Jó reggelt! – Jó napot! – Jó estét! – Kellemes és hasznos időtöltést kívánok a honlapon! dr. Élthes Eszter


KEZDŐLAP

ÉRDEKESSÉGEK

HÍREK

SAJÁTVÉR TERÁPIA

ELMÉLETI HOMEOPÁTIA

GYAKORLATI HOMEOPÁTIA

ALKATI KEZELÉS

ALKATI SZEREK

GALÉRIA

GYAKORI KÉRDÉSEK



LEGÚJABB FRISSÍTÉSEK



KÖNYV- ÉS HONLAPAJÁNLÓ

KAPCSOLAT

TOVÁBBI INFORMÁCIÓ



A HOMEOPÁTIA
ELSAJÁTÍTÁSÁNAK MÓDSZERE

(„ONLINE KURZUS” A KLASSZKUS HOMEOPÁTIÁRÓL)


Mivel írásaimból kitűnik, hogy az öngyógyítás híve vagyok, egyre többen kérdezik tőlem, hogy hogyan lehet a homeopátiát megtanulni. Mielőtt elkezdeném bemutatni, miként lehet a homeopátiát könnyen, gyorsan elsajátítani, még egyszer össze kell foglalnom azokat az alapelveket, melyeket mint e honlap készítője vallok és képviselek, már csak azért is, hogy ebből kitűnjön, e honlap felfogása miben különbözik más homeopátiával foglalkozó honlapok, iskolák felfogásától.

Ez a honlap a homeopátiának a „Hahnemann-Boericke-Allen-Burnett-Risch-Coulter-Laborde” homeopaták fémjelezte irányvonalát követi, ami sok mindenben eltér a „Kent-Vithoulkas-indiai-mai modern” vonaltól.

A két irányvonal közötti legszembetűnőbb eltérések a következők:

1) Az e honlap által követett irányvonal bízik a régi, jól bevált homeopatikus szerekben és a régi, elismert homeopaták tanításában, véleményében, gyakorlatában, ezért nem tartja hasznosnak állandóan új szerek és új kezelési módszerek, új adagolási formák keresését és alkalmazását. A régi homeopatáknak sokkal több lehetőségük volt a gyógyszerek alapos kivizsgálásához, mint a maiaknak (sokan közülük nem csak orvosok, de gyógyszerészek is voltak, vagy akkor éltek, amikor egy orvos még maga készíthette el gyógyszereit). Ezért a homeopátiában kifejezetten nem célravezető az állandó újítani-akarás. A homeopatikus gyógyszerek kiinduló anyagai mind természetes anyagok, melyeket a régi homeopaták is ismertek, így nyugodtan megbízhatunk az ő több évtizedes tapasztalatukban és ebből következően, a maiaknál lényegesen nagyobb tudásukban.

2) A jó és eredményes kezeléshez nincs szükség ezernyi szerre. A régi, jól bevált gyógyszerek bőven elegendőek az ember minden bajának a gyógyításához, nincs állandóan újakra szükség – ez már a homeopátia alapelvéből is következik. Ezen alapelvvel a ma oly nagymértékben elterjedt és reklámozott komplex szerek különösen nem egyeztethetők össze.
     Az úgynevezett „kis”, tehát behatárolt hatóterületű szereket nem lehet, nem szabad alkati szerként használni (különösen nem a felnőtteknél). Csak bizonyos, nem nagy számú polychrest, azaz széles és mély hatású homeopátiás gyógyszer alkalmas alkati szerként való alkalmazásra, és ezek is csak magas vagy LM potenciában (a beteg kondícióját figyelembe véve).

3) A mai betegségek túlnyomó többsége krónikus eredetű, a sebesüléseken kívül alig-alig van olyan betegség, mely kifejezetten akut eredetű, tehát egyszeri panasz. Ezért a szerkiválasztásnál az anti-miazmatikus szerek, a mélyreható polychrestek sokkal fontosabb szerepet játszanak, mint az ú. n. „kis” szerek, melyek ugyan lefedhetik egy-egy panasz jellegzetes tüneteit, de nem képesek mélyre hatni, és ezért tartós gyógyulást előidézni. Már csak ezért sincs szükség mindig újabb és újabb szerek feltalálására.

Az eddig elmondottakat jól illusztrálja a következő eset: Magyarországon évekkel ezelőtt egy új homeopátiás gyógyszert kísérleteztek ki: a törpeharcsát potenciálták. Abból az elvből indultak ki, hogy ez az állat úgy viselkedik, ahogy a ma embere, ezért – a hasonlót a hasonló elv alapján – jó szer válhat belőle sok mai probléma gyógyítására: semmiből nem elég neki, még akkor is eszik, amikor már nem éhes, a szétpattanásig tömi magába az eledelt. Valójában az ily módon nyert szer nem képes megoldani ezt a problémát, és maga a tünet sem mai keletű, hanem a szikózis miazma alaptermészetéből származik (lásd a honlapon a szikózis bemutatását), következésképpen nem újabb, „kis” szerekkel, hanem csak a szikózis ellen Hahnemann és utódai által kikísérletezett mélyreható szerekkel lehet kezelni.

4) A homeopátiás kezelést mindig aszerint kell elvégezni, hogy a kezelendő probléma akut vagy krónikus jellegű, ez különösen a szerkiválasztás szempontjainak és az alkalmazott szereknek a különbözőségében nyilvánul meg.

Erre példa a következő eset: Ha valaki elveszti a szaglását, akkor a kezelés és az adandó szer, szerek kiválasztása attól függ, hogy mi ennek a bajnak az oka. Aki fejsérülésekor vesztette el szaglóképességét – függetlenül attól, hogy ez a sérülés mikor történt –, az egészen más szert igényel, mint az, aki egy súlyos megfázáskor, vagy az, aki öröklött vagy szerzett szikózisban szenved, és annak követkeményenként nem érzi a szagokat.

5) A homeopatikus kezelést fel kell építeni, a homeopátia elveinek figyelembevételével ki kell dolgozni már a kezelés kezdetekor. Csak úgy lehet tartós eredményt elérni, ha a szerek kiválasztása nem – csupán – a tünetek változása, hanem egy alapos terv szerint, vagyis szisztematikusan felépítve történik, melyet a homeopátia elvei, a betegség milyensége, akut vagy krónikus természete és sajátosságai alapján kell felállítani – és természetesen a tünetek változása alapján korrigálni, ha szükséges. Az egyidőben adott szereknél – ha egyáltalán szükség van ilyesmire – tekintetbe kell venni az adott szerek gyógyszerkapcsolatát.

Példa: Semmi értelme, ha valakinek Coffea mellett adnak egy másik szert, hiszen a Coffea a legtöbb homeopatikus gyógyszer antidotja, azaz semlegesíti a másik szer hatását.

6) A nagy polychresteket, anti-miazmatikus szereket és nozódákat nem lehet, nem szabad meggondolatlanul és alacsony potenciában alkalmazni nemcsak az akut, de még a krónikus betegségek kezelésénél sem. A nozódákat akut panaszoknál egyáltalán nem szabad használni, és a krónikus betegségeknél soha nem szabad első szerként adni.

7) Manapság a homeopátiás gyakorlatban egyre jobban terjed az isopátia, azaz az „azonost az azonossal” gyógyítás elve, amit Hahnemann nagyon elítélt (ő a „hasonlót a hasonló” elvre építette fel módszerét). Hahnemann másik alapelve, miszerint minden betegség egy vagy három alapbetegségre vezethető vissza, szintén ellene mond annak a mai gyakorlatnak, hogy minden kórokozóból homeopátiás gyógyszert készítenek, és azokat használják a gyógyításban. Hahnemann elmélete szerint erre egyáltalán nincs szükség, hiszen nem a kórokozók, hanem az alapmiazmákkal való terheltség az oka minden más betegségnek, ezért a krónikus betegségek gyógyításában tökéletesen elegendő az alapnozódák (Med, Syph, Psor, Tub, Bac, Carc) használata.

8) Az e honlap által követett irányvonalnál a szerek kiválasztásakor a Kent-Vithoulkas irányvonallal ellentétben, a kedély, a lelki tünetek, a szokások nem játszanak kiemelt szerepet. A krónikus betegségek esetén összehasonlíthatatlanul fontosabb, hogy a beteg családjában milyen miazmás terheltség van jelen, hogy milyen betegségei voltak már a beteg és közeli rokonai életében, mint az, hogy mit szeret enni, milyen testhelyzetben alszik, melyik oldalán jelennek meg először a panaszai, milyen színű az arca, hogyan néznek ki a fogai stb. stb.

9) A homeopátia nem fér meg az allopátiával, mégpedig azért, mert e két gyógymód alapelve homlokegyenest különbözik. Természetesen sok olyan eset van, amikor nem lehet és nem szabad lemondani a hivatalos orvoslásról – vészhelyzetekben, sérüléseknél, diagnózisnál –, de még ezekben az esetekben is segítenek a homeopátiás szerek, és ahogy lehet, teljesen vissza is kell térni ezekhez.

Jó példa erre férjem, amit könyvem 74-75. és a kuvaszom esete, amit könyvem 60. oldalán mesélek el (a könyv címe: A szénanátha gyógyítása).

10) A 9. pontból az is következik, hogy csak az tudja magát homeopátiával eredményesen kezeltetni – kivéve az egyértelmű akut eseteket, múlandó bajokat –, aki nem keveri a gyógymódokat, nem próbálja ki hol ezt, hol azt, hanem kitartással és türelemmel, és a homeopátia alapelveiben való meggyőződéssel használja.
     Sőt, a homeopátia a többi ú. n. természetes gyógymóddal sem fér össze, az ezoteriához pedig abszolút semmi köze, ezért nem megengedett az ezekkel a módszerekkel való vegyítése, közös alkalmazása. A homeopátiás kezelés nem igényel se hókuszpókuszokat, se a ma mindenütt terjedő „kiegészítő” vizsgálati és terápiás módszereket, mint például az arc, a fogak stb. szerinti elemzést, szer-kiválasztást, a bioenergetikai módszereket, a Bach terápiát stb. stb. Csaknem naponta találnak ki valami új módszert, mely eljárás sokkal jobban hasonlít a hivatalos orvoslás állandó újítási hajlamához, mint a homeopátiának a természet erőiben és az ember évezredes tapasztalatában való bizalmához, és ezen alapuló elveihez.

RÖVID „ONLINE KURZUS”
A KLASSZKUS HOMEOPÁTIÁRÓL

1. Először is tisztázni kell, hogy miért akar valaki a homeopátiáról tanulni. Három lehetőség közül lehet választani:
     a) Valaki homeopata orvoshoz jár, de szeretne e gyógymódnak legalább az alapismereteiről többet megtudni. Ebben az esetben elegendő a honlapnak – vagy más könyvnek – az elméleti és gyakorlati homeopátiával foglalkozó cikkeit elolvasni.
     b) Valaki szeretné magát és környezetét legalább az akut panaszoknál homeopátiával kezelni. Ebben az esetben elegendő néhány ismeretterjesztő könyv tanulmányozása, melyek címei a KÖNYVAJÁNLÓ oldalon megtalálhatók.
     c) Valaki saját és környezetének nem csak az akut, de a krónikus panaszait is homeopátiával akarja kezelni. Ebben az esetben több könyvre, nagyobb kitartásra, mélyebb meggyőződésre, szilárdabb elhatározásra, és nagyon sok türelemre van szüksége.

A tapasztalat azt mutatja, hogy az ember szervezete annyira telítődött az allopátiás gyógyszerekkel, hogy amikor első homeopátiás szerét beveszi, szinte „fellélegzik”, vagyis a legtöbb esetben gyorsan és pozitívan reagál. (Mindazonáltal az, aki mindig csak az akut panaszainál fordul a homeopátiához, de krónikus betegségei kezelésénél megmarad az allopátiánál, idővel már nem fog reagálni a homeopátiás gyógyszerekre.) Azt is tudni kell, hogy azoknál, akik krónikus bajaikat is homeopátiás szerekkel kezelik, természetesen az akut panaszoknál is jobban fognak hatni a homeopátiás gyógyszerek.

Annak bemutatására, hogy a homeopátia az akut eseteknél mekkora segítséget tud nyújtani, a honlapra feltettem egy beszámolót 2013. február végén tett római utamról.

A következőkben azokhoz szól a tanács, akik az
1/c. ponthoz tartoznak, és akiket az e honlapon (és a könyvemben) képviselt irányvonal meggyőzött, azaz, akik akut és krónikus betegségeiket az itt leírt elvek alapján szeretnék gyógyítani.

2. Elsőnek az elméletet kell megtanulni. Ehhez nagyjából elegendők a honlap ELMÉLETI HOMEOPÁTIA oldalon felsorolt cikkei, ezek közül azok, melyek kifejezetten az elmélettel foglalkoznak (a homeopátia elve, a krónikus betegségek, a miazmák, az alkati kezelés).

3. Második lépésként el kell olvasni és meg kell jegyezni a homeopátiás szerek tárolásáról, adagolásáról, tulajdonságairól szóló általános szabályokat. Ezek a honlapon a GYAKORLATI HOMEOPÁTIA oldalon felsorolt cikkekben találhatók, csakúgy, mint az ajánlott könyvekben is.

4. Az idáig eljutott érdeklődőket ezután általában két dolog izgatja, illetve zavarja a leginkább: a) mikor milyen potenciát kell adni; b) hogyan lehet ilyen sok homeopátiás szer gyógyszerképét megjegyezni, egyáltalán meg kell-e tanulni ezeket.
     Ami a potenciát illeti: erről a honlap idevonatkozó cikkein kívül könyvem 77-80 oldalán szólok részletesen. Ezen kívül a honlapon már megtalálhatók a fontos szerek ajánlott potenciái, ezt az oldalt érdemes kinyomtatni, és úgy használni.

Ami a b) kérdést illeti: az erre adott válasz két részből áll:
     b.1) A legcélravezetőbb megoldás az, hogy az ú. n. alapszerek azon tulajdonságait, melyekért éppen ezek kerültek a homeopátiás elsősegélycsomagba, meg kell tanulni. Ez azért nagyon fontos, hogy a mindennapokban azonnal használni tudjuk őket, valamely kellemetlen eseménykor pontosan tudjuk, hogy mihez kell nyúlnunk.
     Hogy ez milyen nehezen megy, mutatja a következő megtörtént eset: Egy gyerekeit évek óta homeopátiával kezelő asszony önhibáján kívül elütött egy kerékpárost. Nagy szerencséjére egyfelől annak nem lett komoly baja, másfelől éppen mellette volt egy rendőrautó, ami mindent látott, így nem kellett bizonygatnia ártatlanságát. Az eset mégis – érthető módon – rettenetesen megrázta, napokig beteg volt miatta, nem tudott aludni stb. Sajnálatos módon egyáltalán nem jutott eszébe, hogy bevegyen valamilyen homeopátiás szert, pedig nemcsak az Aconitum, de több más szer is (elsősorban Stramonium, Ignatia) nagymértékben segíthetett volna neki.
     Csak akkor kerülhetjük el ezt a csapdát, ha jól belevéssük emlékezetünkbe az alapszereket és ezek indikációit, és azt, hogy a homeopátia segítségével mindig minden helyzetben tudunk tenni valamit, tudunk segíteni.

E szerek nevei, alkalmazási módjuk, indikációjuk és maga az elsősegélycsomag könyvem 90-102. oldalán megtalálható. Az ott felsorolt szerek mellé a repertóriumból ki-ki kikeresheti a maga egyéni elsősegély szereit, vagyis azokat a szereket, melyek az ő fő panaszain segítenek.

b.2) A többi szert nem érdemes megtanulni, mert egyfelől képtelenség őket megjegyezni (hacsak valakinek nincs olyan fantasztikus memóriája, mint Coulter asszonynak), másfelől a Materia medica-ból mindig el lehet őket olvasni.
     A nagy polychresteket (a legtöbbjük alkati szer) azonban tanulmányozni kell. Ugyanakkor képtelenség őket megjegyezni, különösen, ha valaki egymás után olvassa őket, ezért a legjobb, ha úgy őrizzük meg róluk a legfontosabbakat, ha tanulmányozásuk közben minden szernél megkeressük környezetünkből azokat a személyeket, melyekre a leginkább illik az adott szer. Vagyis minden szer mellé társítunk néhány ismerőst. Ha ezt a listát elkészítjük, akkor a szerek esszenciája nagyon könnyen emlékezetünkben marad.

A szer-leírások olvastán (szinte) mindenki beleesik abba a hibába, hogy az éppen olvasott szer „megtetszik” neki, és biztos benne, hogy az az ő alkati szere, vagy egy bizonyos panaszának a megoldása. Ezen úgy lehet segíteni, hogy használjuk a repertóriumot, és az onnan kapott szereket mind átolvassuk, majd ha ezzel elkészültünk, összehasonlítjuk őket. Ebből kiderül, hogy a sok közül melyik a leginkább nekünk megfelelő.
     Egy másik tanács: Vegyünk egy füzetet, és írjuk be mindazok nevét, akiket esetleg kezelni akarunk (pl. saját magunk, férj, gyerek, testvér, jóbarát). Ha egy szer tanulmányozása közben olyan tünetre bukkanunk, mely közülük valamelyikére jellemző, pontos forrás megjelöléssel írjuk be ezt a megfelelő személy neve alá. Ha már sok szert végigolvastunk, kiderül, hogy kinél-kinél melyik szernél bukkantunk a legtöbb jellemző tünetre. Ha a listánkat állandóan bővítjük, később egyre több személyre tudjuk alkalmazni.

5. Az akut panaszoknál használatos homeopátiás szereket nagyon sok könyvben meg lehet találni. Az adagolásnál elhangzott szabályok és észrevételek (különösen, ami a Boiron készítményeket illeti) figyelembevételével a KÖNYVAJÁNLÓ oldalon felsorolt könyvekben ezek megtalálhatók.

A krónikus betegségek esetében azonban már elengedhetetlen a repertórium és néhány jó Materia medica. Magyarul csak a Phatak-féle repertórium kapható, ez azonban nem elegendő. Szükség van még más repertóriumra is, a legjobb a Boericke-féle, mely angolul letölthető az internetről, németül pedig megrendelhető. Erről lásd a honlap következő cikkét: AJÁNLOTT REPERTÓRIUMOK

A Boericke-féle repertóriumban (az eredeti kiadásban) csak a három- és kétértékű szerek vannak felsorolva, ami – szerintem – megkönnyíti a keresést: Ugyanis akut panaszoknál úgyis csak a magas értékű szerek jönnek szóba, az alkati szerek kikeresésénél pedig nem az egyes tünetek a legfontosabbak. A krónikus betegségek kezelésénél oly fontos nozódák és anti-miazmatikus szerek pedig a legtöbb repertóriumban nincsenek is felsorolva, „alulreprezentáltak”. Az egyértékű szerekből a legtöbb tünetnél olyan sok van, hogy ezek amúgy is csak az átláthatatlanságot növelik.

6. A repertorizálás menetének leírása a honlap következő oldalain találhatók: Repertorizálás, azaz a tünetek feldolgozása és Chappell – Repertorizálás

A leggyakoribb hiba, amit a tanulók elkövetnek az, hogy úgy vélik, egy szert csak akkor szabad alkalmazni, ha annak minden tünete illik a betegre. Ez egyáltalán nincs így! Ha akut betegségről van szó, akkor elég, ha a legfontosabb (akár csak egyetlen egy tünet) – de az nagy értékben – megtalálható a szernél. Az alkati szer gyógyszerképében pedig nem is kell feltétlenül szerepeljen minden tünet, sőt még az sem, ami miatt a páciens a kezelést kérte! Ezt nagyon fontos tudni, és soha nem szabad elfelejteni!

7. A repertorizálás kiértékelésekor fel kell állítani egy szer-sorrendet, és ennek alapján meg kell határozni a kezelés menetét, amit aztán a tünetek változása miatt korrigálni kell és lehet. De a kezelés menetéről, az alkalmazandó szerekről valamilyen elképzelésnek már a kezdetkor meg kell lennie! Erre pedig csakis az elmélet – a krónikus betegségek, az alkati kezelés – gondos elsajátítása révén lehet szert tenni. Ezért sokkal fontosabb az elmélettel foglalkozni, mint azon igyekezni, hogy sok szer összes tünetét megtanuljuk.

Egy nagyon gyakori probléma a kezdőknél, hogy a tanulás közben olvasott tüneteket és az ezekhez tartozó szert, különösen az esetleírásokban, mind meg akarják jegyezni. Valójában ez sem sikerülhet, de azért lehet készenlétben tartani egy füzetet, amibe valamilyen sorrendben (abc, vagy fej-láb séma) ezeket fel lehet jegyezni. Nekem sok ilyen füzetem van, de az ezekbe összehordott anyag inkább csak megnyugtatott, mint hogy különösebb haszonnal járt volna tanulásom során.

A cikkel kapcsolatban CSAK olyan kérdésekre válaszolok e-mailben, melyekre a könyvemben vagy a honlap cikkeiben még nem található meg a válasz.

Feltéve: 2013. március 8.


HOMEOPÁTIÁS ALAP-KEZELÉS

A HOMEOPÁTIÁS KEZELÉS ALAPSZABÁLYAI, avagy, Miért rossz és eredménytelen sok homeopátiás felírás? című cikkben adtam a következő tanácsot:
     „Akármilyen furcsán hangzik, de az a véleményem, hogy a szóba jöhető és egyébként is fontos polychrestek és anti-miazmatikus szerek több hetes várakozással, és egymás után történő beszedése magas potenciában, kevesebb kárt okoz, mint sok ma elterjedt kezelési módszer. És biztos, hogy nem teszi lehetetlenné, hogy később egy helyes szer megfelelően hatni tudjon.”

Azért térek vissza erre a kijelentésemre, mert egyre többen keresnek meg levélben, és számolnak be helytelen kezelési módszerekről, valamint kérnek arra, hogy kezeljem őket, aminek én nem tudok eleget tenni (a honlapnak sem ez a célja, ahogy ezt már számtalanszor kifejtettem). Ugyanakkor be kell látni, hogy nem mindenki akar belemélyedni annyira a homeopátia tanulásába, hogy képes legyen magát a hagyományos módon kezelni. Az ő számukra ismétlem meg a fenti ajánlásomat.
     A homeopátia ugyan „egyénre szabott”, ez éppen egyik legfőbb sajátossága, de azért vannak olyan szerei, melyek egy adott problémára, egy adott helyzetben, egy adott korban szinte mindenkinél hatásosak, de egészen biztosan nem károsak. És ez nem csak az akut szerekre érvényes, hanem a krónikus betegségeket gyógyítani képes „nagy” szerekre is. Valójában az összes igazán nagy alkati szer, az összes anti-miazmatikus szer, az összes hagyományos nozóda ezek közé tartozik.

Idézek egy minap kapott levélből: »Alkalmazni [mármint a homeopátiát] nem nagyon mertem, mert azt is írják, hogy ha nem jó szert választunk, akkor összezavarhatjuk a szervezetet és még nehezebb lesz. De ezt a tisztítást [a honlapon több helyen ajánlott salaktalanítást] meg merem csinálni magam is..«
     Nos, a levélíró és mindazok segítésére, akik hozzá hasonlóan gondolkoznak, megadok egy „receptet” az általános kezelésre, melyet bárki elvégezhet.
     Mindazonáltal, valamelyes előképzésre még így is szükség van: Az elvek, a krónikus betegségek eredete, a miazma-tan, a szerek adagolási módjának ismerete elengedhetetlen még ennél az eljárásnál is. És szükség van Materia medicára is: Legalább a magyarul is kapható Phatak MM-ra, és az internetről letölthető Chappell-könyvre. De kellene még a szintén az internetről letölthető Boericke MM is (a repertóriumokról itt lehet olvasni).

Kiegészítés 2014. március 12-én:

Az alkati kezelés bemutatásánál, nevezetesen AZ ALKATI KEZELÉS LEFOLYTATÁSA című cikknek van egy A szervezet salaktalanítása, tisztítása című fejezete, melyben az alkati kezelés kezdetén elvégzendő salaktalanításra Sulphur, Calcium carbonicum, Calcium phosphoricum, Nux vomiva, Thuja szereket javasoltam, majd ezt írtam: „A sorrendet a szerek egymáshoz való kapcsolata határozza meg, ennek alapján a legcélszerűbb először Sulph-t, aztán Thuját, aztán Nux-v, és utána, ha kell, az egyik Calc-szert bevenni. Ami a tisztítás során alkalmazandó adagolást illeti: Mindegyik szert C 30-as (nem Boiron kiszerelésű) potenciában érdemes szedni. Ajánlott a következő adagolás: az első három nap naponta egy adag, utána hetente egy adag, mindegyik szerből legalább három hétig.”

Mióta a salaktalanításról szóló fejezet mindkét cikkben (ebben az és előbb említettben) felkerült a honlapra, több levelet kapok, melyekből kiderül, hogy sokan összekeverik a két ajánlott módszert. Ezért ehelyütt még egyszer megismétlem: Az alkati kezelésnél ajánlott salaktalanítási eljárás azoknak szól, akik kezükbe vették maguk és/vagy ismerőseik gyógyítását, tehát a salaktalanítást csak a komoly alkati kezelés kezdeteként végzik el.
     Ezzel szemben ez az itteni egész cikk – ahogy a bevezetőben hangsúlyozom – azoknak szól, akik nem tudják, vagy nem akarják magukat gyógyítani, tehát nem ismerik, nem keresik az alkati szerüket, nem akarnak szakirodalmat vásárolni és tanulmányozni.
Nekik írtam ezt a cikket, ebből a nézetemből kiindulva: „Akármilyen furcsán hangzik, de az a véleményem, hogy a szóba jöhető és egyébként is fontos polychrestek és anti-miazmatikus szerek több hetes várakozással, és egymás után történő beszedése magas potenciában, kevesebb kárt okoz, mint sok ma elterjedt kezelési módszer.”
     Ebből következik, hogy az itt ajánlott kezelés csak, vagy legalábbis elsősorban azoknak szól, akik csak ennyit akarnak és nem többet. Ezért sorolok fel több salaktalanításra alkalmas szert, ezért sorolom fel az anti-miazmatikus szereket egymás után stb,
     Tehát még egyszer: Aki komolyan bele akar vágni az öngyógyításba, az ne az itt leírtak, hanem AZ ALKATI KEZELÉS LEFOLYTATÁSA című cikk alapján végezze el a kezelését.


Kiegészítés 2014. április 4-én:

A levelek alapján úgy tűnik, hogy sokan az ezen az oldalon leírtak alapján kezdik és/vagy végzik el homeopátiás kezelésüket. Ezért szükséges, hogy kiegészítsem és/illetve korrigáljak néhány dolgot. A kiinduló megállapításom ez volt: „Akármilyen furcsán hangzik, de az a véleményem, hogy a szóba jöhető és egyébként is fontos polychrestek és anti-miazmatikus szerek több hetes várakozással, és egymás után történő beszedése magas potenciában, kevesebb kárt okoz, mint sok ma elterjedt kezelési módszer.”
     Ezen ajánláshoz hozzá kell tenni, hogy e szereket nem automatikusan – mintegy abc sorrendben –, hanem mindig az aktuális tünetek alapján kell kiválasztani. És azt is, hogy különösen az anti-miazmatikus kezelés szereit nem lehet egymás után, ahogy e szerek itt fel vannak sorolva, alkalmazni. Még a salaktalanítás/tisztítás szereinél is jobb, ha a szerek sorrendjét mindenki saját szükségletei szerint határozza meg, de az anti-miazmatikus szereknél ez elengedhetetlen! Vagyis a sorrendet annak kell meghatároznia, hogy melyik miazma van éppen felül. Ha valaki annyira nem akar foglalkozni a homeopátia elvével, hogy még arra sem hajlandó, hogy a miazmák jellegzetességeit átnézze, és ennek alapján eldöntse, hogy nála éppen melyik miazma van felül, annak e szerek között a szokásosnál nagyobb szüneteket kell hagyni, és az adagolásra is jobban kell figyelni. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogyha egy szer bevétele után a kedélye romlik, vagy a tisztulási folyamatok túlságosan erősek vagy elhúzódnak, akkor annak a szernek a szedését le kell állítania (ami nem zárja ki, hogy később talán újra visszatérhet e szerhez).

Homeopátiás általános kezelés:
1. Salaktalanítás és „előkészítés”:
     – Sulphur C 30: négy hétig. Az első héten háromnaponta egy adag, utána hetente 1 adag.
     – Nux vomica C 30: Adagolás ugyanúgy, ahogy a Sulphurnál.
     – Berberis C 6: Egy hétig kétnaponta egy adag.
     – Slicea C 30: négy hétig, a Sulphurnál leírtak alapján.

A Nux-vomica helyett (vagy után) szóba jöhetnek még a következő szerek:
     – Calc C 30 négy hétig, hetente egy adag. Különösen a gyermekeknél vagy a változó korban levő asszonyoknál.
     – Calc-p C 30 négy hétig, hetente egy adag. Különösen a változó korban és legyöngült egyéneknél.
     A Calcium carbonicum (Calc) és a Calcium phosphoricum (Calc-p) között első látásra az a különbség, hogy a Calc inkább a kövérkés, nyugodt, izzadékony, lassú, de szívós („széle hossza egy”) embereknél, míg a Calc-p a megnyúlt, törékeny, gyenge, viasz-kinézésűeknél jön szóba.

Az anti-miazmatikus kezelés szerei (a szedésük sorrendjét lehetőleg egyénre szabottan kell megállapítani):
     – Thuja C 30: négy hétig, a Sulphurnál leírtak alapján (minden miazma ellen, ez a szer mindenkinél az első lehet).
     – Nit-ac LM 1: négy hétig, kétnaponta (minden miazma ellen).
     – Merc LM 6: hat hétig, először két-, aztán háromnaponta, majd hetente egyszer (főleg a szifiliszes miazma ellen).
     – Carc LM 6: hat hétig, először két-, aztán háromnaponta, majd hetente egyszer.
     – Tub LM 18: hat hétig, hetente egy adag (tbc miazma ellen).
     – Med LM 18: hat hétig, hetente egy adag (szikózis miazma ellen).
     – Bac LM 18: hat hétig, hetente egy adag (tbc miazma ellen).
     – Syph LM 18: hat hétig, hetente egy adag (tbc miazma ellen).

A Tub, illetve Bac és Carc nozódák elsősorban azoknál ajánlottak, akiknél a családban tbc vagy rák fordult elő, vagy akiknél megtalálható a kifejezett terheltség, azaz e miazmák specifikus tünetei.

A négy miazma leírása már szerepel a honlapon. A szikózisos miazmára a túlzások, a túlsúly, a nagy kitörések a jellemzők. A szifiliszes-miazmára inkább a görcsösség, a kínzás minden fajtája (lelki önkínzás, elégedetlenség), a befelé fordulás (rágja a körmét, a szája szélét), nagyfokú kisebbrendűségi érzés, ami nem visszahúzódásban, hanem mások bántásában, olykor kegyetlenségben nyilvánul meg. A szikózisos ember is veszekszik, ő is kiabál, de eközben inkább ki akarja magából adni a mérgét, és nem az a célja, hogy dühkitörésével másokat sértsen. A szikózisos ember dühében szétdobálhatja a tárgyakat, de nem rombol tudatosan. A szifiliszesre viszont a rombolás a jellemző.
     A miazmák jellegzetességei alapján kell kinek-kinek megállapítania, hogy éppen melyik miazma van nála felül, és a szert ennek megfelelően kell kiválasztania. A tapasztalat azt mutatja, hogy Med-re szinte mindenkinek szüksége van legalább egyszer életében, de inkább többször, de Syph-re nem biztos. Gyerekkorban nagy valószínűséggel mind a négy miazma nozódájára szükség van.

Minden anti-miazmatikus szer után ajánlott több hét szünetet tartani, mert a szervezetet ezek a szerek nagy „munkára” késztetik, és ezt „ki kell pihennie”. Ilyenkor – de csakis a tüneteknek megfelelően –a salaktalanításnál felsorolt szerekből egy-két adagot be lehet venni (megfelelő időközben, ahogy az egyes a szernél meg van adva).

Az 55.-60 éves kortól a már felsorolt szereken kívül – ahogy a könyvemben írtam – a következő szerekből ajánlott rendszeresen beszedni egy-egy adagot:
     – Arnika C 200: Akár minden héten egyszer a jobb agyi vérellátásra (de nem este, mert akkor előfordulhat, hogy nehezen tud valaki elaludni tőle, mert hogy éber lesz az agya).
     – Causticum C 30: Különösen a húgyúti problémákkal küzdő emberek számára.
     – Carbo vegetabilis C30: A meggyengült életerő szere.
     E két utóbbi szert leggyakrabban hetente, ha a tünetek ezt igénylik, illetve, ha nem, kb. havonta egyszer érdemes szedni.

A Szifilisz kontra pszóra című cikkemben ezt írtam: „Ezután még arra vonatkozóan is megpróbáltam egy sémát felállítani, hogy életünk mely szakában melyik miazma aktiválódik leginkább. Tapasztalataim és e nemi betegségek természete alapján a következő általános következtetésekre jutottam: csecsemő és gyermekkorunkban az összes miazma, de egyénenként változó mértékben van jelen („alkati szer”). Ezt férfiaknál a tuberkulotikus, míg nőknél a szikózist leginkább aktivizáló különféle operációk, abortuszok, vetélések és szülések miatt a szikotikus korszak követi. Mindez nem sokkal több, mint puszta feltevés, az azonban már világosan megfigyelhető, hogy az életkor előrehaladtával egyre inkább a szifilisz lép előtérbe.” E gondolatok utolsó megállapításához még hozzáteszem, hogy a szifilisz előtt még a tuberkulózis miazma „jelentkezik”, nőknél a klimaktérium után ez üti fel legerősebben a fejét.
     Akinek a családjában megtalálható a tbc-s és rákos terheltség (az előbbi szinte minden magyar családban megvan, az utóbbi nem feltétlenül) annál rendszerint előbb ezeket kell kezelni, és csak utánuk az előzményeiket, azaz tbc-nél a szifiliszt, ráknál elsősorban a szikózist (és utána a tbc-t, majd a szifiliszt). Mindezt a „hagymagerezd elv” logikája indokolja, azaz lépésről lépésre kell lefejteni magunkról a ránk tapadt miazmákat, amelyek közül nyilvánvalóan a szövődmények vannak felül, és az okok alul, melyekhez csak úgy lehet hozzáférni, ha a rárakodást már eltávolítattuk.


Feltéve: 2013. július 8.
Kiegészítés: 2014. április 4.


VISSZA