Jó reggelt! – Jó napot! – Jó estét! – Kellemes és hasznos időtöltést kívánok a honlapon! dr. Élthes Eszter


KEZDŐLAP

ÉRDEKESSÉGEK

HÍREK

SAJÁTVÉR TERÁPIA

ELMÉLETI HOMEOPÁTIA

GYAKORLATI HOMEOPÁTIA

ALKATI KEZELÉS

ALKATI SZEREK

GALÉRIA

GYAKORI KÉRDÉSEK



LEGÚJABB FRISSÍTÉSEK



KÖNYV- ÉS HONLAPAJÁNLÓ

KAPCSOLAT

TOVÁBBI INFORMÁCIÓ



A HOMEOPÁTIA ELVE – MÉG EGYSZERŰBBEN, MÉG TÖMÖREBBEN
Írta: Robin Hayfield
Részletek a „Homeopátia – Útmutató a mindennapi egészségmegőrzéshez” című könyvből

A homeopátia olyan gyógymód (gyógyítási rendszer), melynek célja a szenvedés enyhítése és a különféle bántalmak orvoslása. Biztonságos és kíméletes, praktikus és könnyen kivitelezhető. Egyaránt hatékonyan alkalmazható férfiak és nők, felnőttek, gyermekek és csecsemők esetében (sőt állatoknál is). A homeopátia mélyrehatóan befolyásolhatja a szervezetet rövid és hosszú távon egyaránt.
     A homeopátia a következő igen egyszerű természeti elven alapul: „hasonló a hasonlótól gyógyul”. Ez azt jelenti, hogy bármely anyag, amely képes ártani a szervezetnek, éppúgy a javára is válhat, feltéve, hogy rendkívül kicsiny, ennélfogva veszélytelen adagokban szedik.

A hasonlósági elv legjobban egy példával szemléltethető. A Belladonna nevű homeopátiás szert a burgonyafélék családjába tartozó, egész Európában elterjedt nadragulyából nyerik. A maszlagos nadragulya magas, ágas-bogas növény sötétzöld levelekkel és harang alakú, bíborszínű virágokkal. Kedveli a meszes talajt, és jól tenyészik sövények mentén, erdős vidékeken és cserjésekben.
     A nadragulya nagy, fényes, fekete bogyói csábítóan csillognak, de a falusiak óva intik gyermekeiket, hogy hozzájuk ne nyúljanak, mert a maszlagos nadragulya mindenestül mérgező, kiváltképpen a bogyói azok. A nadragulya angol neve (deadly nightshade = halált hozó éji árny) igen találó. Az éjfekete bogyók a halálát okozhatják annak a gyereknek, aki három-négyet megeszik belőlük.
     Ha valaki akár csak egy-két szemet is elfogyaszt, annál rövidesen jellegzetes és súlyos tünetegyüttes jelentkezik. E tünetek túlnyomórészt a fej körül összpontosulnak. Heves, lüktető fejfájás léphet fel, amely erős fényben még kínzóbbá válik; magas láz kísérheti, amely esetleg az önkívületig fokozódhat (delírium); az arc élénkvörös; szívdobogás (palpitáció) és felgyorsult szívműködés jellemzi; a bőr száraz és forró; a pupillák teljesen kitágulnak. Meglepő, hogy a magas láz ellenére a beteg alig érez szomjúságot.

Kézenfekvő dolog, hogy az ilyen ártalmas hatású növényt legjobb elkerülni. A homeopátia törvénye szerint azonban „hasonló a hasonlótól gyógyul”. A nadragulyában tehát jótékony erő is rejtőzik. Az előkelő olasz hölgyek is így gondolták. A reneszánsz időben egy keveset a szemükbe cseppentettek a bogyó levéből, hogy a pupillájuk kitáguljon. Tágra nyitott szemmel még vonzóbbá és kívánatosabbá váltak, innen a Belladonna, azaz „szép hölgy” elnevezés. (A nadragulya tudományos neve Atropa belladonna.)
     A növényben rejlő igazi gyógyító hatás azonban ennél sokkal érdekesebb és izgalmasabb. Miután a homeopátia „megszelídítette”, felhasználható ugyanazon tünetek megszüntetésére, amelyeket nagy adagban az egészséges emberben kivált.
     Ennélfogva, ha hirtelen felszökik a lázunk, arcunk száraz és kipirult és szinte ég, a fejünket pedig lüktető fájdalom gyötri, akkor vegyük be a Belladonna homeopátiás szert! Tüneteink ugyanis megegyeznek a nadragulyamérgezés szimptómáival. Bármi legyen a tüneteket kiváltó betegség, a Belladonna – rendkívül magas és veszélytelen homeopátiás hígításban – bizonyosan segít a tünetek enyhítésében és egészségünk helyreállításában.

A homeopátia története

A homeopátia alapelve már legalább 2500 éve ismeretes. Körülbelül ennyi ideje annak, hogy Hippokratész görög orvos, „az orvostudomány atyja” először említette. Gyakorlati gyógyító módszerként azonban csak körülbelül kétszáz éve alkalmazzák. Samuel Hahnemann német orvos és gyógyszerész (1755-1843) fedezte fel újra a homeopátia elveit és törvényeit. Hahnemann egyértelműen megfogalmazta e törvényeket, és a maihoz igen hasonló homeopátiás gyakorlattá fejlesztette őket. Méltán tekintik őt a modern homeopátia megalapozójának.
     Hosszú élete során Hahnemann mintegy száz homeopátiás szer használatát vezette be. Ezek túlnyomó része mind a mai napig használatos, alapvető gyógyszer.
     Hahnemann kora óta a homeopátia természetesen sokat fejlődött, népszerűsége hol növekedett, hol meg csökkent. A modern homeopátia egész elmélete és gyakorlata mégis a maga teljességében Hahnemann zseniális gondolataiból és kísérleteiből ered.

1791-ben Hahnemann lefordított egy angol cikket a perui vagy cinchona-kéreg, másnéven kínafakéreg alkalmazásáról. Ennek hatóanyagát, a kinint egy fertőző trópusi betegség, a malária, vagyis a váltóláz gyógyítására használják. Hahnemannt érdekelni kezdte a kérdés, és kísérletezni kezdett saját magán. A kéreg parányi darabkáit fogyasztotta el. Igen gyorsan számos tünet alakult ki nála, köztük szívdobogás, álmosság, váltakozó láz és hidegrázás, valamint bőséges verejtékezés. A tünetek két-három órán át tartó, rendszeres időközökben ismétlődő rohamokban jelentkeztek.
     Hahnemann-nak tehát sikerült előidéznie magán a malária valamennyi tünetét, anélkül azonban, hogy maga a betegség fellépett volna! Amint felhagyott a kéreg fogyasztásával, a tünetek megszűntek. Így találta meg azt a homeopátiás szert, amelyet ma China néven ismerünk és újra felfedezte a hasonlóság törvényét. Arra a következtetésre jutott, hogy kell lennie a kínafakéregben valaminek, ami maláriát utánzó tünetegyüttest eredményez – és ugyanez a rejtélyes anyag alkalmas a betegség, a már kifejlődött malária gyógyítására is.

Hahnemann ezután hozzákezdett a legkülönfélébb anyagok kipróbálásához, amelyekről feltételezte, hogy gyógyító hatásúak lehetnek. Több mint száz anyaggal végzett kísérleteket saját magán, barátain és kollégáin, rendszeresen följegyezve az elért eredményeket, majd a vizsgált anyagokat homeopátiás szerek előállítására használta fel.
     Hahnemann első száz gyógyszervizsgálatát a mai napig legalább újabb kétezer tudományosan kivitelezett vizsgálat követte. A gyakorlatban azonban csupán néhány száz homeopátiás szer van rendszeres használatban, és ezek közül is csak alig száz, mely komoly betegségeknél szóba jöhet.
     Az egyes anyagok által kiváltott tüneteket összegyűjtötték, lejegyezték, rendszerezték, és a Materia medica néven ismert könyvekben foglalták össze. A Materia me dica és a Repertórium – amely valójában a Materia medica részletes tárgymutatója – az a két lényeges könyv, amelyet a homeopátia művelői mindig a kezük ügyében tartanak.

Hahnemann fölfedezte ugyan a homeopátia alaptörvényét, miszerint „hasonló a hasonlótól gyógyul”, volt azonban egy bökkenő. Számos általa homeopátiás gyógyításra használni kívánt anyag ugyanis erősen mérgező volt. Még egészen csekély adagban is veszélyes és kockázatos lett volna az alkalmazásuk. Ezt elkerülendő Hahnemann elkezdte sokszorosan hígítani az anyagokat. Mint jól képzett természettudós és tapasztalt gyógyszerész, nagy gondot fordított arra, hogy az újabb és újabb hígítás során tisztán és szennyezés-mentesen tartsa az anyagokat. Két hígítás között Hahnemann erélyes rázásnak vetette alá az oldatot.
     Ez az erőteljes behatás mintegy „energizálta” a szert, vagyis hatalmas mennyiségű gyógyító energiát szabadított fel a kiindulási anyagból. Az erélyes rázási eljárást dinamizálásnak, a hígítást és a dinamizálást váltogató szer-előkészítést pedig potenciálásnak hívják.

A homeopátiás készítmények rendszerint üvegekben, bogyók formájában kaphatók. Az üveg címkéjén feltüntetik a szer nevét, valamint egy számot és egy betűt, például Arnica C30. A szám a szer elkészítésekor egymást követő hígítások számát jelöli, a betű pedig a hígítás mennyiségi arányára utal. Így például a C százat jelent, ami annyit tesz, hogy a hígítási és rázási procedúra minden egyes szakaszában az előző oldat egy részéhez 99 rész vizet (vagy alkoholt) adtak. Olykor találkozhatunk D-vel is, ami egy a tízhez arányú hígítást jelent, továbbá M-mel, ami ezres potenciát jelent, azaz C1000-vel egyenlő.

Amikor egy homeopátiás szert a C 12 körüli potenciánál magasabbra hígítanak, a statisztikai valószínűség szabályai szerint az eredeti hatóanyagnak egyetlen molekulája sem marad az oldatban. A szer fizikai értelemben semmit sem tartalmaz belőle, tehát anyagi formában nem is hathat közvetlenül a szervezetre. Mégis esetek végtelen sora mutatja, hogy a homeopátiás szerek igenis hatékonyak. Kell tehát bennük lennie valaminek az anyagi jellegen túl. Itt már minden bizonnyal a tiszta energia birodalmába lépünk. Úgy tűnik, mintha a szer valami módon „visszaemlékezne” az eredeti hatóanyagra energia formájában, és ezáltal valamilyen nem anyagi jellegű, ,:rejtélyes valamire” hatna a szervezetben.

Hahnemann ezt a „rejtélyes valamit” életerőnek nevezte. Az életerő az a szellem vagy „láthatatlan hajtóerő”, amely egyebek között vezérli és szabályozza szervezetünk öngyógyító mechanizmusát. Az életerő rendkívül hatékony és intelligens, és megpróbálja a szervezetet a lehető legteljesebb egészségben tartani.
     Még a betegségeknek is határozott okuk van. Így például egy közönséges meghűlés nem más, mint a szervezet toxinoktól (mérgektől) való megtisztulásának és egyensúlya visszanyerésének módja. A láz annak a jele, hogy a szervezet a fertőzéssel küzd, és elégeti a tisztátalanságokat éppen úgy, ahogyan egy jó komposzt-halom meleget termel és a lebomlásból megújulást teremt.
     A bőrbetegségeket is felfoghatjuk úgy, hogy a szervezet általuk igyekszik a problémákat a létfontosságú belső szervektől távol tartani. Az erős hatású gyógyszertartalmú krémek elnyomják ezt a természetes folyamatot, és a problémákat visszakényszerítik a felszínről a szervezet belsejébe.

Az életerő rendszerint jól megbirkózik bármilyen problémával. Lehetőleg akut (heveny, azaz rövid távú) betegségek formájában küszöböli ki őket. Ha ez nem megy, akkor lehet, hogy szervezetünk enyhe, krónikus lefolyású (idült, azaz hosszú távú) betegségek során küzdi le a problémákat.
     Olykor azonban az életerő – s ezáltal az egész szervezet – „elakad”. Meghűlések sorozata követheti egymást, vagy krónikus asztma fejlődik ki, esetleg makacsul fennálló fekélyek, netán rák vagy szívbetegség kínoz minket. Az életerő megteszi, amit tud, hogy csökkentse az egészségkárosodást, a helyzet mégis akut krízisbe torkollhat, vagy valamilyen krónikus és láthatólag szűnni nem akaró probléma alakulhat ki.
     Ekkor már külső segítségre van szükség. Ekkor siet segítségünkre a homeopátia.

A tüneteket nem szabad ellenségnek tekinteni, amelyet mindenáron le kell küzdeni vagy el kell nyomni. A hagyományos orvostudomány ily módon közelít a tünetekhez, az alapproblémát azonban ezzel nem oldja meg.
     A homeopátia számára a tünetek azt jelzik, hogy a szervezet miként kezeli a problémát. Ezzel egyúttal rámutatnak arra is, hogy miféle külső segítségre van szükség: pihenésre, étrendi változtatásokra, és milyen homeopátiás szert kell alkalmazni.
     A jó homeopata ennélfogva olyan, mint a jó nyomozó. Néz és megfigyel, és megpróbálja az észlelt tüneteket lefordítani a szükséges szer gyógyszerképére. Feljegyzi magának a betegségnek a tüneteit és azt a sajátos módot is, ahogyan az adott személynél ezek a tünetek megmutatkoznak. Emellett számításba veszi az illető személy természetét és személyiségét. A teljes képet a tünetek összességének, a szimptómák totalitásának nevezzük.

Mindenki más-más módon beteg, még ha a betegség neve azonos is. Némelyek jobban érzik magukat a hűvös, friss levegőn, míg mások szívesebben dunsztolódnak a meleg szobában, holott esetleg ugyanaz a betegségük. Egyes beteg gyerekeknek mintha jót tenne a dédelgetés és a testi közelség, míg mások olyan komiszak lesznek, hogy nem is lehet a közelükbe férkőzni!
     Mindezek az életerő működésének eltérő kifejezési formái. Minden tünetcsoport egy bizonyos szer szükségességére utal. A homeopátia ily módon tekintetbe veszi a betegség egyéni jellegét, tehát holisztikus jellegű.

Hogyan használjuk a homeopátiát otthon?

Krónikus betegségek és súlyos problémák esetén szakemberhez kell fordulnunk, kisebb megbetegedéseket és elsősegélyt igénylő eseteket azonban házilag is kezelhetünk.
     Bántalmak és homeopátiás szerek – Keressük meg a kérdéses problémát a gyakori panaszokat ismertető leírásokban. Itt megtalálhatjuk a betegség leírását és az arra javallt szereket.
     Helytelen szerválasztás – Ha úgy gondoljuk, hogy nem jó szert választottunk, felesleges aggódnunk. A homeopátia teljesen veszélytelen, a szereknek nincs mellékhatásuk, amit nem árt észben tartani, ha az üveg netán gyermek kezébe jutott. Ha a szer hatástalan maradt, próbáljuk ki a következőt a legnagyobb valószínűséggel hatásosak közül!
     Áttérés másik szerre – Sürgős szükség esetén tizenöt percenként megismételhetjük a szer bevételét, vagy áttérhetünk egy másik szerre, ha az első nem hatott. Egyéb esetekben tanácsos néhány órán át vagy másnap reggelig várni, mielőtt újabb szerhez folyamodnánk.
     A szer további szedése – Ha olyan szert találunk, mely jól hat és a tünetek képe nem változik, akkor tartsunk ki az adott szer mellett! Szükség esetén ismételjük meg az adagolást!
     Kíméletes megközelítés – Használjuk a homeopátiát könnyedén, hiszen alkalmazásával az a célunk, hogy segítsünk szervezetünknek meggyógyítani önmagát. Amint úgy látjuk, hogy a szervezet jól reagál és jobb a közérzetünk, akkor nincs más dolgunk, csak várni és figyelni. Csak akkor kell újabb szerrel közbe avatkoznunk, ha visszatér az az érzés, hogy „kátyúba” kerültünk, elakadtunk. Kétely esetén bízzunk életerőnkben, vagy kérjük ki a szakember tanácsát!
     A homeopátia előnyei – A homeopátia veszélytelen, kíméletes és kényelmes, mellékhatásai nincsenek. Gyermekek és állatok különösen kedvezően reagálnak rá.
     A homeopátia tudomány és művészet egyben. Érdekes, használata eredményekkel kecsegtet, és világszerte egyre népszerűbbé válik.

Egészség és jó közérzet

Az emberi szervezet csodálatosan felépített és igen bonyolult rendszer. Működését az elképzelhető legértelmesebb számítógép – az agy vezérli. Az agy a szüleinktől örökölt gének folytán születésünktől fogva részben előre van programozva. Ugyanakkor képes arra, hogy hatalmas mennyiségű információt felvegyen és a különféle helyzetek végtelen sokaságában alkalmazza is.
     Előfordul, hogy a szervezet megbetegszik vagy más problémák adódnak. Ilyen esetekben működésbe lép a szervezet belső helyreigazító rendszere, hogy meggyógyítsa magát. Ez rendszerint sikerül is, csak ritkán alakul úgy, hogy az öngyógyító mechanizmus eredménytelennek látszik. Ez lehet hibás gének, súlyos baleset vagy hosszan tartó nemtörődömség következménye. Amikor testünk ily módon legyengül és „kátyúba kerül”, külső segítségre van szüksége. Ilyen segítség a homeopátia. Ez a gyógymód tiszteletben tartja és finoman összehangolt, kerek egésznek tekinti a szervezetet. Körültekintően alkalmazva a homeopátia segíthet az említett „kátyú” feltöltésében, és lehetővé teheti, hogy a szervezet saját öngyógyító folyamatai ismét működőképesek legyenek.

Minden ember külön egyén, egyéni szükségletekkel – ez elég nyilvánvaló. Mégis alig gondolunk erre, amikor testi-lelki jó közérzetünkkel foglalkozunk. Így például nem mindenkinek való ugyanaz az étrend. Nem mindenki alszik ugyanannyit éjszakánként. Nem mindenki viseli ugyanúgy az élet okozta feszültségeket és megterheléseket. Amikor pedig megbetegszünk, nem ugyanarra a gyógyszerre vagy kezelésre van mindannyiunknak szüksége.

A legtöbb embernek megvannak az érzékeny vagy gyenge pontjai, ezek alkati adottságok. Az alkat az illető személy testi, szellemi és érzelmi jellegzetességeinek sajátos kombinációja. A „gyenge pontunk” lehet érzelmi, fizikai vagy funkcionális eredetű.
     Némelyik gyerek folyton meghűl, valahányszor átázik. Másoknál a megfázás rendszerint alsó légúti megbetegedést okoz. Vannak felnőttek, akik hajlamosak a szívbetegségre vagy a rákra, mások egészségesek maradnak, amíg az ízületi gyulladás utol nem éri őket valamikor a hetvenes éveikben.
     Mindannyian megállapíthatjuk, hogy mire vagyunk érzékenyek, csak meg kell figyelnünk testünk jeladásait. Ezután hozzákezdhetünk – vagy legalábbis megpróbálhatjuk – életmódunk megváltoztatásához, hogy gyengeségeink erősségeinkké változzanak. Egy alapos alkati kezeléssel a betegségek iránti fogékonyságunk is csökken.

A testre és a szellemre leselkedő veszélyek

Bolygónk erősen szennyezett. Szervezetünk ma már állandóan ki van téve olyan anyagok támadásának, amelyek leküzdésére vagy befogadására nem vagyunk „beprogramozva”. A légkör és a vizek nem tiszták többé. A talajt műtrágyák és növényvédő szerek, nehézfémek és sugárzó anyagok mérgezik. Táplálékunkat adalékanyagokkal keverik össze, és a feldolgozás során javarészt elvész belőle minden, ami jó és életerőt adó volt. Mesterséges gyógyszerekkel kezelnek bennünket, amelyek folyton gyengítik immunrendszerünket. Otthonunkon kívül a nagyfeszültségű vezetékek és transzformátorok miatt ér bennünket túl sok elektromágneses sugárzás, otthonainkban pedig a tévékészülékek és a számítógépek képernyője felő1.
     Szabadjára engedett érzelmeink és gondolkodásmódunk is fizikai betegséget okozhatnak. A rendkívüli idegi megterhelést kevesen viselik el huzamosabb ideig. A tartós feszültség, az információk szünet nélküli áradása természetellenes ritmust erőltet a szervezetre. A nem szűnő romboló érzelmek, mint a mohóság, túlzott becsvágy, féltékenység, féktelen harag vagy az önbecsülés hiánya szintén tönkretehetik egészségünket. A homeopátia olyan ismereteket ad, amelyekkel kezünkbe vehetjük az irányítást saját egészségünk és jó közérzetünk felett.

A hagyományos gyógyszerek

Általában túlságosan sok gyógyszert fogyasztunk. Némelyik nem is túl hatékony arra, amire szedjük. Mások eleve mérgezőek, kellemetlen vagy akár veszélyes mellékhatásokkal rendelkeznek. Ráadásul még ismeretlen, hosszú távú hatásaik is vannak. Egyes orvosságok meggyengítik az immunrendszert, ezáltal „ellustítják” a szervezet öngyógyító folyamatait. A meggyengült immunitás utat nyit a betegségeknek, minek folytán még több gyógyszert szedünk, és ezzel bezárult az ördögi kör.
     Mindezzel nem azt akarjuk mondani, hogy soha ne szedjünk gyógyszereket. Az antibiotikumok reménytelennek tűnő helyzetekben életeket menthetnek. Mai ismereteink szerint a cukorbetegség bizonyos eseteiben nincs más segítség, mint az inzulin. Egyetlen gyógyszer sem tökéletesen veszélytelen azonban. Még az egyszerű aszpirin is fekélyt és súlyos gyomorvérzést okozhat, ha huzamosabb ideig szedik.

Tennivalók a gyógyszerszedéssel kapcsolatban

Ha gyógyszerkúrát javasolnak nekünk – főleg ha hosszan tartót –, győződjünk meg róla, hogy teljesen megértettük-e az egész dolgot! Tegyük fel orvosunknak a következő három fontos kérdést: Melyek a lehetséges mellékhatások? Milyen eredményre lehet számítani, és ez arányban áll-e a gyógyszerszedés esetleges hátrányos következményeivel? Melyek az alternatívák? Ugyanezt a megközelítést alkalmazhatjuk, ha sebészeti beavatkozásról van szó.

Újfajta népbetegségek

Az elmúlt százötven évben teljesen megváltoztak a gyakori betegségek. A múlt században még a hirtelen fellépő, heveny megbetegedések jelentették a legnagyobb csapást, így a kanyaró, a tüdőgümőkór (tbc), a kolera, a tífusz, a torokgyík és a vörheny. Mindezek a betegségek a 20. század közepére erőteljesen ritkultak. A legtöbb fejlett nyugati országban ma már csak elvétve fordulnak elő.
     Nem árt tudni, hogy a fertőző betegségek eltűnése időben megelőzte a védőoltások tömegessé válását. Visszaszorulásukat sokkal inkább a jobb életkörülményeknek, a tisztább ivóvíznek, a higiénikusabb és hatékonyabb szennyvízelvezetésnek és a táplálkozás általános javulásának tulajdonítható. Emellett a baktériumok, vírusok és más kórokozó mikrobák is sokat veszítettek fertőzőképességükből.

Manapság az iparosodott országok lakossága másfajta betegségekben szenved. A XIX. században még szinte ismeretlen, allergiás bántalmak, például az ekcéma, az asztma és a szénanátha képezik ma talán a leggyorsabban terjedő betegségcsoportot. A rák és a szívbetegség hasonlóan egészen XX. századi jelenség a nyugati országokban. Vajon fejlődés-e ez? Úgy tűnik, mintha csöbörből vödörbe estünk volna. A betegségek alapvető jellege azonban megváltozott. Azelőtt sokfajta heveny, súlyos, ragályos megbetegedésben szenvedtünk. Ezek rövid távon igen veszélyesek lehettek, de távolról sem voltak mindenkire nézve végzetesek. Manapság az embereket sokféle idült, hosszú távú, tartós kór gyötri, amelyek a hivatalos orvostudomány mai módszereivel nagyrészt gyógyíthatatlanok.

A betegségek jellegének fentebb említett megváltozásának egyik nyugtalanító vonatkozása az immunrendszerrel – a szervezet öngyógyító mechanizmusával kapcsolatos. A modern betegségek lefolyása azt sugallja, hogy immunrendszerünk a korábbinál kevésbé képes leküzdeni a betegségeket. Gyakran csupán megfékezzük a problémát ahelyett, hogy legyőznénk. Általános egészségi állapotunkat és életképességünket gyengíthetik olyan tényezők, mint az elégtelen étrend, túlzott gyógyszerfogyasztás, állandósult feszültség, a testmozgás hiánya, amint arról már az előző oldalakon is szóltunk. Időnk legnagyobb részében fáradtnak érezzük magunkat.

A homeopaták hajlamosak más szemmel nézni a fertőző gyermekbetegségeket – a kanyarót, a mumpszot és a bárányhimlőt –, mint a hagyományos orvoslás. A legtöbb homeopata úgy vélekedik, hogy a ragályos betegségek ritkán veszélyesek az egészséges gyermekekre, az pedig eléggé természetes dolog, hogy a gyerekek megkapják ezeket. Viszont a fertőzés kifejlődése, majd leküzdése nyomán a gyermek szervezete megszabadul az örökölt és a szerzett toxinoktól (mérgektől), és immunrendszere is megerősödik. Ma azonban az oltásokkal és az antibiotikumokkal igyekeznek minden betegséget megelőzni, vagy kifejlődésében gátolni, emiatt az immunrendszer természetes megerősödése nem történhet meg.

Meglehet, hogy a fertőző gyermekbetegségek visszaszorulása és ennek nyomán az idült és visszatérő, például allergiás bántalmak előtérbe kerülése nem sok jóval kecsegtet bennünket és gyermekeinket. Az asztma különösen nyugtalanító példa erre. Harminc évvel ezelőtt a Londonhoz hasonló nagyvárosok iskoláinak legtöbbjében ritkaságszámba ment az asztmás gyerek. Manapság a városi övezetekben már minden ötödik gyerek asztmásnak tekinthető, és arányuk tovább növekszik. (Legújabb hír: Magyarországon a középiskolás gyerekek 25 százaléka, azaz minden negyedik gyerek szénanáthában szenved.)
     Az allergiát és a hasonló problémákat tulajdoníthatjuk a kiváltó tényezőknek, mint például a levegőben szálló virágpor és a házipor-atkák. Ezek azonban csak egy-egy rohamot előidéző ingerek vagy kiváltó tényezők. Az igazi ok sok esetben a legyengült vagy renyhe immunműködésben keresendő!

Miért van immunrendszerünk és öngyógyító mechanizmusunk ilyen leromlott állapotban?

Divat manapság szinte mindenért a környezetszennyezést hibáztatni, és nem sok kétség fér hozzá, hogy ez valóban elég fontos szerepet játszik a többféle ok között. Ha azonban ujjal mutogatunk a környezetszennyezésre, azzal még nem tártunk föl mindent. Új-Zéland, a világ egyik legtisztább levegőjű országa az asztma gyakorisága tekintetében is az élen áll. Jegyezzük meg, hogy a légköri szennyezés már régóta létezik, jóllehet idővel kevésbé láthatóvá vált. A füstölgő gyárkéményeket az autók kipufogócsövei váltották fel, a hörghurut helyébe meg az idült asztma lépett. Könnyen lehet, hogy a környezetszennyezés hatással van szervezetünk önvédelmi és öngyógyító mechanizmusára.
     Táplálékunk minősége nyilván szintén fontos tényező. Mindaz, amit megeszünk, látszatra tiszta és csíramentes, feldolgozott és tartósított, higiénikus csomagolásban vár ránk az élelmiszerüzletek polcain. A termőhelytől a polcig azonban hosszú utat tesz meg, és eközben sokat veszít éltető erejéből. A feldolgozás során a nélkülözhetetlen tápanyagok elvesznek, ez pedig alig észrevehető étrendi hiányosságokhoz vezet, amelyek megint csak tovább gyengítik szervezetünk immunrendszerét.

A homeopaták és más természetgyógyászok aggodalommal figyelik az orvosok által alkalmazott hagyományos gyógyszerek túlzott fogyasztását is. Sokszor fölöslegesen felírt antibiotikumokkal, szteroidokkal, szérumokkal, nyugtatókkal és más egyébbel tömjük magunkat. Ismételjük: az ilyen nem természetes anyagok szervezetünkbe juttatása legyöngítheti immunrendszerünket.

Újabb tényező a XX. századi életmód és értékrend. Azok a népek, akik nem távolodtak el eredeti, természetközeli életterüktől és életvitelüktől, nem szenvednek a Nyugaton oly gyakori idült betegségekben. Ezekre az emberekre jellemzőek a stabil nagycsaládok, amelyeknek a tagjait gyakran erős vallási és szellemi kötelékek fűzik egymáshoz. Stressz-helyzetben segítségükre siet a család és a közeli barátok, akik rendszerint valóban a közelben is élnek. A gyász napjaiban nem maradnak egyedül fájdalmukkal. Amikor az ilyen emberek nyugatias életstílust és viselkedésformát vesznek föl, mintha egyúttal levetnék természetes immunitásukat. Hamarosan megjelennek náluk a nyugati civilizáció betegségei.

A „betegségek legyőzése” iránti vágyukban a mai tudósok elmélyülten tanulmányozzák a betegségeket és az azokban szenvedőket – csak az egészségeseket nem, akik láthatólag azok is maradnak. Vajon a válaszok egy részét nem az utóbbiaknál lelhetjük-e meg?
     Akik eltökéltek a gyógyulásra és az egészség megőrzésére, akik érzik, hogy törődnek velük, és akikben bőven van önbecsülés, azok mintha jobb eséllyel maradnának egészségesek. Ha valamilyen betegség támadja meg őket, nagyobb valószínűséggel, gyorsabban és alaposabban kigyógyulnak belőle, mint azok, akikből hiányzik ez az elszántság.

(Az első képen a maszlagos nadragulya - Belladonna - termése, a másodikon Samuel Hahnemann, az ötödiken a könyv borítója látható.)


Feltéve: 2011. július 9.


VISSZA