sókkal próbálkoztam. Ott leírják, hogy a Silicea nem ajánlott azoknak, akikben implantátum van. Ez itt is fontos kitétel lehet? – Például az én csípő protézisemre nem merném beszedni homeopátiás formában sem. Ha nagyon kell, maximum magas potenciában, amiről azt olvastam, hogy szellemi szintű hatása van. C30 elég magas, hogy ne a kilökődést segítse?
     A Slliceáról pár mondat azért nem ártana, ha ez másnak is kérdés volt. Schüssler valamiért ezt fontosnak érezte. Tapasztalta, vagy átvette valakitől, ki tudja?

Válasz: Előre kell bocsátanom, hogy én még soha nem láttam olyan esetet, melyben a Silicea valamit kilökött volna valakinek a szervezetéből. Amit viszont biztosan tudok, hogy a Slicea nem löki ki a gyökérkezelést, a (fogászati) hidat vagy koronát. A két utóbbi nem idegen test, hiszen nem az állkapocsban van, hanem a fogon, a gyökérkezelés pedig nem számít idegen testnek. [Akkor már inkább maga a gyökérkezelt fog számít annak, hiszen attól a pillanattól kezdve, hogy az ideg meghalt, vagy kiölték belőle, a fog már nem él (azért is lesz porózus, és törik le könnyebben), vagyis „idegen testként” van jelen az állkapocsban.]
     Ebből az is kiderül, hogy a Slicea „kidobó” képessége vagy speciális, vagy eltúlzott, hiszen egész biztos, hogy megszámlálhatatlanul sok olyan ember szedett már Siliceát mindenféle potenciában, akinek volt gyökérkezelt foga (vagy olyan foga, melynek már elhalt az idege, akkor is, ha nem tudott róla; ennek már csak azért is nagy a valószínűsége, mert az idős embereknek több ilyen foguk van, miközben a Silicea idős korban nagyon gyakran használt szer, pl. hátfájásra).

Másodszor tudni kell, hogy a gyógyszerképeket egyik szerző a másiktól veszi át, sok olyan Materia Medica van, amelyikben a szerző semmilyen saját maga által „felfedezett” tünetet nem ír le, munkája abból áll, hogy különböző szerzők leírásait összegzi. Ezért aztán rengeteg olyan tünet van a MM-ben, amit évtizedek óta a szerzők egymástól vesznek át, anélkül, hogy annak igazságtartalmáról meggyőződnének.
     Az ilyen szer-specifikus kijelentésekkel kapcsolatos megjegyzések – szerintem – akkor vehetők százszázalékig komolyan, ha olyanok írnak róluk, akik eseteikkel támasztják alá őket. G. Risch, Burnett, Coulter vagy nem írnak olyasmit, amit maguk nem tapasztaltak, vagy ha igen, ezt külön megemlítik. Nos, Risch több olyan esetét elmeséli, ahol a Silicea „sebészkés” tulajdonságát maga is megtapasztalta. Az egyik történet a letört gyökerekkel a honlapon is olvasható. Egy másikban arról számol be, ahogy egy nő kezéből, karjából a Silicea kihajtotta az üvegszilánkokat, ami szinte az egész bőrét belepte miután egy pohár apró szilánkokra tört a kezében.
     Ugyancsak ő (vagy Coulter) mesél el egy esetet, melyben egy férfinél cisztát diagnosztizáltak, amit meg akartak operálni. Az operáció előtt a férfi megpróbálkozott a homeopátiával, Siliceát kapott, ami megnyitotta a cisztát, és egész tartalmát egyszerűen kilökte a testéből akkora erővel, hogy az a hátán, a bőrén keresztül a falra fröccsent, miközben ő valamiért lehajolt.

Ezeknél a szerzőknél nincs okom kételkedni, hogy az elmesélt esetek úgy történtek, ahogy ők leírták. Mindebből az következik, hogy akár el van túlozva a Silicea „kilökő” képessége, akár nem, nem érdemes, nem ajánlott vele próbálkozni, ha valakinek bármilyen implantátuma vagy szívritmus-szabályozója (pacemaker), vagy egyéb más beültetett idegen anyag van a testében. Hiszen attól, hogy valaminek a kidobásához talán nincs elég ereje (pl. a nagysága miatt, mint a csípőprotézisnél), maga az a tény, hogy ilyen adottsága van, nem tesz jót az implantátum zavartalan, problémamentes elhelyezkedésének.

Ami a következő kérdést illeti: „Ha nagyon kell, maximum magas potenciában, amiről azt olvastam, hogy szellemi szintű hatása van. C30 elég magas, hogy ne a kilökődést segítse?” – Igaz ugyan, hogy a magas potenciák rendelkeznek azzal az erővel, hogy „szellemi” síkon hassanak, de ez nem jelenti azt, hogy a fizikai síkon ezek a potenciák nem hatnak, sőt. (Bár a C 30 még nem számít magas potenciának.)


Kérdés: Desztillált vízzel kapcsolatban is lenne kérdésem, érdeklődtem patikában, ahol azt mondták, egy hétig áll el. Ki lehet-e váltani forralt – lehűtött vízzel? [Desztillált vízre az LM potencia elkészítésénél van szükség.]

Válasz: Nekem is ezt mondták a gyógyszertárban, de az okát nem tudták megmondani. Ráadásul újabban a desztillált víz csak egész nagy üveggel, legalább két literes kiszerelésben kapható, ennyi desztillált víz egy egész életre is sok. Bár a desztillálás valóban úgy történik, hogy a gőzzé forralt vizet zárt rendszerben lepárolják, azért ez még sem ugyanaz, mint a felforralni, aztán a forralt vizet egyszerűen lehűteni. Ha már választanom kell a két megoldás között: forralt és lehűtött víz, vagy lejárt szavatosságú desztillált víz, akkor én a magam részéről inkább az utóbbit használom.


Kérdés: Chappell a könyvében 100 ml-es steril üveget ír LM hígításhoz, az Ön oldalán 10 ml szerepel. Melyik a helyes?

Válasz: Mind a kettő helyes, hiszen ilyen roppant nagy hígításnál (potenciánként 1:50 000) már abszolút semmilyen szerepet nem játszik, hogy a hígítás utolsó lépcsőfokánál 10 vagy 100 ml-ben oldunk fel egy szem LM globulit. A 100 ml üveg kényelmetlenül nagy, nehezebb tárolni, és drágább is. Eleinte én is ezt használtam, mert Chappell ezt írta, de nagyon hamar áttértem a 10 ml üvegre, hiszen a DHU, a Remedia is ilyen nagyságú üvegeket használ.


Kérdés: Kutyusomnál elkezdtem adagolni az alkati szerét – Phos – LM 6 potenciában, egy kicsi javulás után a leépülés jeleit látom újra rajta. Például beáll a sarokba több percen keresztül, mintha nem tudná hol van, majd folytatja körözését a szobában. Tudom, hogy türelmesnek kell lenni, sőt a Phos a repertórium szerint lefedi a dementia tüneteit is, de arra gondoltam, lehet, hogy esetleg valamilyen szert be kellene vetni.” [A kérdésben említett kutyus már nagyon öreg.]

Válasz: A legyengült, idős szervezetnek – akár ember, akár állat – nem szabad azokat a szereket adni, amiket évekkel előbb kellett volna kapniuk. Mivel alkati szerük is többnyire valamilyen nagy polychrest, ezért ezeket sem szabad, nem kell már adni nekik. A könyvemben felsorolok néhány szert, amit az öregkori panaszokra adni lehet: Arn, Carb-v, Caust, Bar-c ezek a leggyakoribbak, és az MM-ben meg kell nézni, hogy melyik az adott esetben a legjobb, de bármelyiket lehet adni, akár megelőzés céljából is, persze nem egyszerre, és nem gyakran. A szokásos adagolás hetente egy adag C 30-ban. Különösen a Phos, Calc és Lyc az, amiket nagyon idős korban már csak nagyon megalapozott okból, és akkor is csak alacsony potenciában és maximum egy-két adaggal szabad adni.


Kérdés: Keresni kezdtem a honlapon az „egy adag” jelentését. És az LM potenciánál találtam olyat, hogy egyetlen szem golyót kell feloldani desztillált víz és 6 csepp alkohol keverékébe stb... A C30-s bogyók esetében is ezt az eljárást kövessem, vagy tegyem a golyókat közvetlenül a nyelvük alá? Mi eddig csak golyókat szedtünk, és 5-ösével.

Válasz: Mivel a kérdés nagyon fontos, a választ feltettem A HOMEOPATIKUS GYÓGYSZEREK című cikkbe.


Kérdés: Most jöttem rá, hogy én Sepia állapotba kerültem, de nem jellemző rám a Sepia legfőbb tulajdonsága, mert én utálok táncolni és nagyon félek a vihartól, holott azt írják, hogy a Sepiát pont arról lehet felismerni, hogy nagyon szeret táncolni és szereti a vihart!
     Ezek érdekes dolgok, és igazából én ezek miatt nem tudom alkalmazni a homeopátiát, mert itt aztán meg is rekedek! Viszont, ha jól értelmezem a dolgokat, ha van egy szer, ami ráillik a tüneteinkre, akkor meg kell nézni, hogy illik-e ránk a szer leírása, és ez dönti el, hogy magas /alkati/ vagy alacsony potenciát válasszunk!?

Válasz: Kifejezetten a Sepia bemutatásánál hangoztatom a legtöbbet, hogy szinte minden nő élete bizonyos szakaszában Sepia állapotba kerül, annak ellenére, hogy az alkata nem Sepia. És hogy ez szinte mindegyik polychrest-tel előfordulhat, illetve minden embernél megesik olykor.

Ha valakinek nem az alkati szere a Sepia (vagy valami más nagy szer), de a szerre jellemző állapotba került (Sepia, vagy Phos, vagy bármi más állapotba), akkor attól függően, hogy erre az állapotra a lelki vagy a fizikai tünetei jellemzőek (tehát lelkileg került Sepia-állapotba, vagy a fizikai tünetei alapján) magas vagy középmagas potenciában kell az érintett szert szednie. Tehát bevehet egy Sep 10 M-t, vagy tarthat egy Sep LM 18 kúrát, ha lelkileg került Sep állapotba, de ha csak fizikailag, akkor elég a Sep C 200 (egyes szereknél, mint például a Sulph vagy a Calc elég a C 30), illetve az LM 6-os kúra.
     A három legnagyobb polychrest, Hahnemann úgynevezett nagy anti-pszorikus szerei, a Sulph, a Calc és a Lyc, azok a szerek, melyekre jellemző állapotokba fizikailag gyakran kerül szinte minden ember, hiszen a pszóra nem más, mint az öregedés, a szervezet normális elhasználódása. Ezért gyakran előfordul, hogy bizonyos életkorban olyanoknak is szükségük lesz ezekre a nagy alkati szerekre, akiknek alkata lelki-idegi szinten szinte nem is hasonlít rájuk. De a fizikai állapot, amibe kerültek, vagyis amire a fizikai tüneteik összessége utal, az éppen e szerek egyikére jellemző állapot. Ilyenkor, ahogy az előbb írtam, szertől függően középmagas, tehát C 30 vagy C 200, illetve LM 6 kúrára van szükség.

Azt is gyakran írom, hogy egy-egy alkati szernél nem kell, hogy minden adat stimmeljen, még azok sem feltétlenül, amikre a szakirodalom azt írja, hogy „a Sepiát pont arról lehet felismerni, hogy nagyon szeret táncolni és szereti a vihart!” Pont a Sepiánál mesélte el Coulter, és a honlapon ezt idézem, hogy olykor egyetlen furcsa tünet vezet a helyes alkati szer megtalálására (egy nőbetege minden közeli ismerőse kapcsolatát igyekezett tönkretenni, ez vezetett nála a Sepiához, holott minden más lelki tünete ellent mondott ennek), vagyis nem hogy mindennek, de sokszor még a felénél is kevesebb, olykor akár csak egyetlen egy lelki tünet elegendő, hogy valakinek az alkatára vezessen, ha ez a tünet feltűnő, és kirívó, és váratlan. Ha ez az alkati szer kiválasztásánál igaz, akkor mennyivel igazabb, ha csak a szerre jellemző átmeneti „állapotról” van szó, mint az idézett kérdésben? [És azt se felejtsük el, hogy a nagy szerek leírása több mint 100 éves múltra tekint vissza. Vagyis, sok tünetet ma már másképp fogalmaznának meg: például a Sepia „szeret tándcolni” tünete a mai szokások mellett valószínűleg így hangzik: szeret sportolni, jobban érzi magát, ha folyton mozgásban van.]

Az antimiazmatikus szerek szedését nem – csak – az dönti el, hogy valakinek az alkata megfelel-e ezeknek a szereknek. Se a Thuj-nál, se a Nit-ac-nál, se a Merc-nél, se a Med-nél nem szempont, hogy mennyi tünet mutat ezekre a szerekre, ha a miazmás terheltség egyértelmű. Például, ha valakinek szemölcsei keletkeznek, akkor annak a szikotikus terheltsége éppen aktív, tehát szedhet anti-szikotikus szereket, attól függetlenül, hogy lelki-szellemi beállítottsága nem felel meg e szerek leírásának.

Ami a kérdés utolsó részét illeti: „Ha van egy szer, ami ráillik a tüneteinkre, akkor meg kell nézni, hogy illik-e ránk a szer leírása, és ez dönti el, hogy magas /alkati/ vagy alacsony potenciát válasszunk!?” – Erre az a válasz, hogy az alkati szerek kiválasztása esetén – (szemben az akut szerekével, ezzel kapcsolatban lásd a ma feltett kiegészítést) – nem feltétlenül az a szer a megfelelő, ami a repertorizálás során a legmagasabb pontszámmal jött ki. Érdemes elolvasni az első 5-6 helyezett szer leírását, és abból kiválasztani a páciens alkatára leginkább illőt. És az így kiválasztott szerrel kezdeni el a kezelést. De természetesen magas potenciában, ahogy az alkati kezelésnél szokásos. Vagyis a kérdés tévedést tartalmaz, ugyanis, ha nem illik rá az illető alkatára egy szer leírása, akkor azt se magas, se alacsony, se sehogy nem kell szedni. Vagyis nem a potencia magasságát, hanem a szer kiválasztását dönti el „a szer leírása” az alkati kezelésnél.


Kérdés – 2013. június 24.: A homeopátiás könyvekben az olvasható, hogy az alkati szereknek le kell fedniük a bennünk levő miazmákat, és hogy a nozódákat csak akkor kell bevenni, ha az adott szerre (vagyis nozódára) jellemző tünetek összessége fennáll, mint egyéb homeopátiás szer esetében is. Valójában tehát a miazmatikus nozódákat pontosan ugyanolyan szerként kell kezelni, mint a nagy polychresteket.

Válasz: Való igaz, hogy sok nagy alkati szernek, melyek mind polychrestek, van anti-miazmatikus hatása, de egyfelől nem mindegyiknek van, másrészt, amelyiknek van, annak sem mindig elegendő. Különösen kevés az az alkati szer, melynek megfelelő anti-szikotikus hatása lenne, a tuberkulotikus és rák-ellenes hatásról már nem is beszélve. És még kevesebb az az alkati szer, mely egyszerre több miazma ellen képes felvenni a harcot. A szakirodalom leginkább az alkati szerek anti-pszorikus hatását ismeri el. Valójában ez is arra bizonyíték, hogy a pszóra miazma nem létezik, alatta a természetes öregedést kell érteni.
     Hahnemann a miazmás terheltség ellen speciális anti-miazmatikus szereket hozott forgalomba, utódai ezek mellé még hozzátették a miazmák nozódáit. A miazma-tan szerint ezeket a krónikus betegségek kezelésénél (kivéve azoknál, ahol nincs miazmatikus terheltség, de ez ma már csak a teóriában áll fenn, a gyakorlatban nem létezik) be kell vetni – mégpedig akkor, amikor a kérdéses miazma tünetei a felszínre kerülnek. Ilyenkor a legjobban kiválasztott alkati szer sem elegendő az eset megoldására. Hahnemannak ezt a tanítását sokan betartják, köztük Allen, Burnett, Risch, Laborde homeopaták, akiknek irányvonalát ez a honlap is követi.
     Más homeopaták, akik nem a miazma-tan szerint kezelnek, és a krónikus betegségek esetén is mindig csak a tünetek összessége szerint írják fel a szereket, de őszinték, eseteik leírásakor bevallják, hogy sokszor a leghelyesebben megválasztott alkati szerrel folyó kezelés is – ők így mondják: érthetetlen okból – „leáll”. És az ilyen esetekre azt tanácsolják, hogy az anti-miazmatikus szereket és a nozódákat kell elővenni, majd hozzáteszik, hogy ezek a szerek újra elindítják a gyógyulási folyamatot, és abban is segítenek, hogy a beteg alkati szere vagy szerei megint ki tudják fejteni a hatásukat.
     Így aztán kerülő úton ugyan, de valójában ugyanoda lyukadnak ki, mint amit Hahnemann és az ő hű követői, mint például Burnett, Risch, Laborde eleve megmondott: hogy t. i. a miazmákat – az alkati szerek mellett – nozódákkal és anti-miazmatikus szerekkel lehet csak alaposan kezelni.

Előfordul, hogy a miazmák egyeseknél annyira beleívódtak az alkatba, hogy alkati szerként is szóba jönnek. Főleg a Tuberkulinum-nál fordul ez elő (különösen Magyarországon), manapság egyre gyakrabban a Medorrhinum-nál. A többi nozóda is lehet alkati szer, bár ritkábban.


Kérdés – 2013. május 4.-1.: 14 éves fiam Sulphur alkat, de átfedést tapasztalok nála a Nux-vomica jellegzetességeire vonatkozóan is. Jelenleg antipscihotikumokat szed, de nem sok eredménnyel, így áttérnénk a Sulphurral való kezelésre. Kérdésem milyen adagban kezdjem el adni neki, és melyiket? Milyen adatok fontosak ennek bemérésére, gondolom testsúly, stb?! Kérem írja meg nekem milyen információkkal kellene szolgálnom, hogy elkezdhessük. (Orvosai ADHD-t diagnosztizáltak nála.) Köszönettel, x. (csak keresztnév)

Válasz: Ezt a levelet kivételesen az elejétől a végéig teljes terjedelmében, az eredeti helyesírással közlöm. A kérdező még arra sem vette magának a fáradtságot, hogy valamilyen megszólítást írjon.
     Azért közlöm ezt a levelet, mert ezzel tudom a legjobban illusztrálni, hogy mire nem vagyok hajlandó válaszolni.
     Ahogy a cikkeimben már írtam, Hahnemann csak azokat kezelte (pedig azok fizettek neki), akik előtte elolvasták fő művét, az Organont. Azt is írtam már, hogy ezt én nagyon nagy túlzásnak tartom. Ugyanakkor a minimum, ami elvárható valakitől, aki egy ilyen honlapon kérdéseket tesz fel, hogy elolvassa a honlap vonatkozó írásait – és a könyvemet is. Ha ezt megteszi, és ezekkel kapcsolatosak a kérdései, nagyon szívesen válaszolok, ezt minden eddigi kérdező igazolhatja.

Ez a honlap nem „kérdés-felelet” fórum, hanem „oktató internetes könyv”. Elsősorban azért írom, készítem, hogy a homeopátia iránt érdeklődőket megismertessem a klasszikus homeopátiával, a legjobb szakirodalommal, és serkentsek az öngyógyításra.


Kérdés – 2013. május 4.-2.: Teljes mértékben azonosulni tudok azzal a gondolattal, hogy a szülő tudja megtalálni a legalkalmasabb szert a gyermeke számára – ezen dolgozom én is. Ehhez kapcsolódóan lenne két kérdésem Önhöz:
     4 éves kisfiam számára mély meggyőződésem, hogy a Lycopodium és a Silicea a jó alkati szer. Dönteni azonban nem tudok köztük. Nagyon sokat olvastam már mindkét szerről, főleg olyan könyveket/oldalakat, amelyek mélyebbre mennek a szerek megértésében. Amikor rálelek egy kulcstünetre, vagy nagyon különös tünetre, amire azt mondom, hogy ez alapján most már biztosan fogok tudni differenciálni, akkor azt látom, hogy mind a két szer jellemző.
     Abban kérnék útmutatást, hogy a két szer között milyen kategóriák mentén. Miazmák szerint hol a pszorikust, hol a szikotikust érzem erősebbnek.
     Abban a kérdésben is szeretnék útmutatást kérni, hogy szikotikus és karciomatikus terheltsége van a kisfiamnak is, és a szüleinek. Milyen módon/folyamatban lehet ezt a terheltséget csökkenteni, megszüntetni? Med + Carc 10M-ben? Vagy LM18-ban? A gyereknek alacsonyabb potenciában? Egyszer vagy többször? Egyáltalán: fennállhat az egyidejű terheltség?
     Végezetül még egy kérdés: a felnőtteknél a napi egy kávé antidotálja a homeopátiás szert?

Válasz: 1. Azt nem írta, hogy olvasta-e a honlapon a két szerről (jobban mondva a Lycopodium még mindig nincs fent, csak a Silicea) a Coulter portrét? Alkati szernél kevésbé fontosak a modalitások, és a különös testi tünetek, sokkal inkább a „személyiség egésze” a döntő. Ugyanakkor nem történik tragédia – sőt – ha mind a két szert megkapja a gyerek, csak persze nem egyszerre, hanem egymás után. Egyébként is nagyon kevés az olyan ember, akinek csak egy alkati szere van, a legtöbb ember több szerből van összegyúrva, és az dönt, melyik van éppen felül, és mi a két szer egymáshoz való viszonya. Nos, van a honlapnak egy oldala a gyógyszerkapcsolatokról (igaz, az sincs még kész, de a Lycopodium már fent van, a Silicea még nem). E szabályszerűség alapján (ha nincs valami más ellenindok), jobb lenne a Siliceával kezdeni, mert egyfelől a Lyc a Sil kiegészítő szere (fordítva nem), másfelől jobb, ha előbb van a Sil és utána a Lyc. Azon kívül a Sil az oltások mellékhatásainak is egyik legfontosabb szere, tehát én így javasolnám.

2. Én nem hiszek (nem vagyok ebben egyedül) a pszóra miazma létezésében, ezt több cikkemben megírtam. Másfelől mind a Lyc, mind a Sil, mint nagy szerek, és mint mély szerek, mindegyik miazma ellen hatásosak, úgy hogy a „melyik miazma van felül” kritérium alapján e két szer között nem fog tudni dönteni.

3. Akinek van rák miazmája, annak biztosan van szikózis miazmája, úgy hogy e kettő megint összefügg, csak előbb van a szikózis, és annak további káros következménye a rák miazma.
     Én levélben is csak azt tudom tanácsolni, amit a honlapon leírtam az alkati kezelés lefolytatásában: először salaktalanítás, aztán alkati szer, aztán a miazmák kezelése. Ha a miazma okozza az akut problémát, amiért a pácienst egyáltalán kezelni kezdik, és ami annyira súlyos, hogy jobb elsőként kezelni, akkor a salaktalanítás után, de csak azután, először anti-miazmatikus szer jön, és csak utána az alkati szer, aztán megint anti-miazmatikus szer.

4. Hogy milyen potenciában, azt nem az dönti el, hogy gyerek vagy felnőtt, hanem egyfelől maga a szer, másfelől, hogy mennyire érzékeny az illető a homeopátiás szerekre. Ez nagyon-nagyon különböző, de csak tapasztalatból lehet megtudni, előre nem lehet megmondani. Persze a tapasztalatot lehetőleg az akut kis panaszoknál, vagy ha ilyen nem volt, akkor a salaktalanításnál kell megszerezni és nem a nagy szereknél.

5. Nozódákkal – rendszerint – nem szabad a kezelést megkezdeni. A szerek ajánlott potenciái már fent vannak a honlapon, az a cikk már kész van. Hogy LM-t használ-e vagy magas potenciát (C 10 M, vagy 1 M), azt mindenkinek magának kell eldöntenie, az LM potenciáról szóló cikkben megtalálhatók a kritériumok.

6. Nem, napi egy kávé, szigorúan betartva az időkülönbségeket, biztosan nem rontja a homeopátiás szerek hatását.


Kérdés: Régóta szünetel az alkati szerek, ill. a hozzájuk tartozó portrék bemutatása, ill. pótlása. Meddig kell még várni rájuk?

Válasz: A most hozzám küldött levelek mindegyike az alkati kezelésről kérdez, ezért tárgyalom most ezt a témát. (Ezen kívül még két másik honlapot készítek, ráadásul a honlap-készítések mellett még számos egyéb kötelezettségem is van.) A portrékat természetesen folytatni fogom, ahogy oda érek. Aki nem tudja kivárni ezt az időt, annak ajánlom, hogy vegye meg a honlap KÖNYAJÁNLÓ oldalán bemutatott könyveket, ezen felül még másik, legalább 5-10 fontos homeopátiás könyvet (szívesen adok címeket). Azokban mindazt megtalálja, amit majd én megpróbálok lefordítani, és összeállítani.

Aki ugyanez a kérdést kicsit kulturáltabb formában teszi fel, annak azt válaszolom, hogy mihelyst kész vagyok az alkati kezelés bemutatásával, újra nekiállok a portréknak.


Kérdés: A tisztításhoz, salaktalanításhoz használt szerek közül a Thuja, Calcium phosphoricum jellemzése is jó lenne, ha megtalálható lenne a lapon.

Válasz: Ami a Thuját illeti, annak jellemzéséből a tisztítószerként való alkalmazáshoz elég annyit tudni, hogy a legfontosabb szer a védőoltások káros hatásának a kiküszöböléséhez. És a legfontosabb miazma-szer (mind a szikózis, mind a szifilisz esetében). Következésképpen, ha valaki nagyon sok védőoltást kapott, akkor feltétlenül szüksége van Thujára. És mivel miazmával mindenki terhelt, tehát emiatt sem lehet Thuja nélkül egy alapos kezelést végrehajtani.
     A Calcium carbonicum (Calc) és a Calcium phosphoricum (Calc-ph) között első látásra az a különbség, hogy a Calc inkább a kövérkés, nyugodt, izzadékony, lassú, de szívós („széle hossza egy”) embereknél, míg a Calc-ph a megnyúlt, törékeny, gyenge, viasz-kinézésűeknél jön szóba.
     Senki nem követ el hibát, ha a Thuja mellett e két Calc-szer egyikét is beveszi a kúra során (egymás után).


Kérdés: A „tisztító szereket” milyen hígításban és gyakorisággal ajánlott használni?

Válasz: Mindegyiket C 30-as (nem Boiron) potenciában érdemes szedni. Ajánlott a következő adagolás: az első három nap naponta egy adag, utána hetente egy adag, mindegyik szerből legalább három hétig.


Kérdés: Alkati szerként Nux vomica 30 ch-t szedtem. A hatására jelentkező tünet, amit tapasztalok, kezdeti rosszabbodás, vagy más szerre utaló dolog?

Válasz: Ez nagyon jó példa arra, miért nem lehet a homeopátiában abszolút adagolási előírásokat megadni. Én ismerek valakit, aki már Arnika C 30-ra, pláne C 200-ra úgy reagál, hogy nem tud aludni, mert teljesen kinyílik a szeme, agya. Másik embernél viszont még a C 200 is alig csinál valamit.
     C 30-as potencia kevés az alkati kezeléshez, ehhez csaknem minden szernél legalább C 10 000-re van szükség. A kérdező nem írja, hogy hány adagot vett be a Nux vomica C 30-ból. Ha már egyetlen adagra szokatlan tünetek jelentek meg nála, akkor valószínűleg a hiperérzékeny alkatokhoz tartozik, ezt nem szabad a továbbiakban sem elfelejtenie.
     Hogy a tünet a kezdeti rosszabbodás vagy valami másnak a jele, azt a tünetek milyensége határozza meg. Ha teljesen új tünetek jelennek meg, akkor a szer hibás volt, és az új tünetek mutatnak rá a helyes szerre. Ha a tünetek egyszer már megvolt régi tünetek, akkor a szer helyes, várni kell. Az első rosszabbodásra az jellemző, hogy bár a tünetek átmenetileg rosszabbodnak, de a páciens általános közérzete javult.


Kérdés: Ha egy alkati szerként C 30-as potenciában kapott szer jótékony hatása két hét múlva elmúlik, akkor ismételni kell, és ha igen, mennyi idő múlva, vagy inkább egy következő szerrel a szerlistából?

Válasz: C 30-as potenciával nem lehet alkati kezelést végezni (csak a nagyon időseknél, a nagyon betegeknél és esetleg a nagyon-nagyon fiataloknál). Ha egy „nagy” szer C 30-as potenciájától javult az állapota, akkor az a szer nagyon nagy valószínűséggel csak palliatív módon hatott, azaz elnyomta a tüneteket, mint az allopatikus gyógyszerek, de nem gyógyított.
     Ha nem palliatív módon hatott, hanem valóban ez a helyes alkati szer, akkor sokkal nagyobb potenciát (C 10 000) kell bevenni, és utána várni. Ismételni legfeljebb hat hét múlva szabad, bár vannak szerek (pl. Sepia), melyeknél még ennél is többet kell várni. Nem győzöm javasolni az LM potenciát, ahol ezek a problémák nem merülnek fel.


Kérdés: Milyen esetben érdemes békén hagyni a szervezet öntisztulását, lásd köhögés, bőrkiütés, orrfolyás, és mely esetben érdemes homeopatikusan segíteni a gyógyulást?

Válasz: A bőrkiütés kivételével először is azt kell tudni, hogy az említett tüneteknek mi az oka: valamilyen akut megbetegedés, vagy a szervezet öntisztítási folyamata, például egy alkati kezelés kezdetén. Ha az utóbbi, akkor nem szabad közbeavatkozni semmivel. Ha az előbbi, akkor elsősorban a páciens életmódja, türelme, teherbíró- és fájdalomképessége határozza meg, hogy beavatkozik-e vagy sem. Aki nem engedheti meg magának ezeket a zavaró tüneteket, az azonnal kezelheti magát akut szerekkel, bár nem szabad elfelejtenie azt a népi bölcsességet, hogy a meghűlés orvosság nélkül hét napig tart, orvossággal pedig egy hétig. A homeopátia abban segít, hogy enyhíti a tüneteket, és elviselhetővé teszi őket.

A bőrkiütésnek a homeopátiában egészen más és nagy jelentősége van. Hahnemann és minden jó homeopata szerint a bőrkiütéseket semmiképpen nem szabad elnyomni, mert azok mindig a szervezet öntisztulásának vagy/és öngyógyításának következményei. Ennek tárgyalásához itt most kevés a hely és az idő. A lényeg: aki a bőrkiütéseket akut szerekkel és nem alkati kezeléssel akarja eltüntetni, az vét a homeopátia szabályai, és a beteg ellen!


Kérdés: Fontosnak tartom jelezni, ha valaki ezt a honlapot megtalálja a homeopátiáról és beleszeret, mint én, akkor a gyakorlat érdekli, mint a saját vér terápia résznél. Tehát pl. az akut szereknél is javaslom a hígítások feltűntetését, még akkor is, ha más könyvekben megvan.

Válasz: 1) Amikor elkezdtem a homeopátiával foglalkozni, engem is az adagolás, a mennyi és mikor és hogyan érdekelt a legjobban, én is állandóan ezt kérdeztem. Csakhogy ez nem vezet sehova. A homeopátia nem allopátia, itt nincsenek abszolút érvényű adagolási előírások. Ha valaki belekezd az adagolás megadásába, akkor annyi „ha”, „de”, „kivéve” stb. esetet kell felsorolnia, amitől az igazán fontos dolgokra nem jut idő.
     2) Elhiszem azt is, hogy az elmélet unalmas vagy fárasztó, csakhogy a homeopátia éppen abban – is – különbözik a hivatalos orvoslástól, hogy a beteg együttműködését igényli. Az elmélet azért fontos, mert aki egyszer felfogta a homeopátia lényegét, az azt is megérti, hogy néhány feltétlenül betartandó szabály mellett, egy sor más kérdés, főleg az adagolás, másodrangú, illetve abszolút egyénfüggő probléma. Például Chappell és Risch nagyon érzékletesen írja le a homeopatikus szerek hatását: Ha egy lejtőn meglöknek egy követ, akkor az elkezd gurulni, és semmi értelme, hogy állandóan noszogassák. Csak akkor kell közbeavatkozni, ha valamilyen akadály kerül az útjába, amit egyedül nem tud legyőzni.
     A napokban felteszek egy adagolásról szóló fejezetet, mert valóban ez a kezdők legnagyobb problémája. FELTETTEM!


Kérdés: Az orvosom által felírt alkati szer a tüneteimnek csak egy részterületét fedi le és a fő tünetemet nem.

Válasz: Kiváló végszó az előző válaszomhoz: A honlap elméleti írásaiban, például az alkati kezelés elméleténél is többször rámutatok, hogy az alkati szernek nem kell a páciens minden tünetét lefednie. Sőt, az is előfordulhat, hogy a pillanatnyi fő tünetet sem fedi le, például, ha az nem az alkatra, hanem a korra jellemző, vagyis az életkornak, életkörülményeknek megfelelő fizikai állapot, elhasználódás kifejeződése. (Minden életkornak megvannak a szokásos kellemetlen tünetei, melyek nem mindig utalnak az alkatra.)
     Ahogy nemrégen írtam, az én alkati szeremben, mely tökéletesen teljesítette a tőle elvártakat, egyáltalán nem szerepelt az a tünet, amiért annak idején egyáltalán elkezdtem a homeopátiával foglalkozni. Az a homeopata orvos, akit rendelőjében felkerestem, szinte csak ezt a tünetet vette figyelembe alkati szerem kiválasztásánál. Hatása az első beszedésnél kb. 4 hétig tartott, a másodiknál egyetlen napig sem, holott ez a szer volt az adott tünet legmagasabb értékű szere és C 10 000-es potenciában kaptam. Mikor ezt követően a magam által megtalált alkati szeremet LM 1-es (ami jóval alacsonyabb, mint a C 10 000) potenciában elkezdtem szedni, szinte azonnal megszűnt ez a „fő” tünetem is. Ennél jobban nem lehet bemutatni a homeopátiás alkati kezelés lényegét. Meg kell találni a jó szert! És lehetőleg nem abszolút helytelen potenciában kell beadni!


Dr. Élthes Eszter:
     Mostanában egyre több olyan levelet kapok, melyben olyan kérdéseket tesznek fel nekem, melyekre a válaszok megtalálhatók a könyvemben. Ilyenek például az adagolással, a potenciával, az alkati kezeléssel, az LM potenciával kapcsolatos kérdések.
     És sokszor kérik, hogy ajánljak könyveket. Nos, könyveket mind a könyvemben, mint itt a honlapon ajánlok. Lásd a MENŰ-ben a KÖNYV- ÉS HONLAPAJÁNLÓ oldalt.
     Könyvemnek ugyan „A szénanátha gyógyítása” a címe, de valójában a 26. oldaltól általánosságban a homeopátiáról szól, tehát nem csak a szénanáthában szenvedőknek segít. A könyv elvileg minden könyvesboltban, tehát az Alexandra, Libri és Líra által kiszolgált boltban kapható, csak kérni kell. És egészen biztosan kapható a Lajos utcai gyógyszertárban.


Kérdés: A tegnapi nappal megkaptam a könyvét, amelyet már el is olvastam. Azt szeretném megkérdezni, hogyha a férjem parlagfű allergiás, akkor mikor kell elkezdeni a könyvben leírtakat. A téli hónapokról már lecsúsztunk, a kérdésem az lenne, hogy elkezdhetjük most is a leírás szerint, vagy várjuk meg, amíg megjelennek az allergiás tünetek.

Válasz: A kérdés az, hogy részesült-e a kedves férje már valamilyen homeopatikus kezelésben, és ha igen, miben? Ha nem, akkor a következő a javaslatom:
     Vegyen be Sulphur C (vagy D vagy CH – ezeknek mind ugyanaz a hatásuk) 30-ból háromnaponta egy adagot, négyszer, ezzel eltelik kb. 2 hét. Utána ugyanígy Nux vomica C 30-ból, ez már négy hét. És ezután Thuja C 30-ból – ez már hat hét. Utána várjon. Ez az ú. n. salaktalanítás, és arra jó, hogy az előző allopatikus szerek káros mellékhatásait kiküszöbölje, másfelől felkészítse a szervezetet a sajátvér terápia jobb „befogadására”.
     (Mindehhez még hozzáteszem, amit a Coulter asszony írt a Sulphur-portréjában, hogy egy-egy adag Sulphurt (pl. C 30-as potenciában) olykor-olykor maga a terápia alatt is be lehet venni, ha valaki úgy érzi, hogy nem hat eléggé, vagy a kezdeti hatás csökkenőben van.)

Ha e salaktalanítás ellenére a parlagfű megjelenésekor mégis előjönnek a tünetek, akkor végig kell csinálni a sajátvér terápiát az akut esetre előírt adagolásban.

Ezen felül felhívom a figyelmet egy fontos dologra, amiről eddig nem írtam. Minden új homeopátiás szer bevétele előtt fel kell írni az éppen aktuális tüneteket, panaszokat, legyenek azok bármilyen banális tünetek. A kezelés közben ugyanígy minden változást fel kell írni. (Lehet, hogy régebbi tünetek előjönnek egy rövid időre, vagy valamilyen váladékozás lép fel: ezek nagyon jó jelek, de ha nincsenek, az sem nagy baj.) – És a kezdeti, illetve a kezelés közben lejegyezett tüneteket időről-időre össze kell hasonlítani.
     Erre azért – is – van szükség, mert az ember hajlamos arra, hogyha egy fajdalma, panasza elmúlik, arról meg is feledkezik.


Dr. Élthes Eszter:
     Amikor valakiről ismerősei megtudják, hogy homeopátiával foglalkozik, pláne, ha látják – mint esetemben is –, hogy ez a valaki családtagjait nagy sikerrel kezeli homeopatikus gyógyszerekkel, akkor előbb vagy utóbb megkérik, hogy évek óta meglevő panaszukra, immunrendszerük gyengeségére vagy valami hasonló krónikus panaszukra adjon valamilyen gyorsan ható szert. Kérésükhöz mindjárt azt is hozzáteszik, hogy más tüneteikre már évek, sőt, évtizedek óta tucatnyi allopátiás (azaz a hivatalos orvosok által felírt) orvosságot szednek, és ezt természetesen a jövőben is folytatni fogják. E-mailben is rendszeresen kapok hasonló kéréseket, leletekkel, diagnózisokkal, már szedett gyógyszerek, eddig alkalmazott gyógymódok felsorolásával.

Sajnos, becsületesen csak egyetlen választ lehet e kérdésekre adni: A homeopátia nem varázsszer, amit hipp-hopp elő lehet rángatni, mint az egyik kezelési módot a sok közül. A homeopátiás gyógymód egyfajta életfilozófia gyakorlati alkalmazása. A homeopátiának elvei, szabályai, előfeltételei vannak. És ha valaki e szabályokkal szemben alkalmazza, akkor ritka az az eset, melyekben hatni fog.
     E ritka esetek közé tartozik például az utazási betegség, a sokk, az ijedtség, a különféle sebesülések, az ételmérgezés, a túl sok étel vagy ital fogyasztása stb. – melyek mind egyszeri, akut problémák, ahol a homeopátia azon személyeknél is hatni tud, akik egyébként napi 10-14 allopátiás gyógyszert szednek, és akik tucatnyi operáción, ilyen vagy olyan beavatkozáson estek már át.

Az ezeknél komplikáltabb, nem egyszeri tüneteknél a homeopátia nem fog segíteni, ha a páciens nem változtatja meg felfogását a gyógyítás elvével, mikéntjével kapcsolatban. (Természetesen, ha valakit tudta nélkül kezelnek homeopátiával, vagy úgy, hogy elveszik tőle a fölösleges allopátiás gyógyszereit, és homeopátiás szerekkel helyettesítik, vagy úgy, hogy nincs mit elvenni tőle, például a gyermekeknél, időseknél, akiket hozzátartozóik ápolnak, kezelnek, akkor a páciensnek nem kell ismernie a homeopátiát, elég, ha a kezelője tudja, mit miért csinál. Magyarul: a homeopátia sikeressége nem a páciens „hitétől”, hanem a kezelő a tudatos felírásától függ.)

Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogyha valaki homeopátiával akarja magát gyógyíttatni, akkor legalább a homeopátia alapjaival tisztában kell lennie, és azzal is, hogy a homeopátia nagyon sok mindenben ellene mond a hivatalos orvoslás elveinek. És azt is tudnia kell, hogyha tucatnyi orvosságot szed, akkor a homeopátia nem segíthet. Illetve csak úgy, ha a kezelést azzal kezdi, hogy orvosságait fokozatosan a minimumra csökkenti. Aki erre nem hajlandó, annak időpocsékolás a homeopátiával kísérleteznie.


Kérdés: Két olyan kérdést is kaptam, mely nem a szénanáthával kapcsolatos, hanem a kérdezők komoly betegségben szenvedő rokonaik számára kértek tanácsot, jobban mondva valamilyen homeopatikus szert.

Válasz: E kérések ismét a homeopátia és az akadémikus orvoslás különbözőségére hívják fel a figyelmet. A homeopátiában – különösen a krónikus betegségekre – nem létezik mindenki számára gyógyító egyetlen szer. És a megfelelő egyénre szabott gyógyszert – különösen a krónikus betegségeknél – csak hosszas kikérdezés után lehet megtalálni, ráadásul a krónikus betegségek esetén a homeopatikus kezelés hosszas, esetleg évekig tartó folyamat.
     Éppen e kérdések hívják fel arra a tényre a figyelmet, hogy aki rendszeresen homeopátiával kezeli vagy kezelteti magát, és már átesett egy alapos homeopatikus „salaktalanításon”, az sokkal ritkábban lesz krónikusan beteg. Ez nem csak azért van így, mert a homeopatikus előkezelések miatt kevésbé fogékony a betegségekre, hanem azért is, mert
     1) múló bajaira nem szintetikus, hanem homeopatikus gyógyszereket szed be, és ezeknek nincsenek káros mellékhatásai;
     2) mert nem gondolja úgy, hogy minden fájdalmat, minden rossz közérzetet, minden kellemetlen tünetet azonnal gyógyszerekkel kezelni, eltüntetni kell.
     Ahogy a könyv záró fejezetében írom, a homeopátia előnye, hatása többszintű. Lehet csak néha alkalmazni, kisebb panaszoknál, akut tüneteknél; lehet komolyabb bajoknál, de szintén csak alkalmakként használni. És lehet „vele” élni, azaz minden bajunkra rendszeresen ehhez a gyógymódhoz fordulni. A krónikus betegségek eredményes gyógyításánál csaknem mindig e harmadik módszerre van szükség.


Kérdés: A laboratóriumi vizsgálat vizeletemben bakteriális fertőzést mutatott ki. Arra gondoltam, hogy vizeletemből a sajátvér gyógyszer elkészítésének szabályai alapján készíthetnék szert, mit szól ehhez?

Válasz: Valóban van olyan irányzat, mely minden betegségből, illetve annak minden kórokozójából ú. n. nozódát készít, és ezzel kezel. A klasszikus (tiszta) homeopátia ezt nem ismeri, már csak azért sem, mert a legtöbb bajra megvan a jól bevált gyógyszere. Imhäuser doktornő is kipróbálta a vizeletképző szervek megbetegedése esetén a sajátvizelet kezelést, de úgy nyilatkozott róla, hogy semmilyen eredményt nem ért el vele.
     A vérrel való kezelés egészen más, mint a vizelettel. A vér maga az „élet”, tele van „életet adó anyaggal”, míg a vizelet „végtermék”, azokat az anyagokat tartalmazza, melyre a szervezetnek nincsen szüksége. A vese méregtelenít is egyben, tehát a vizeletben olyan anyagok is vannak, melyek kifejezetten károsak. Ebből tehát nem logikus, sőt, értelmetlen homeopatikus szert készíteni.
     A szénanátha olyan betegség, melynek tünetei csaknem mindenkinél ugyanazok, ezért nehéz rá egyedi homeopatikus szert találni. Ez az oka annak, hogy a szénanáthát homeopatikusan nehéz a hagyományos módon kezelni, hiszen nincsenek egyedi, szokatlan tünetei, melyek alapján a szereket ki kellene választani. Ezért használnak a szénanátha gyógyítására a leggyakrabban ú. n. komplex szereket, melyekben nem csak egy, hanem több homeopatikus gyógyszer található. Ez szintén nem a klasszikus (helyes) homeopatikus eljárás, de ebben az esetben nem a tudatlanság, hanem a kényszer visz rá erre a megoldásra.
     A sajátvér gyógyszer elkészítése azonban megfelel a klasszikus homeopátia szabályainak, és jobban, biztosabban, és ami a legfontosabb, tartósabban hat, mint a komplex szerek, melyek csak a tüneteket csökkentik.
     Visszatérve az eredeti kérdésre: a vizeletképző szervek megbetegedésére számtalan kiváló homeopatikus gyógyszer áll rendelkezésre, tehát a vizeletből készített szernek emiatt sincs semmi értelme.


Kérdés: Lehetséges-e nem várt, meglepő, egyéni mellékhatások fellépése? Honnan tudom majd, hogy egy a terápia megkezdése után hirtelen fellépő tünet (hasmenés, izületi fájdalom, fejfájás) nem a saját-vér-terápia mellékhatása? Mit csináljak, ha ez megtörténik? Hagyjam abba a kezelést, vagy folytassam tovább?

Válasz: A homeopátiában meg kell különböztetni az akut és a krónikus betegségeket, azaz, hogy a beteg valamely akut bajára kap homeopatikus gyógyszert, vagy krónikus bajai ellen úgynevezett alkati kezelésben részesül. Mindkét esetben előfordulhat az úgynevezett „első rosszabbodás”, ami az akut esetben azt jelenti, hogy – kizárólag – átmenetileg megerősödhet a kezelendő tünete, az alkati kezelésnél pedig azt, hogy olyan tünetek lépnek fel – szintén csak átmenetileg –, melyek jellemzőek rá, melyek élete során többször, újra és újra felléptek már nála. . Csak az ilyen tünetek eredhetnek a szabályosan bevett homeopatikus gyógyszerektől, mert a homeopatikus gyógyszereknek nincsenek mellékhatásai, éppen ebben áll a homeopátia egyik legnagyszerűbb tulajdonsága!
     Ez az úgynevezett „első rosszabbodás” azonban – még akkor is, ha a beteg nem örül neki – valójában nagyon jó jel, hiszen azt mutatja, hogy a szer dolgozik. Az alkati kezelésnél jelzi, hogy a kapott gyógyszer arra serkenti a szervezetet, hogy a régi bajait újra „feldolgozza”, egészen, ne csak látszólag kúrálja ki. A homeopatikus irodalomban ismertek olyan esetek, amikor valaki az első homeopatikus szerére élete csaknem minden betegségét újra átélte. Az ilyen első rosszabbodás mindig csak átmeneti.
        Ha Önre jellemző, többször átélt tünetek lépnek fel Önnél a sajátvér kezelés folyamán, akkor két-három napig ne vegye be a szert, majd utána nyugodtan folytassa a kezelést, ha lehet eggyel magasabb potenciában – tehát a saját-vér kezelésnél a C7 helyett a C9-cel, vagy a C9 helyett a C12-vel, vagy C12 helyett a C15-tel.


Kérdés: Gyermekem asztmája az évente nyárvégén visszatérő enyhe szénanáthájától független. Elkezdhetem vele azonnal a saját-vér-terápiát?

Válasz: Igen. Imhäuser doktornő a krónikus asztma kezelésére a következőket ajánlja: Többnyire hónapokig – egészen a C18-ig potenciáig – tartó kezelésre van szükség, melyet alkati kezeléssel ajánlatos kiegészíteni. (Ehhez a szóbajöhető leggyakoribb alkati szerek a következők: Ars, Bromum, Calc-carb., China, Chin-ars., Dulcamara, Medorrhinum, Nat-m., Nat-sulf., Psorinum, Sulfur, Thuja – ez a fő szer a gyermekkori asztmánál –, Tub.)
     Ahogy a könyvben írtam, krónikus asztmánál hetente egy adagot kell bevenni, C7-es potenciából elkezdve egészen C18-ig – tehát C7, C9, C12, C15, C18 –, mindegyiket négy héten át.


VISSZA


A következő fotón A szénanátha gyógyítása biztosan, olcsón, tartósan, mellékhatások nélkül című könyv hátlapja látható, melyen a könyvből vett háeom idézet olvasható.