Jó reggelt! – Jó napot! – Jó estét! – Kellemes és hasznos időtöltést kívánok a honlapon! dr. Élthes Eszter


KEZDŐLAP

ÉRDEKESSÉGEK

HÍREK

SAJÁTVÉR TERÁPIA

ELMÉLETI HOMEOPÁTIA

GYAKORLATI HOMEOPÁTIA

ALKATI KEZELÉS

ALKATI SZEREK

GALÉRIA

GYAKORI KÉRDÉSEK



LEGÚJABB FRISSÍTÉSEK



KÖNYV- ÉS HONLAPAJÁNLÓ

KERESÉS A HONLAPON

KAPCSOLAT



KAPCSOLAT –
TUDNIVALÓK A HONLAPRÓL,
ÉS A KÉSZÍTŐJÉRŐL


Ezt a honlapot „A SZÉNANÁTHA GYÓGYÍTÁSA – BIZTOSAN, OLCSÓN, TARTÓSAN , MELLÉKHATÁSOK NÉLKÜL” című könyv mellékleteként – mint a könyv szerzője, dr. Élthes Eszter – 2011. májusában indítottam (a könyvben csak a www.szenanatha.eoldal.hu cím szerepel, ami azonban a könyv megjelenése után nem sokkal megszűnt)
     A honlap eredeti célja az volt, hogy a könyvben ismertetett sajátvér gyógyszer előállításához és a kezelés lefolytatásához segítséget nyújtsak. Idővel azonban már nem csak a sajátvér terápia, hanem – csakúgy, mint a könyv háromnegyed része – magának a homeopátiának a megismertetése került munkám középpontjába. A honlapot állandóan frissítem, bővítem, igyekszem minél teljesebbé tenni, bár ennek elérésére még sok időre lesz szükségem.

Ahogy nőtt a honlapon a klasszikus homeopátiáról, ezen belül is leginkább a krónikus betegségekről és az alkati kezelésről szóló tanulmányok száma, úgy kerestek meg egyre többen azzal a kérdéssel, hogy „Vállalom-e a kezelésüket”; „Rendelek-e”? Bár a honlap különböző részein már válaszoltam e kérdésre – Nem, nem rendelek, mert az öngyógyítás híve vagyok – a kérdések nem maradtak abba, ezért szükség van rá, hogy ezt a honlap e kiemelt helyén is közzétegyem és megmagyarázzam. A tisztán személyes és gyakorlati okok mellett elsősorban elvi okok azok, melyek miatt nem vállalok kezelést.

Az elvi meggondolásaim (fontossági sorrend nélkül) a következők.

1. Az akut betegségek kezelését viszonylag kis ráfordítással – néhány jó könyv megvásárlásával, egy kis tanulással – bárki elsajátíthatja. Ezt bizonyítja azon könyvek nagy száma, melyek kifejezetten laikusoknak íródtak, s melyekből egyre több található a piacon. A magyar nyelven is kapható könyvek közül a leghasznosabbak címei a honlap KÖNYVAJÁNLÓ oldalán megtalálhatók.

2. A krónikus betegségek sikeres kezelése a pácienstől több elengedhetetlen feltételt követel.

a) A krónikus betegségek gyógyítása – különösen a felnőtteknél – akár éveket is igénybe vehet. Ráadásul a homeopátiás gyógyszerek csak akkor hatnak, ha a beteg nem antidotálja őket, azaz betartja az adagolás szabályait, és nem szed mellettük allopátiás gyógyszereket, különösen nem antibiotikumokat és szteroidokat, hormonokat, pszichofarmakológiai készítményeket. Ez megköveteli, hogy mindennapos kellemetlen panaszaira szintén homeopátiás gyógyszereket keres, vagyis az egészség terén gondolkodásmódját a modern materiális, kémiai gyógyszerekbe, gyógymódokba való hitről a homeopátia elveiben való meggyőződés váltja fel.
     Azt is tudni kell, hogy hiába sikeres egy homeopátiás kezelés, ha utána a páciens visszatér régi szokásaihoz, és mondjuk újabb bajaira megint a fent említett allopátiás gyógyszereket veszi be. Vagyis a homeopátia valójában új életfelfogást, életszemléletet követel azoktól, akik tartósan meg akarják őrizni egészségüket, vagy akár csak egy adott panaszuknál akarnak tartós sikert elérni. Ez pedig megint azt követeli, hogy aki homeopátiával akarja kezeltetni magát, annak már olyan sokat kell tudnia és tennie, hogy onnantól csak egy lépés, hogy magát is megpróbálja kezelni.
     E feltételek betartása nélkül egyetlen orvos sem jelentheti ki nyugodt lelkiismerettel a betegének, hogy a kezelése biztosan sikeres lesz. De ki tudhatja a kezelés kezdetekor, hogy ezeket a követelményeket a páciens be fogja-e tartani?

Hahnemann így fogalmazott: „Én eddig egyetlen krónikus beteget sem vettem kezelésbe mindaddig, amíg az illető nem szerezte be és alaposan át nem tanulmányozta az Organont. Ennek előtte nem győződhettem meg arról, hogy a beteg tökéletesen megbízik a kezelési mód pótolhatatlan előnyeiben és arról annyira meg van győződve, hogy minden ellenséges sugalmazás [és esetleges kezdeti balsiker] ellenére állhatatosan kitart a kúra mellett.”
     Az ugyan túlzás, hogy a homeopátia iránt érdeklődőnek el kéne olvasnia az Organont (Hahnemann fő műve, magyarul is kapható, de nagyon nehezen olvasható, ezért laikusoknak nem ajánlható), ha kezeltetni vagy kezelni akarja magát, de az elengedhetetlen, hogy ismerje a homeopátia elveit, vagyis legyen jól tájékozott.

b) Ha valaki egy kiló kenyeret akar venni, és kifizeti az árát, akkor nem csak ígéretet kap egy kiló kenyerré, hanem megkapja magát a kenyeret. Ha valaki elmegy a fogorvoshoz, mert fáj a lyukas a foga, és az orvos – jól, lelkiismeretesen – betömi a fogát, akkor (csaknem teljesen) bizonyosan megígérheti, hogy ezután már nem fog fájni a fog, és ezért nem csak munkájáért, de annak „eredményességéért” is jogosan jár neki a fizetség. Ráadásul a páciensnek a tömésért egy az elején meghatározott összeget kell fizetnie, függetlenül attól, hogy az orvosnak hanyadszorra sikerül azt jól megcsinálni.
     Csakhogy a test más betegségeinél, különösen, ami a belgyógyászati panaszokat és a krónikus betegségeket illeti, ez nem ilyen egyszerű, mert az orvos sokszor – nagyon sokszor – hiába dolgozik, hiába kezeli a beteget, hiába szedet vele részben méregdrága gyógyszereket, a beteg nem fog meggyógyulni (arról itt most nem beszélek, hogy az allopátiás gyógyszerektől még betegebb is lesz). Sajnos, ez a homeopátia esetében is gyakran így történik. Még a nagyon gondos, lelkiismeretes és szakszerű kezelés esetén is előfordul, hogy a gyógyulás nem következik be. Ennek sok oka lehet: a beteg nem teljesíti az a) pontban felsorolt követelményeket; a betegség gyógyíthatatlan – ennek is több oka lehet, például, hogy a beteg életkörülményei nem teszik lehetővé a gyógyulást, vagy maga a betegség túl súlyos.
     Mint ismeretes a homeopátiás kezelésnél minden konzultációnál fizetni szokás, függetlenül attól, hogy a panaszok elmúltak-e vagy sem, hiszen nem dönthető el egyértelműen, hogy a siker kinek vagy minek a hibájából nem következett be. Magyarul: a beteg, aki homeopatához megy, az orvos idejéért, igyekezetéért, tudásáért, felkészültségéért és rendelőjének fenntartásáért, de nem a gyógyulásért, nem a probléma sikeres megoldásáért fizet. (Számomra, mint volt fogorvos számára, ez elfogadhatatlan, ha viszont rendelnék, én is kénytelen lennék e szisztéma szerint pénzt kérni.)

A homeopátiában ritkán fordul elő – ha a feltételek adottak –, hogy a homeopátiás gyógyszerek nem képesek megoldani egy ügyet. De, az sokszor előfordul, hogy a kezelés évekig is eltart, és a legfelkészültebb homeopata is csak másodszorra, vagy sokadszorra találja meg a megfelelő gyógyszert, illetve gyógyszereket.
     Én ezért becsülöm Coulter, Burnett és Risch homeopatákat, mert ők nem csak a sikereikről számolnak be (mint a mai előadók), hanem a nehézségeikről is. Coulter és Burnett számos esetét leírja, melyben szinte minden szóba jöhető polychrestet kipróbált, míg eltalálta a beteg helyes szerét.
     Burnett például ilyet ír a köszvény gyógyításáról szóló művében: „Ha bizonyítottan fennáll a szikotikus terheltség, akkor én az összes szikózis-ellenes szert – mint például Thuja, Sabina, Nitricum acidum, Cupressus, Medorrhinum – nagyvonalúan bevetem, többnyire magas és legmagasabb potenciában adva.” Vagyis e nagy homeopata is félig-meddig „vakon” (azaz nem pontos kikérdezés alapján) adja a gyógyszereket, abban a meggyőződésében, hogy a miazmák végleges legyőzéséhez sok szer szükségeltetik.

c) Egy ilyen hosszadalmas kezelés azonban sok konzultációt és még több közbenső tanácsadást igényel az orvos-beteg kapcsolatban. Ezt pedig a legtöbb beteg nem tudja se kifizetni, se türelemmel elviselni. Eközben nem szabad elfelejteni, hogy az allopátiás kezelés minden esetben drágább, sőt a legtöbb esetben nagyságrendekkel drágább, mint a homeopátiás kezelés – az orvos honoráriumával, az operációkkal, felvételekkel és gyógyszerekkel együtt –, csak ezt az egészségbiztosító fizeti, amit viszont a páciens fizet egy életen át hónapokra lebontva, akár igénybe veszi a szolgáltatást, akár nem, vagyis akár beteg, akár nem. A homeopátiás kezelést azonban kinek-kinek magának kell megfizetnie, ezért tűnik olyan soknak, és ezért okoz sokaknak problémát.
     Másfelől sokszor az is megoldhatatlan, hogy egy rendelőt fenntartó, sok beteget kezelő orvos annyi figyelmet tudjon fordítani egy-egy betegére, mint amennyi a krónikus betegségek kezeléséhez, a szereknek a tünetek többszöri változása által megkövetelt kiválasztásához, állandó cseréjéhez, és a közbeeső akut panaszok gyógyításához sokszor szükséges.

Visszatérve a b) pont azon kijelentésére, hogy egy betegség gyógyíthatatlan, ha „a beteg életkörülményei nem teszik lehetővé a gyógyulást”, álljon itt Hahnemann egyik megállapítása a krónikus betegségekről írt könyvéből:
     „A mértéktelen fáradalmak, a mocsarakban végzett munkák, a test súlyos bántalmazásai és sérülései, a túlzott hideg vagy forróság és maga a szegénység kielégítetlen éhsége és egészségtelen élelmiszerei, de még a Bastille-ban ártatlanul eltöltött 10 éves fogság, a testi kínok közepette eltűrt gályaraboskodás sem képes oly mértékben a háttérben megbúvó szörnyűséges alapbetegséget a súlyos krónikus betegség kitörésére serkenteni, vagy a már meglévő betegség rosszabbodását előidézni, mint egy minden testi kényelemmel ellátott boldogtalan házasság vagy gyötrő lelkiismeret néhány hónapja. Az állandó szomorúság vagy bosszúság még a legcsekélyebb szimptómákat is felerősíti és sokkal biztosabban és gyakrabban vezet minden csak elképzelhető krónikus baj kitöréséhez, mint a szokásos emberi élet összes többi hátrányos körülménye. Ha azonban a beteg életkörülményei ezen a téren nem javíthatók, ha az orvos nincs abban a helyzetben, hogy az élet ezen legnagyobb pusztító erőit tartósan távol tartsa a betegtől, akkor inkább mondjon le a krónikus betegség kezeléséről és hagyja sorsára a beteget, mert a kezelés legmesteribb irányításával, a legmegfelelőbb és a testi bajokra leginkább alkalmas gyógyszerekkel sem lehet egyáltalán semmi jót elérni valamely krónikus betegség gyógyításánál szakadatlan bánat és kellemetlenség esetén, amikor a kedélyre ható állandó támadás tönkreteszi az életműködést.
     Csaknem ugyanilyen vagy még inkább gyógyíthatatlanok azok a krónikus betegségek, amelyeket éveken át különböző, gyakran több allopátiás orvos kezelt. Ezen alkalmatlan orvosi beavatkozások több éve tartó alkalmazása teljesen gyógyíthatatlanná teszik a krónikus betegségeket”

Amikor először olvastam a magát közismerten nagyra tartó, magabiztos orvos-gyógyszerész Hahnemann e sorait, annyira megdöbbentem, hogy hetekre félretettem a könyvet, hiszen napjainkban a krónikus bajokban szenvedők közül ugyan hányan vannak azok, akik nincsenek szakadatlan bosszúságnak kitéve munkahelyükön, magánéletükben vagy csak a mindennapok örökös kellemetlenségei között? Mennyi balsiker érhette a krónikus betegségek kezelésében Hahnemannt, ha ismert önbizalma ellenére ilyen megállapításra jutott? Szerencsére Hahnemann óta sok neves homeopata foglalkozott a krónikus betegségek kezelésével, és felfedezéseik révén (pl. a nozódák bevetésével, a miazmák örökletességéről szóló tan kifejlesztésével) ma e betegségek kezelésénél sokkal jobb a helyzet, mint Hahnemann korában volt.

Összefoglalva az elmondottakat, nekem az a véleményem, hogy a krónikus betegségek eredményes és tartós gyógyulását csak a hagyományos régi család-háziorvosi módszerrel, vagy képzett öngyógyítással lehet elérni. Miközben az öngyógyításhoz sorolom azt az esetet is, amikor a család egyik tagja tanulja meg alaposan a homeopátiát, és ő kezeli rokonait, közeli ismerőseit, és a régi házi doktor bácsis rendszer alatt is ilyesfajta ellátást értek.
     Számtalan példát tudok felsorolni arra, hogy egy idegen orvos általi kikérdezés milyen sok téves eredményre vezet, még akkor is, ha az orvosnak jó a pszichológiai érzéke. Könyvemben elmeséltem saját első élményemet, egy homeopatánál tett látogatásomat. A hozzá elvitt tíz ismerősömből kilencnél nem találta meg a helyes szert, és nem állíthatom, hogy mindannyiszor a saját hibájából. Az alkati szert nem a tünetek objektív számbeli összegzése adja meg, hanem a beteg „valódi énje”, amit a legtöbb esetben csak a legközelebbi rokonok vagy barátok ismernek. „Egy másik embert csak együtt lakva lehet megismerni”, ez olyan népi bölcsesség, mely a homeopátiában is érvényes.

Ha ezeken felül még Hahnemann figyelmeztetését is komolyan vesszük, a legtöbb páciens kezelésébe bele sem szabadna fogni. Holott a betegeknek pont ez a – naponta növekvő számú – köre (vagyis akik állandó kellemetlenségek, stressz-hatások alatt élnek) igényli a legsürgősebben és a leginkább azt a gyógymódot, amely mellékhatásaival nem rontja egyébként is nehéz helyzetüket. Szerencsére a tapasztalat azt mutatja, hogy a homeopátia a Hahnemann által kilátástalannak minősített esetekben is segít – legalább a panaszok részleges enyhítésével vagy szinten tartásával, ha tökéletes gyógyulás az ingerek állandósága miatt nem is érhető mindig el.
     Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a páciens egész életében homeopátiás szereket szed a testi és lelki bajaira, magyarul: vagy egy életen át jár homeopatához, vagy önmaga gyógyítja magát.

Mindent egybevetve, a hozzám fordulóknak csak azt tudom mondani, hogy nem kezelek, de biztatom őket, hogy fogjanak bele maguk a kezelésükbe Ezt az egész honlapot is azért készítem, írom, hogy ebben a segítségükre legyek..

Ezen kívül tudom, hogy a homeopátia óriási mértékben segít önmagunk és környezetünk jobb megismerésében, és a jó megismerés, már fél gyógyulás.
     Erre álljon itt egy, a napokban történt eset: egy 37 éves asszonyt több orvos, köztük három homeopata és egy pszichológus kezelte/kezeli többek között azzal a panaszával, hogy – elmondása szerint – nincs önbizalma, nem mer semmibe belevágni, emberek közé menni. Valójában semmi baja az önbizalmával, nincs kisebbrendűségi érzése, hanem egészen egyszerűen fél. Csakhogy ma minden ember fél, csak az egyik tudja, a másik meg nem. De erről nem az egyes emberek tehetnek, hanem a világ, ami mára embertelenné tette az életünket. Amint elhangzott ez a „diagnózis”, a hölgy azonnal belátta, hogy valóban ez a baja, és pusztán attól, hogy ezt felismerte, hogy erről beszélhetett, és hogy a magyarázatot is megkapta e panaszára, máris jobban lett. Számtalan ehhez hasonló példát lehetne elmesélni, ami mind azt bizonyítja, hogyha például egy Chappell könyvvel vagy Coulter remek portréival elkezdünk magunkon, tüneteinken, félelmeinken, szorongásainkon gondolkozni, máris könnyebben viseljük és könnyebben legyűrjük azokat.

Végezetül visszatérve azokra a történetekre, melyek a ma Magyarországon sok rendelőben gyakorolt homeopátiás kezelési módszerről szólnak, megismétlem azt, amit a honlap egy másik helyén már leírtam: Ha egy laikus saját kezelését az általam ajánlott repertórimuok alapján elvégzett repertorizálás során az első helyeken kijött polychrestek és az anti-miazmatikus szerek szabályos beszedésével – lásd erről a honlap megfelelő oldalait – próbálja elvégezni, ezzel sokkal jobb eredményt ér el, mint a több alacsony vagy közepes potenciájú szer egyszerre való, vagy a komplex készítmények állandó szedésével.


A GYAKORI KÉRDÉSEK oldalon (2013. május 4.-1.-i bejegyzésnél) idézek egy olvasói levelet, annak illusztrálására, hogy milyen levélre nem vagyok hajlandó válaszolni. Ahogy a cikkeimben már írtam, Hahnemann csak azokat kezelte (pedig azok fizettek neki), akik előtte elolvasták fő művét, az Organont. Azt is írtam már, hogy ezt én nagyon nagy túlzásnak tartom. Ugyanakkor a minimum, ami elvárható valakitől, aki egy ilyen honlapon kérdéseket tesz fel, hogy elolvassa a honlap vonatkozó írásait – és a könyvemet is. Ha ezt megteszi, és ezekkel kapcsolatosak a kérdései, nagyon szívesen válaszolok, ezt minden eddigi kérdező igazolhatja.

De még egyszer hangsúlyozom: Ez a honlap nem „kérdés-felelet” fórum, hanem „oktató internetes könyv”. Elsősorban azért írom, készítem, hogy a homeopátia iránt érdeklődőket megismertessem a klasszikus homeopátiával, a legjobb szakirodalommal, és serkentsek az öngyógyításra.

A honlap nagyon sok cikke foglalkozik a krónikus betegségekkel, azok okaival, az alkati kezeléssel, külön oldal az elvvel, a tudnivalókkal, magának a kezelésnek a lefolytatásával, a szabályaival. Arra kérem a kedves Olvasókat, hogy ezeket feltétlenül olvassák el – és lehetőleg a könyvemet is – mielőtt kérdéseket tesznek fel.


Idézet egy levélből:
„Könnyen a fórumon találhatja magát”

A honlap indítása, azaz 2011. májusa óta több mint másfél száz kérdezőnek többszáz levelére válaszoltam már, annak ellenére, hogy ez a honlap – ahogy külsejéből, felépítéséből ránézésre világosan látható – nem orvosi tanácsadásra szolgál, nem arra készült. Ahogy a TUDNIVALÓK A HONLAP KÉSZÍTŐJÉRÓL címmel 2013. április 2-án megjelent cikkben, majd egy hónappal később, 2013. május 4-én, a GYAKORI KÉRDÉSEK közé feltett bejegyzésben már nyomatékosan leírtam, a »honlap nem „kérdés-felelet” fórum, hanem „oktató internetes könyv”. Elsősorban azért írom, készítem, hogy a homeopátia iránt érdeklődőket megismertessem a klasszikus homeopátiával, a legjobb szakirodalommal, és serkentsek az öngyógyításra.«

Több helyen megírtam már azt is, hogy a hozzám mégis kérdésekkel fordulóktól elvárom, hogy ismerjék a honlap anyagát, vagy legalább a kérdésük tárgyát érintő cikkeket. A GYAKORI KÉRDÉSEK oldalon közölt olvasói levéllel kapcsolatban azt is leírtam, hogy „a minimum, ami elvárható valakitől, aki egy ilyen honlapon kérdéseket tesz fel, hogy elolvassa a honlap vonatkozó írásait – és a könyvemet is. Ha ezt megteszi, és ezekkel kapcsolatosak a kérdései, nagyon szívesen válaszolok, ezt minden eddigi kérdező igazolhatja.”

A honlap eddigi működése alatt túlnyomó többségben kedves leveleket kaptam, és mégha sok levélíró kérdéseiből ki is derült, hogy – kérésem ellenére – se a honlap írásait, se a könyvemet nem, vagy nem eléggé ismerik, udvarias hangnemük, őszinte érdeklődésük miatt igyekeztem válaszolni kérdéseikre.

Ma azonban olyan levelet kaptam egy 26 éves nőtől, melyre az eddigi két év alatt (sőt a többi honlapom hosszabb működése alatt sem) még nem volt példa. Hogy érthető legyek, közlöm levélváltásunkat, természetesen úgy, hogy ezekből a levél írójának személye ne derülhessen ki.

Előzmény: 2013. június 30-án kaptam az illetőtől az első levelet, melyben arra kért, hogy ajánljak egy jó vidéki homeopatát. Már ennek a levélkének a befejezését – „Várom mielőbbi válaszát” – különösnek tartottam, de akkor a levélnek erre a részére még nem reagáltam. (Azért tartottam különösnek, mert, mint annyiszor megírtam, a honlap nem „kérdés-felelet” fórum, nem kínál sehol ilyen szolgáltatást, következésképpen nem kötelességem, hogy válaszadással, pláne „mielőbbi” válaszadással töltsem az időmet, erre legfeljebb megkérhetnek, de hogy ezt „mielőbb” tegyen, nos, ezt már végképp nem szabhatják meg.)
     Szokásom szerint postafordultával válaszoltam, melyben közöltem, hogy sajnos nem tudok senkit ajánlani.
     Pár nappal később jött a következő levél, benne több kérdéssel. Például ilyennel: „Melyik szert hogyan adagoljam, milyen potenciálban?” – Nos, ez már önmagában olyan kérdés, ami kihoz a sodromból: A honlapon hónapok óta fent van A HOMEOPATIKUS SZEREK AJÁNLOTT POTENCIÁI című összeállítás, aminek elkészítését óriási munkám előzte meg. Ezen kívül, minden homeopátiás könyvben – a honlapon ajánlottakban is – megtalálhatók az adagolás szabályai, arról nem is beszélve, hogy a honlapon már csaknem két éve fent van A homeopatikus szerek adagolása című cikk.
     A levélíró ezután főbb panaszait sorolta fel, majd két olyan további kérdést tett fel, melyek jogosak voltak, hiszen az általam írtakhoz kapcsolódtak, és olyan problémákat érintettek, melyekre eddig külön még nem tértem ki.
     Ezért újfent postafordultával elküldött e-mailemben először erre a két kérdésre adtam meg a kimerítő választ. Anélkül, hogy a kérdéseket közölném, a jobb érthetőség kedvéért válaszaimat közlöm (már csak azért is, mert közérdekű információt tartalmaznak): „Akinek a Nux-v az alkati szere, annál jobb, ha a salaktalanításnál elhagyja a Nux-v, és helyette vagy Calc (ha kövérkés), vagy Calc-p (ha sovány testalkatú) vesz be, vagy Silicea C 30-t, ha sok oltást kapott előzőleg. A hp-es szerek nem válogatnak. Például, ha bevesz Thujat, akkor az nem csak az oltások mellékhatásait kezeli, hanem mindent, amire a Thuja szer képes. Persze, ha előzőleg sok oltást kapott, akkor kicsit több adag Thujára lehet szüksége, mint olyannak, aki nem kapott.”
     Ezután a levélíró többi kérdésére utalva, ezt írtam: „Az összes többi kérdésére a honlapon megtalálja a választ.”

Ezek voltak a konfliktus előzményei, most jön maga a konfliktus:

A levélíró ugyanis e második, a most tárgyalt kérdéseit tartalmazó levelét ezzel a mondattal zárta: „Szeretném, ha ideje függvényében minél bővebben kifejtené tanácsait.”
     Ahogy fentebb írtam, már az első levél befejező mondatát – „Várom mielőbbi válaszát” – különösnek tartottam, de ez a második befejező formula minden eddigi tapasztalatomat és elképzelésemet felülmúlta.

Én azért – is – szeretem a homeopátiát, mert elvei, felépítése, alkalmazása gyökeresen ellenkezik a mai világgal. Azzal a világgal, mely csak követel, mely semmilyen értékrendet nem ismer, ahol az emberek meg vannak győződve arról, hogy nekik minden jár, hogy őket mindenki köteles kiszolgálni. Én alapjaiban tagadom ezt a világot, nem vagyok hajlandó e törvények szerint élni, se eltűrni azokat, és éppen ezért vagyok olyan amilyen: azaz e honlappal is mindenfajta, a legcsekélyebb ellenszolgáltatás nélkül próbálok meg segíteni másoknak.
     Egyébként a levélírók túlnyomó többsége pont ezt tartja feltűnőnek, és pont ezt a hozzáállásomat köszöni meg.

Mivel a levél szerzője megírta, hogy mit tart saját alkati szerének, válaszomat (amit fent idéztem) ezzel a mondattal zártam: „Valóban meglehet, hogy a Nux-v a szere, mert ilyen pofátlan mondatot: "Szeretném, ha ideje függvényében minél bővebben kifejtené tanácsait" valóban nem sok női szer mer leírni. Üdvözlettel dr. Élthes Eszter”

Kis késéssel ma kaptam meg a választ, amit tanulságképpen és a benne található fenyegetés miatt teljes egészében, az eredeti helyesírással közlök, csak a kiemelések és a szögletes zárójelben levő megjegyzések származnak tőlem:

»Kedves Élthes Eszter!

Nyaralás miatt csak most olvastam levelét. Semmitmondó válaszától (többet a thujából) már csak azon döbbentem meg jobban, hogy a lelkek szakértőjeként nem képes felismerni egy választékos, udvarias hangnemet. Ha én is semmitmondóan zártam volna levelemet pl. kérem válaszoljon, most nem kellene Önnek elmagyarázni, hogy erre a mondatomra különös figyelmet szenteltem, tapintatból:
     - "ideje függvényében" : ne legyek tolakodó, időrabló, erején felüli, csak annyit kérjek, amire éppen ráér, hiszen sokan írhatnak, nem győzi.
     - "kifejtés": eddigi tapasztalataim alapján éppen ezt a semmitmondó választ [mitől semmitmondó a két fontos kérdésére megadott precíz felelet?] szerettem volna elkerülni. Ösztönözve Önt logikus, használható információra. [!] Hacsak egy két mondat erejéig is. [lásd fentebb a válaszomat, ami bőven több, mint „egy-két mondat.”]
     És lám mit váltott ki Önből e bölcs [!] előrelátásom. Az Ön által felvázolt típusok közül melyikre jellemző e felismerőképesség hiánya. Melyikre jellemző az, hogy vélt sérelméért orvosként visszaél a beteg őszinteségével, bizalmas információit ellene fordítja. Az Ön feladata [hogy micsodám?] a gyógyítás, nem a gúnyolódás, leckéztetés, csipkelődés, pirongatás. Ön itt orvos, nincs helye a személyes véleményének, ellenszenvének. [Ha tényleg orvosként válaszolnék, akkor elsőnek a tiszteletdíjamat közölném, és hajtanám be.] Ha doktor létére sem volt képes uralkodni magán, Ön is mindenképpen az én kategóriámba tartozik. A különbség köztünk mégis óriási, hiszen én tanárnőként ilyen szarvashibát nem követek el a bennem megbízó gyerekekkel. Összegezve: aki ebbe a két kategóriába tartozik, semmiképpen sem vállaljon tanácsadást, mert könnyen a fórumon találhatja magát.«

Azt hiszem, a levélíróból az váltotta ki ezt a felháborító, ostoba és fenyegető választ, hogy valaki bár burkoltan, de véleményt mert viselkedéséről mondani. Azt hiszem, a mai ember valóban ezt nem képes semmilyen formában elviselni. Csak hát így nem működik a homeopátia, abban az őszinteség, az önismeret elengedhetetlen!
     Ami pedig a „fórumon találást” illeti, nos, ennek a világnak talán egyik legundorítóbb része éppen a fórumok, az anonim rágalmazó, öklendező bejegyzések elterjedt világa, ami az emberek leggonoszabb, legalávalóbb oldalát hozza ki. A levélíró mondata egyértelműen erre a világra céloz, aminek, ezek szerint, maga is tevékeny résztvevője.

Mivel a 26 éves levélíró fenyegetéssel zárta levelét, nevét legalább így közlöm: Nagy Zs. – ez a magyar nyelvben annyira általános név, hogy senki nem ismerheti fel belőle. Viszont a honlap olvasói, akik majd a különböző fórumokon találkoznak rágalmazásával, személyem és honlapom pocskondiázásával, legalább tudják, miről is van szó tulajdonképpen.

Ezt a hosszú cikket több okból írtam:
     Ismét szeretném megkérni az engem megkeresőket, hogy olvassák a honlapot, mielőtt kérdéseket tesznek fel. Naponta átlag (ünnepeket, hétvégeket beleszámítva) két órát töltök válaszadással (tendencia növekvő), és ezen idő nagyobbik részét cikkek fordítására és írására fordíthatnám, ha nem kellene már több ízben tárgyalt problémákra is válaszolnom.
     Másfelől, újfent szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a honlapot nem azért hoztam létre, hogy tanácsokat adjak, online rendelést folytassak. A kérdéseikkel mégis hozzám forduló, több mint másfélszáz levélíró, pontosan tudja, hogy ennek ellenére kimerítően és azonnal válaszolok, de ezt nem „kötelességből” teszem, nem azért, mert úgy gondolom, hogy ez az én „feladatom”, ahogy ez a levélíró fogalmazott, hanem szívességből, segíteni akarásból.
     És a túlnyomóan udvarias és hálás olvasók érdekében azt kérem, hogy aki ilyen modorral van megáldva, mint a fenti levélíró, kerüljön el engem. Mert ha még kapok ehhez hasonló leveleket, lehet, hogy abba hagyom a válaszadásokat.

Feltéve: 2013. július 16.



A honlap-készítőjéről – dr. Élthes Eszterről – a kezdőlapon található rövid tájékoztató.

Ismételten és határozottan arra kérek mindenkit, hogy csak akkor tegyen fel nekem kérdéseket, ha azokra a választ a könyvemben és a honlap cikkeiben nem találta meg. Mivel ezt a kérést az elmúlt csaknem három év során a honlap több helyére is feltettem, és mindezek ellenére még mindig folyamatosan kapok olyan leveleket, melyekben olyasmit kérdeznek, amit a honlapon nem is csak egy, hanem több helyen is megválaszoltam, tárgyaltam már, mostantól – 2014. április 11. – az olyan levelekre, melyekben ilyesmiket kérdeznek, NEM FOGOK VÁLASZOLNI.
Remélem azok, akik örülnek, ha a honlapot frissítem, ahelyett, hogy ilyen levelekre válaszolgatok, megértéssel fogadják ezt a döntésemet.

Kiegészítés 2014. szeptember 21-én:

Sorozatos kérésem és felszólításom ellenére még mindig tucatjával érkeznek a kezelésre vonatkozó kérdések. Ezért kénytelen vagyok megismételni a fentieket, és egyre „szigorúbb” lenni: Mostantól kizárólag olyan levelekre válaszolok, melyek a honlapon vagy a könyvemben olvasottakkal kapcsolatosak, azaz, ha valaki valamilyen hibát vagy nehezen érthető dolgot fedez fel mindabban, amit eddig írtam. KEZELNI NEM KEZELEK! Interneten keresztül sem!

Címem: szenanathahp@gmail.com – kízárólag teljes névvel aláírt levelekre válaszolok!





KERESÉS A HONLAPON

Kedves Látogatók!

Többen érdeklődtek, hogyan lehet a honlapon valamilyen cikket vagy szöveget megkeresni, ha a pontos helyét nem tudják vagy már elfelejtették. Nos, mivel ez a honlap nem programmal készül, a honlap maga nem rendelkezik saját keresőprogrammal. Azonban a google.hu-n mód van arra, hogy magán a honlapon belül mindent meg lehessen találni. Ehhez a google keresőjébe be kell ütni a keresendő szót, majd utána a "site:" szűkítéssel a honlap gyökércímet, ami: "http://szenanatha-hp.fw.hu"

Példa a honlapon való kereséshez:

Keresendő kifejezés: "Coulter"
Megoldás: "Coulter site:http://szenanatha-hp.fw.hu"

Egy másik módszer, ha a google keresőjébe egyszerűen beírják a keresett kifejezést és a honlap nevét.
A fenti példánál maradva ez így néz ki: "Coulter szenanatha-hp.fw"



A HONLAP ANYAGA – LELTÁR
A FELTETT OLDALAKRÓL

A honlap anyagának bővülése egyre nehezebbé teszi a tájékozódást, annak ellenére, hogy a MENÜ-ből elérhető fő oldalakon minden eddig feltett cikk címe megtalálható. Ezért közlök – egy nem téma, hanem az oldalak URL címének abc sorrendjében elkészített – „leltárt” a honlapra felkerült minden oldalról. Ha a fentebb közölt módon – a google keresőjének segítségével – valaki nem találja a keresett témát, e leltárral az összes oldalra eljuthat.