Jó reggelt! – Jó napot! – Jó estét! – Kellemes és hasznos időtöltést kívánok a honlapon! dr. Élthes Eszter


KEZDŐLAP

ÉRDEKESSÉGEK

HÍREK

SAJÁTVÉR TERÁPIA

ELMÉLETI HOMEOPÁTIA

GYAKORLATI HOMEOPÁTIA

ALKATI KEZELÉS

ALKATI SZEREK

GALÉRIA

GYAKORI KÉRDÉSEK



LEGÚJABB FRISSÍTÉSEK



KERESÉS A HONLAPON

KÖNYV- ÉS HONLAPAJÁNLÓ

KAPCSOLAT



HOZZÁSZÓLÁSOK, TÖRTÉNETEK,
ÉRDEKESSÉGEK


VISSZA AZ ÉRDEKESSÉGEK FŐOLDALRA


A LEGFONTOSABB ÓVINTÉZKEDÉSEK
A PARLAGFŰ-ALLERGIÁBAN SZENVEDŐKNEK

Feltételezem, hogy aki parlagfű-allergiában szenved, az pontosan ismeri azokat az óvintézkedési szabályokat, melyeket be kell tartania. De mivel idén az eddigieknél jóval súlyosabban támad a parlagfű – hiszen növekedéséhez nagyon jókor jött a sok eső, és virágzásához a nagy meleg –, nem árt, ha újra felidézzük és felsoroljuk e szabályokat.

  • A virágpor-koncentráció vidéken, falusias környezetben reggelente 4 és 6 óra között a legnagyobb, ezért ilyen helyeken este 7 és éjjel 12 óra között lehet szellőztetni. Ezzel szemben a városokban reggel 6 és 8 óra között száll a legkevesebb pollen, és este a legtöbb. Este tehát a városi lakásokban nem szabad kinyitni az ablakot, a szellőztetést kora reggel kell elvégezni. A meleg, szeles napokon ajánlott az ablakokat egyáltalán nem kinyitni. (Nyugaton már létezik olyan ablakháló, amelyik kiszűri a polleneket.)
  • A lakásokban a legveszélyeztetettebb napokban naponta kell porszívózni, és nem szabad vágott virágot vagy virágzó cserepes növényt a lakásban tartani. Aki tud, ezekben a napokban egyáltalán ne szellőztessen, hanem használjon légkondicionálót.
  • Lefekvés előtt ajánlott hajat mosni, és a ruhákat a hálószobán kívül levenni és tárolni. A hosszú haj, bajusz, szakáll nagy mennyiségű virágpor lerakódását teszi lehetővé, ezért ezeket a virágpor szezonban érdemes levágni. Nemcsak a hajat, de az arcot is minél gyakrabban kell megmosni. A ruhát a lakásba lépés előtt le kell porolni, és a nappal viselt ruháit, pláne az utcai, kerti ruhákat, semmi esetre sem szabad bevinni abban a szobába, amelyben alszik.
  • A levegőt szennyező anyagok – például cigaretta, FESTÉKEK, korom, füst – gyulladásba hozzák a légutakat, ezért a virágpor az ilyen, már eleve gyulladásban levő nyálkahártyán könnyebben hatol be, és a szennyező anyagokra tapadva még agresszívabban támad. Ezért nem szabad se aktívan, se passzívan cigarettázni, frissen festett, mázolt helyiségekben tartózkodni, zsúfolt utcákban gyalog közlekedni stb.
  • Nagyon fontos védeni a szemet. A szabadban mindenképpen napszemüveget kell hordani. Néhány szemüveget hordó ember panasza kontaktlencse viselésekor enyhül, másokénál azonban pont ekkor fokozódik. Ezért mindenkinek ki kell kísérleteznie, hogy nála mi a jobb megoldás. A fontos az, hogy a lencséket gyakran kell tisztítani, ez a keményeknél könnyebb, mint a puháknál, ezért ilyenkor kemény lencsét kell használni. Kamillás (bármilyen gyógyfüves) szemborogatás tilos!
  • A virágporszezonban olyan keveset kell tartózkodni a szabadban, amennyi feltétlenül szükséges. Aki megengedheti magának, annak a legveszélyesebb időszakban el kell utaznia olyan helyre, ahol nincs parlagfű (például a hegyekbe, hiszen 400 méter felett a parlagfű nem él meg).
  • Aki vonaton utazik, ne üljön a nyitott ablak mellé, hanem menetiránynak háttal a kocsi közepén foglaljon helyet. A gépkocsi ablakát zárva kell tartani még meleg időben is. Az autóban gyakran cserélni kell a levegőszűrőt.
  • A virágpor-szezonban nem szabad mézet, mézzel készült édességeket, propoliszt fogyasztani. A gyógyteák készítése, kamillás szemborogatás is tilos, mert fokozza az allergiás tüneteket.
A parlagfű – az ürömmel párosulva – soha eddig nem tapasztalt mértékben támad. Ezért a homeopátia kínálta minden lehetőséget meg kell ragadni a panaszok könnyebb elviselésére. Ez azt jelenti, hogy a sajátvér gyógyszert (ami pedig a beszámolók szerint egész mostanáig szinte teljes tünetmentességet szerzett a több anyagra is érzékeny személyeknél) kombinálni lehet más homeopátiás készítményekkel. Például reggel sajátvér, este lefekvés előtt a tüneteknek megfelelően Allium cepa, Euphrasia, Sticta, Agaricus, Nux vomiva, Sabadilla vagy más szénanátha elleni szer (vagy komplex készítmények, vagy eredet szerinti szerek).

Ugyanakkor nem lehet elégszer elismételni és eléggé hangsúlyozni, hogy a szénanátha valódi meggyógyításához (és nem csak tüneteinek eltüntetéséhez) feltétlenül ajánlott egy alapos alkati kezelés. Leginkább azért, mert a szénanátha csak EGY megnyilvánulási formája valamely mélyebben fekvő bajnak. És ezt a mélyebben fekvő bajt, ami talán már most sem egyedül a szénanáthában, vagy később nem csak a szénanáthában fog megmutatkozni, csupán egy ilyen alapos alkati és salaktalanítási kezeléssel lehet kikúrálni.

Feltéve: 2011. augusztus 31.


A PARLAGFŰ TERJEDÉSE EURÓPÁBAN

Én Németországban és Ausztriában eddig még sehol nem láttam parlagfüvet, ezért leptek meg az interneten található német nyelvű beszámolók, melyek arról adtak hírt, hogy már Nyugat-Európába is behatolt a parlagfű.
     Igaz, én nyugaton jobbára falusi, kisvárosi területeken járok, ahol a földek évtizedek óta ugyanazon parasztcsaládok birtokában vannak, és akik ezért rétjeiken, szántóföldjeiken nem hajtanak végre állandóan talajrendezést. Ahol pedig a város a tulajdonos, ott lehetőleg mindent lebetonoznak, így a parlagfűnek nem sok esélye van a megtelepedésre.

Mert ahhoz, hogy a parlagfű ellen valaki eredményesen védekezni tudjon, ismernie kell a tulajdonságait. Mert az ilyen védekezésnek, melyekről olykor a médiában lehet hallani, mint például: „Etessék meg az állatokkal!” „Nem kell kihúzni, elég levágni”, nem sok értelme van. Az előző tanács azért butaság, mert a parlagfüvet egyetlen állat nem eszi, a második pedig azért, mert ha a parlagfüvet virágzás előtt, vagy nagyon fiatalon, de nem elég mélyen vágják le, akkor az eredeti méreténél is nagyobbra nő, többszörösen elágazik és így több virágot, magot érlel.

A parlagfű neve onnan ered, hogy ahol a föld parlagon marad, vagy ahol a talajt megbolygatják, elsőnek ez a növény bújik ki és terjed el. Egy közepes növény több ezer, vagy akár több tízezer magot érlel, de 60 ezer magot is termelhet egyetlen tövön. A mag rendkívül ellenálló, akár harminc, negyven évig is csíraképes marad. De ami még ennél is rosszabb, egyetlen tő egy milliárd pollent tud produkálni!
     Az enyhén savanyú, homokos vályogot kedveli, de más területen is megél. Leggyakrabban utak és vasúti sínek mentén, parlagon hagyott területeken és bolygatott földeken fordul elő. A meleg éghajlatot, a fényt, és a nyári csapadékot kedveli. A sűrű növényzetet, fákat nem kedveli. A tengerszinttől a 400 méteres magasságig fordul elő.
     Mindig csak a talaj felső 3 cm-es rétegében nyugvó parlagfű magok indulnak csírázásnak. A mélyebben fekvő magok évtizedekig nyugalomban maradnak. De ha a talajt megbolygatják, a felszín alá került magok csírázásnak indulnak.
     Utak, lakótelepek, nagyberuházások építésekor a talajrendezési munkák során a termőtalaj eltűnik, a felszínre kerülő nyers talajon évekig a parlagfű egyeduralkodó. Uralkodása idején hatalmas mennyiségű magot termel. Ez a milliós magmennyiség a következő 30-40 évre megteremti a faj fenntartásának a lehetőségét.
     A parlagfű a jól beállt gyepekbe nem hatol be. Fontos lenne a régi legelők, kaszálók fenntartása, a beszántásuk kerülése. Erdőkbe sem hatol be, ezért hosszú távon jó megelőzés a parlagterületek erdősítése. Ha a parlagfüves területet magára hagyják, az őshonos növények ismét elfoglalják a helyüket, és kb. 3-4 év alatt „kipusztítják”, ezért is fontos lehet a legelők, kaszálók megtartása és fejlesztése azokon a területeken, ahol már nem érdemes haszonnövényeket termeszteni.

Ezeket a szakirodalomból vett adatokat alátámasztják a tapasztalatok: Én olyan vidéken lakom, amelyik Magyarország parlagfűvel legszennyezettebb része (Duna-Tisza köze), ahol mind a talaj, mind az éghajlat rendkívüli módon elősegíti a parlagfű terjedését. De a legnagyobb bajt nem ezek a helyi adottságok okozzák, hanem a folyton megbolygatott területek. Egyrészt a homokos talajon a földutak állandóan bolygatják a talajt, minden kerék újabb és újabb parlagfű magot emel ki a mélyből (lásd a fenti, baloldali, 2011 júniusában megörökített képen a keréknyom mentén kibújó növényeket, a világoszöld csík mind parlagfű). Másfelől a réteket újra és újra beszántják, a gyümölcsösöket, a szántókat mindig újra telepítik, mindig új növény termelésével próbálkoznak, így a parlagfű magjai újra és újra a felszínre kerülnek.

Ilyen körülmények között remény sincs arra, hogy a jövőben a parlagfű terjedése csökkenne vagy megállna. Ellenkezőleg, az várható, hogy egyre nagyobb területekre borít majd el.

A jobb oldali képen a parlagfű 2006-os európai elterjedtsége látszik, a bordó szín a leginkább szennyezett vidékeket jelöli. A parlagfű már ekkor elérte Németországot, Svájcot, ahol kötelező irtani és előfordulását jelenteni, Ausztriát, Franciaországot, Angliát, Itáliát, sőt még Svédországot is. A növény agresszivitása miatt, mára, azaz 2011-re nyilván még nagyobb lett az elterjedtsége, és ez a rohamos terjedés a jövőben az általános felmelegedéssel, egyre szárazabb és melegebb nyarakkal még erősebb lesz.

Feltéve: 2011. augusztus 31.


EGY OLVASÓ TAPASZTALATA A SAJÁTVÉR TERÁPIÁVAL

Lányomnak 12 éves korában kezdődött a légúti allergiája, felső légúti tünetekkel: vizes orrfolyás, tüsszögés, orrdugulás. Tünetei igen kifejezettek voltak, nehezen lehetett elviselni. A tesztvizsgálatok során többféle növény bizonyult allergénnek: aranyeső, pázsitfűfélék, gabona, parlagfű és feketeüröm.
     Ez számára azt jelentette, hogy minden évben április elejétől október végéig gyógyszert kellett szednie. A legnehezebb időszak mindig július végétől szeptember végéig tartott (a parlagfű és a feketeüröm együttes virágzásakor), ilyenkor a gyógyszere mellett sem volt teljesen tünetmentes, de nagyjából elviselhető volt az állapota némi tüsszögés mellett.

Természetesen igyekezett kerülni a direkt expozíciót, azaz a pollenekkel különösen szennyezett területeket, de ha mégis, például kirándulás alkalmával gyomosabb területen jártunk, gyógyszer mellett is heves tünetek, erős orrfolyás jelentkezett.

5 évig ment ez így: 7 hónap gyógyszer-szedés, utána 5 hónap nyugalom, illetve a „nyugalomban” több, különböző súlyosságú nátha, felső légúti infekciók.

Tavaly (azaz 2010 telén) ismertük meg a sajátvér-terápiát, és azonnal kipróbáltuk: a tünetmentes, télvégi időszakban, februárban kezdtünk, de csak egyetlen négyhetes kúrát végeztünk el (melyet nem C7-tel, hanem C5-tel kezdtünk). Az eredmény az lett, hogy egész július végéig szinte teljesen tünetmentes volt, és így, ebben az időszakban évek óta először, semmilyen hagyományos gyógyszert nem kellett szednie!
     A parlagfű/feketeüröm kettős szezonban azonban újra nagyon erős tünetei lettek, ezért bevette a korábbi gyógyszerét, mire a tünetei csökkentek, teljesen tünetmentes így sem lett, hasonlóan a korábbi évek tapasztalatához.

Ebben az évben tél végén ismét végigcsináltunk egy 4 hetes akut kezelési sort (C5-C7-C9-C12). Az eredmény hasonlított az előző évihez: egész július elejéig ismét teljesen tünetmentes volt, minden gyógyszer nélkül.
     Ekkor enyhe tünetek kezdtek jelentkezni, ezért elkezdtük a heti egyszeri adagolási sémát, C7-es potenciával. Ezt 6 hétig szedte, és ezalatt gyakorlatilag tünetmentes volt 1-1 tüsszentést leszámítva, pedig parlagfűvel masszívan benőtt területek közelében is járt ez idő alatt.
     Ezután C9-cel folytattuk, továbbra is csak heti egy adaggal, vagyis a könyv 25. oldalán a „megelőző kezelés” fejezetben ismertetett módon.

Sajnos az első adag után megjött az augusztus végi kánikula, és ezzel együtt a tünetek erősödése (több tüsszögés, orrfújás). Emiatt áttértünk heti egy adagról a napi egy adagra, azaz a megelőző kezelésről az akut esetekre ajánlott adagolásra (lásd a könyv 23. oldalát).
     Ahogy elkezdtük a napi adagolást a tüsszögés jelentősen csökkent. De amikor a kánikula tovább fokozódott, a tünetek mégis romlani kezdtek, és az orrfolyás is megjelent.
     A „gyakori kérdésekben” ajánlottak szerint ekkor előbb áttértünk a napi kétszeri adagra, de mivel erre sem mutatkozott számottevő javulás, visszatértünk a C9-ről a C7-re, kipróbálandó, hogy az alacsonyabb potencia jobban hat-e, hiszen ez az erősség okozta korábban a heti egy adagban is a szinte teljes tünetmentességet, igaz, nem ilyen erős virágpor-koncentráció mellett.
     És valóban, a C7-es potenciára lányom tünetei megint jelentősen javultak, úgy hogy most még pár napig ezt szedi, utána pedig a C5-tel folytatjuk tovább a kezelést, amíg szükség van rá.

Lányom, az eddigi tapasztalatai alapján, azt gondolja, mindenképp jobban szeretne ezzel a gyógymóddal próbálkozni, és semmiképpen sem akarja a korábbi gyógyszerét szedni, hiszen ebben az időszakban az sem biztosított teljes tünetmentességet, és jó lenne megszabadulni tőle, ha egy mód van rá.
2011. augusztus 28.


MI A CÉL?

Mielőtt belefogunk egy ismeretlen dolog „felfedezésébe”, tanulmányozásába, célszerű feltenni a kérdést magunknak, mi a célunk ezzel? Érdemes ugyanígy tennünk a homeopátiával, illetve a potenciált sajátvér terápiával való ismerkedésünk kezdetén is.

A kérdésre különböző válaszokat adhatunk:

  • Mindenáron és teljesen meg akarok szabadulni a tüneteimtől, kerül, amibe kerül (még a későbbi esetleges káros következmények sem érdekelnek).

    Aki így gondolkodik, annál érthető, ha mindent, és akár egyszerre is, kipróbál panaszai elmulasztására. A szénanáthánál maradva, egyszerre vesz be hagyományos, szintetikus gyógyszert, ugyanakkor megcsinálja a potenciált sajátvér terápiát, esetleg még bevesz más komplex homeopátiás készítményt, sőt más alternatív gyógymódot is alkalmaz.

  • Meggyőződtem róla, hogy a hagyományos gyógyszerek, amellett, hogy nem adnak teljes tünetmentességet, még kárt is okoznak. Olvastam róla és tapasztalom, hogy e gyógyszerek mellékhatásai hosszú távon komoly problémákat, egészségügyi károkat okoznak. Azt látom és tapasztalom, hogy a hagyományos gyógyszerek és gyógymódok után újabb és újabb betegségek lépnek fel, a beteg egészségi állapota nem hogy javulna, de fokozatosan romlik.
         Ezért az az elvi meggyőződésem, hogy – ahol csak lehet – természetes gyógymódot alkalmazok. Sőt, ezt teszem még akkor is, ha panaszaim nem azonnal, vagy nem százszázalékosan tűnnek el, hiszen tudom, hogy ez a helyes út, és kitartással egyre jobb eredményeket érek majd el. És ami a fő, nem lesznek káros mellékhatások, idősebb koromban nem leszek beteg a sok szintetikus gyógyszertől és tünet-elnyomásoktól.

    Az ilyen beállítottságú emberek sok alternatív gyógymódot kipróbálnak, és mivel ezek száma évről évre nő, egyiket a másik után alkalmazzák, és hol ebben, hol abban bíznak meg.

  • A második pontban elmondottakon túlmenően már arról is megbizonyosodtam, mert az elvek vagy a gyakorlat erről győzött meg, hogy a homeopátia a leginkább alkalmas arra, hogy a szervezet egészségét, saját öngyógyító erejét, ellenálló-képességét megőrizze, illetve visszaadja. Ezért a jövőben igyekszem e gyógymóddal kezelni és kezeltetni magam, nem csak a mostani panaszaim eltűnésének érdekében, hanem azért is, hogy későbbi éveimben se legyek beteg.

    Akik viszont már a harmadik pontban elmondottak szerint gondolkodnak, azok – mondhatni – döntöttek egy módszer mellett, nem azért, mert csökönyösek, hanem, mert meggyőzte őket a homeopátia elve. Ezért többnyire, ha csak lehet, ezt a módszert veszik igénybe.

De nemcsak az olvasóknak, hanem „A SZÉNANÁTHA GYÓGYÍTÁSA” című könyv és e honlap (és a www.szenanatha.atw.hu) készítőjének is feleletet kell adnia a fenti kérdésre, vagyis arra, hogy miért írta meg a könyvet és miért szerkeszti ezt a honlapot?

Mielőtt a kérdésre választ adok, le kell szögeznem, hogy feltétlen híve vagyok a homeopátiának. Mint ahogy a könyvben is kifejtettem, ez a hit nem úgy kezdődött, hogy a homeopátia „hívott”, hanem úgy, hogy a hivatalos orvoslás „taszított”. Senkit nem ismerek, akinek krónikus baját a mai hivatalos egészségügy meg tudta volna oldani. Csak azt látom mindenütt – és egyre inkább –, hogy aki egyszer bekerül az egészségügy „kerekeibe”, az onnan nem tud kijutni, sőt, egyre újabb és újabb betegségeket szerez. Ez ma már minden korosztályra igaz.
     Így történt, hogy amikor megismerkedtem a homeopátia elveivel, majd ragyogó, csodálatos eredményeit saját magamon és környezetemen megtapasztaltam, a homeopátia meggyőződéses híve lettem.

A könyvet tehát azért írtam, mert ezt a „kincset”, felismerést másokkal is meg akartam osztani. Rá szeretném ébreszteni az embereket, hogy milyen veszély fenyegeti őket a hivatalos orvoslás oldaláról.
     A homeopátiáról sok könyv jelenik meg, egyre többet lehet róla hallani és olvasni. Azon szakkönyvek száma is nő, melyek alapján ki-ki maga elkezdheti a kezelését homeopátiás gyógyszerekkel.
     Csak arról nem esik szó, legalábbis a magyar nyelvű kiadványokban, hogy a homeopátia nem csak valamit ajánl, hanem valami ellen is küzd! Nemcsak alternatívát kínál, hanem fontos feladatának tartja, hogy ráébressze az embereket a régi módszer, a hivatalos egészségügy veszélyeire! (Ahogy Hahnemann és az ő kővetői, például az általam sokszor említett Gerhard Risch tette.)

A szénanátha, elterjedtsége révén, kiválóan alkalmas, hogy az emberekben felébressze a kíváncsiságot a homeopátia, illetve az általa kínált megoldások iránt. A könyv pont most jelent meg, azaz egy olyan évben (2011-ben), amikor a parlagfű soha eddig nem tapasztalt erővel „támad”. A szokatlan időjárás, a növekedésekor esett sok eső és a virágzásakor dúló kánikula hihetetlen mértékben segítette fejlődését és növelte agresszivitását.
     Magyarország különösen jó táptalaj a parlagfű számára. Európában nincs még egy ország, melynek klímája ennyire megfelelne e növény fejlődésének és terjedésének. Hiszen hazánk a mérsékelt klímából lassan átcsúszik a szubtrópusi, azaz száraz és forró klímába. Németországban, ahol a sajátvér terápiát először és azóta is nagy és tartós sikerrel alkalmazzák a virágpor- és minden más allergia ellen, ismeretlen a parlagfű, nem hogy tömegével, de még elvétve sem található.

Mindezek oda hatnak, hogy itt, nálunk a sajátvér terápia – legalábbis az allergiánál – még „gyerekcipőben” jár. Leghatásosabb adagolását kinek-kinek magának kell kikísérletezni. És azt is számításba kell venni, hogy a hatás a parlagfű esetében talán nem lesz mindig azonnal tökéletes.

De akármilyen eredményt is hoz a kedves Olvasóknál a szénanátha itt ismertetett kezelése, a lényeg az, hogy ne adják fel, ne forduljanak el a homeopátiától. Tehát akkor tartanám munkámat eredményesnek, ha sikerülne felkeltenem az érdeklődést a homeopátia iránt. Ha az is, akinek a szénanátháját első alkalommal a sajátvér kezelés nem tudta megszüntetni vagy lényegesen javítani, nem fordulna el ettől a gyógymódtól, hanem egyre jobban megismerné, majd felismerné előnyeit, és a továbbiakban egyre többet alkalmazná.
     Ha egyre többen ébrednének rá arra, hogy – a szénanáthájuk elmúlása után – érdemes, fontos, sőt szinte elengedhetetlen egy alapos homeopátiás kezelésen átesniük. Ahogy Torbenkova doktornő a tévéinterjúban mondta (lásd a Galéria oldalt), hogy minden leendő szülőnek a gyermek-vállalás előtt át kellene esnie egy alapos homeopátiás kezelésen, hogy egészséges gyerekeknek adjanak életet, úgy igaz, hogy mindenkinek, főleg a szénanáthásoknak, azaz a valamilyen krónikus bajban szenvedőknek, át kellene esniük egy alapos homeopátiás kezelésen, hogy megszabaduljanak krónikus betegségeiktől és a jövőben ne kaphassanak semmilyen új krónikus betegséget.

Ehhez szeretne a könyv és ez a honlap segítséget nyújtani!

(a képen az Euphrasia officinalis, azaz szemvidítófű látható, mely, ahogy a neve is mutatja, a szem kötőhártya-gyulladása esetén segít.)

Feltéve: 2011. augusztus 30.


HÍRESSÉGEK ÉS A HOMEOPÁTIA

Dana Ullman amerikai homeopata (akinek könyvét a KÖNYV-AJÁNLÓ oldalon méltatom) egyik írásában számba vette azon hírességek listáját, akik köztudottan, bevallottan a homeopátia hívei.

Mindannyian esküdnek vagy esküdtek a homeopátiára, nevű cikkben többek között a következő már elhunyt vagy most is élő hírességek nevét sorolja fel, akik homeopátiával gyógyíttatták magukat:
     Beethoven, David Beckham angol futballista, Catherine Zeta-Jones amerikai filmszínésznő, Jane Seymour angol származású amerikai színésznő vagy Vanessa L. Williams (1963- ) Grammy-díjas amerikai énekes- és színésznő, aki az első afrikai származású nő, aki szépségversenyen a Miss Amerika címet elnyerte.

Vanessa L. Williams négy gyermek anyja, és saját bevallása szerint valóságos könyvmoly. Falta a könyveket a születés előtti gondozásról, az anyaságról és a terhesség alatti időszakról. Vegetáriánus. Gyermekei fülgyulladásainak és hasmenéseinek gyógyítására holisztikus orvosságokat használt. Miután az iParenting Mediától megkapta a Hónap Anyukája címet 2005-ben, ezt nyilatkozta: „Az orvos kimondja a diagnózist és akkor én ott termek a homeopátiával és a gyógynövényes könyveimmel.”

Szintén a homeopátia híve Michael Caine (1933- ) kétszeres Oscar-díjas brit színész. 2002-ben a (londoni) Times cikkezett arról, hogy sokkal jobb formában van, mint sok vele egyidős férfi, szórja a poénokat és sokkal fittebb, mint régebben. Nemrégen ezt nyilatkozta:
     – Szeretnék minél tovább élni. Vigyázok magamra. Leszoktam a dohányzásról. Nappal egy kortyot sem iszom. Rengeteg homeopátiás gyógyszert és vitamint szedek. Naponta négy mérföldet gyalogolok.

Az elhunyt színészek közül Dana Ullman például Sarah Bernhardt, ifj. Douglas Fairbanks és Marlene Dietrich nevét említi.
     Sarah Bernhardt (1844-1923) francia színésznő, talán az egyik legismertebb színművész volt a XIX. században. Egyike volt a némafilmkészítés úttörőinek. 1900-ban, a Le Duel d'Hamlet című filmben Hamlet szerepében debütált. Sarah Bernhardtot 1914-ben a francia becsületrend lovagjává választották, és sírja ugyanabban a híres párizsi temetőben, a Pere-Lachaise-ben van, ahol Samuel Hahnemann, a homeopátia megalapítója is nyugszik.
     Madame Bernhardt, ahogy gyakran nevezték, nemcsak a maga, hanem a stábja nevében is síkraszállt a homeopátia ügye mellett. A színésznőnek saját homeopátiás gyógyszerkészletében nagyon magas potenciájú homeopátiás szerek is voltak, ami azt sugallja, hogy Madame Bernhardt maga is képzett homeopata volt, vagy rendszeres kapcsolatban állt hivatásos homeopatával, aki segített neki a gyógyszerek alkalmazásában a saját és stábja tagjainak a részére.

Marlene Dietrich (1901-1992) német születésű színész- és énekesnő volt. Több tucatnyi filmben játszott főszerepet, köztük A vád tanúja és a Nürnbergi per című alkotásokban.
     Dietrich személyes orvosa dr. Elizabeth Wright Hubbard (1896-1967) elismert New York-i homeopata volt. Dr. Hubbard volt az Amerikai Homeopátiás Intézet első női elnöke. Emellett hosszú éveken át szerkesztett homeopatikus szaklapokat. Könyveit idegen nyelvre is lefordították.

(A fotón Marlene Dietrich és Spencer Tracy az Ítélet Nürnbergben című filmben.)


BESSENYEI FERENC ÉS A HOMEOPÁTIA

Magyarországon Bessenyei Ferenc volt az, aki köztudottan homeopatikus gyógyszereket szedett. Utolsó éveiben sehova nem ment el homeopatikus gyógyszerek nélkül, ami senki előtt nem maradt titokban, hiszen állandóan be is vett belőlük valamit.

Bessenyei Ferenc kétszeres Kossuth-díjas, kiváló művész, a 20. század második felének legnagyobb magyar hősszínésze, a magyar- és világ-történelem és -irodalom legnagyobb alakjainak hiteles megformálója már 80 éves volt, amikor megismerkedett a homeopátiával.
     Erről a tényről több interjúban és még életében megjelent két róla szóló könyvben is megemlékezett (a 2001-ben kiadott „Bessenyei” és a 2004-ben megjelent „Férjem, a Komédiás” című könyvekben).

1999 tavaszán, mielőtt első homeopátiás gyógyszerét megkapta volna, fő panaszai pitvar-fibrilláció, fülzúgás és szédülés, állandó feszültség, valamint térdfájás és gyakran fellépő lábgörcs voltak. És amire ugyan nem panaszkodott, mert már annyira megszokta, az az állandó orrdugulás, amire szünet nélkül orr-sprayt használt. Tüneteire számtalan gyógyszert szedett, ezek közé tartozott: Nootropil, Betaserc, Andaxin, majd az orvosok ezekhez később még hozzátettek a következőket: Tritace, Plavix, Furosemid, Preductal, Rexetin, Rivotril, Hova stb. Már túl volt egy, az ilyen panaszokra rutinszerűen felírt Nootropil-infuzió kúrán is, mely azonban – természetesen – semmilyen eredményt nem hozott.
     A második Nootropil-kúrát már akkor írták fel neki, amikor ismertük a homeopátiát. Az első kezelés után pár órával, a második adag után azonban azonnal rosszul lett, így a további kezelést azonnal beszüntettük.

Az első homeopátiás szer, amit kapott, Sulfur volt LM 1 potenciában.

Az első időkben rendkívüli feszültségének a csökkentése volt a cél, ezt egészen addig, amíg meg nem találtam az igazi nyugtató szerét, az Argentum nitricumot, több más gyógyszerrel próbáltam elérni. Két hónappal az első homeopátiás szer beszedése után elhagyta a Nootropilt, a Betaserc-et és az Andaxint. Térdfájása, fülzúgása és több kisebb panasza szinte azonnal a homeopátiás kezelés elindítása után megszűnt vagy jelentősen javult.
     Sulfurból az LM 1 után fokozatosan mentünk fel egészen LM 90-ig, miközben számos más szert is szedett (például Arnika, Ledum, Nux-v, Rhus-t, China, Carb-v. stb.). A szereket mindig a pillanatnyi tüneteire kapta, és csak arra kellett vigyázni, hogy egyiket se szedje sokáig. Egyértelműen úgy tűnt, hogy a szerek váltogatása jót tesz neki.
     Egy évvel a kezelés kezdete után jutottunk csak el a nozódákig és a nagy miazmatikus szerekig (Thuja, Psor,, Med., Tub,, Merc., Syph., Benz-ac., Nit-ac., Bar-c., Aur. stb.), melyeket először LM potenciában kapta, majd néhányukból 10M-t is bevett.

Már körülbelül két éve folyamatosan homeopátiás szereket szedett, amikor a könyvemben leírt csodás gyógyulás bekövetkezett: Miután egy szert LM potenciában két hétig naponta beszedett, örökre elmúlt az ekkor már 66 éve fennálló orrdugulása! 66 évig se színpadra, se sehova, még aludni sem ment úgy, hogy ne lett volna vele orr-spray, aminek használata nélkül nem kapott rendesen levegőt. Több ízben operálták orrpolippal, ez sem segített soha az állapotán. És most, két hét alatt egyszer s mindenkorra eltűnt a nyálkahártya duzzanata. Azt ma sem tudom, hogy egyedül ez a szer (egy nozóda) gyógyította meg, vagy előkészítésképpen szükség volt a többi szerre is, amit addig bevett.
     Ezek azok a tapasztalatok, amik engem arra a meggyőződésre vezettek, hogy a homeopátiában több szerre is szükség van ugyanannak a krónikus bajnak a gyógyításához. Burnett hírneves angol homeopata is azt tanította, hogy képtelenség egyetlen szerrel megoldani olyan problémákat, melyeknek más és más a gyökerük. Ez indított arra, hogy fent, a Michael Caine-ről szóló beszámolóban a „rengeteg” szót vastagon jelöljem.

Mintegy két évig is eltartott, amíg azokat a szereket kiválogattuk, melyek a leginkább segítettek neki erőnléte fenntartásában. De meg-megújuló vagy visszatérő panaszainak a gyógyításában (lábgörcs, szorongás) nemcsak ezeket a jól bevált szereket kapta, hanem a mindig aktuális tünetei kirepertorizálása után több más szert is. A Sulfurra és a nozódákra rendszeresen vissza-visszatértünk. Eddigre már annyira hozzászokott, és annyira megkövetelte a „bogyókat”, hogy szinte óránként állt elém, és kért újat és újat.
     2003 tavaszán történt az az eset, melyet a „Kereszténység és homeopátia” című írásom végén elmeséltem. Hogy ekkor nem lett nagyon nagy baj, azt egyes-egyedül a homeopátiának köszönhetjük, mind a rosszulléte elején, mind később, amikor az orvosok műhibája folytán került újra életveszélyes állapotba.

Az időskori szívpanaszokra a homeopátia több szert is kínál, kinek-kinek a jellemző tünetei alapján. Ferinek is megvoltak a bevált szerei gyengülő szíve miatt jelentkező panaszaira estére, ha kellett éjszakára, és reggelre is. 2003 őszén történt, hogy elővigyázatlanságból egy szert – ami nagyon jól hatott neki, eltüntette az éjjeli légszomját – túl sokáig szedettem vele, aminek következtében valójában gyógyszervizsgálatot hajtottam rajta végre. Ezt a történetet is elmeséltem a könyvemben, itt most nem ismétlem meg, csak annyit teszek hozzá, hogy ez újabb bizonyíték volt a hagyományos orvoslás hamis elveire és gyakorlatára, és a homeopátia igazságára. Sokat tanultunk belőle.

Bessenyei Ferenc másfél hónappal 86. születésnapja előtt 2004. december 27-én halt meg tanyasi otthonában, saját ágyában. December 24-én a tévé reggeli műsorában még az egész ország láthatta erősen, egészségesen. Persze ezt a felvételt az ünnepekre való tekintettel már két héttel előbb felvették, de így is mindenki láthatta, hogy élete utolsó pillanatáig erőteljes férfi maradt.
     Alig pár héttel halála előtt jelent meg a róla írt könyvem (Férjem, a Komédiás), a megjelenést követő bemutatókon, tévé-és rádióinterjúkon frissen, örömmel, megelégedetten jelent meg és nyilatkozott. December 1-én még kitüntetést vett át, ott is szavalt, beszédet mondott – egyszóval nem volt beteg, sem elesett. Kollégái közül ő élte meg a legmagasabb kort, és ő volt az egyetlen, aki betegség nélkül, otthon, nyugalomban hunyt el. A szíve állt meg, amiről – ahogy ő nyilatkozta mindig – csak ő maga tudta, hogy mennyi mindent kellett hosszú élete során kibírnia.

(Az első fotón Bessenyei Ferenc a Fekete város tévéjáték egy jelenetében Venczel Verával látható, a másodikon első kuvaszával, a harmadikon a Zorba című darabban.)

Feltéve: 2011. szeptember 14.


VISSZA